I will never let you down 3. rész- 3 napig maradsz az emberek gondolatában

Fél óra múlva már mindketten a kanapén ültünk, mivel megkért,hogy üljek le mellé és adott is egy bögre teát
-Szóval, az én nevem Tom, és szerintem jogod van tudni miért is vagyunk itt

Nem válaszoltam semmit csak bólogattam és felhúztam a lábaimat, hogy be tudjam takarni

-Azt a 3 srácot még 2 éve találtam meg egy szórakozó helyen, minőségi füvet adtak olcsón, ám azt elfelejtették mondani ,hogy lopott és keresi őket a rendőrség... nem rég szabadultak és mondták,hogy nem adtak fel engem így adjak nekik pénzt, én meg ott hagytam őket és nem fizettem... aztán azóta zsarolnak
-És miért nem mentél a rendőrségre?
-Mert füveztem...és akkor is mikor később megtaláltak a fickók
-És most is füvezel?
-Hébe hóba, ha van egy kis pénzem

Feltűnt,hogy néha megremeg a keze , olyankor megropogtatta és zsebre tette, hogy ne vegyem észre
-Mikor szívtál utoljára?
-3 napja, és kurvára hiányzik- fakadt ki és megmarkolta a bögrét
-Hé, nyugodj meg... ez így nem mehet tovább, nem kívánhatod tovább... keress valami más elfoglaltságot, de azt a pénz tedd félre és fizesd ki nekik
-Túl sok pénz
-Akkor kérj a tesódtól vagy a szüleidtől
-Ők ezeket nem tudják, teljesen elfordultam tőlük, de te ezt nem értheted- kiabált rám vörös arccal
-Igen, nekem eddig tökéletes életem volt, minden reggel 8kor ébredtem, elmentem a kedvenc kávézómba, ott megittam a jól megszokott kávém és hozzá a sütim, aztán elmentem a kedvenc boltom előtt ahol mindig kijött az eladó és 4-5 percet beszélgettünk a kedvenc műsorunkról majd továbbmentem a barátnőmhöz akinek most született meg a kisfia és lehet én lennék a keresztanyja, ott beszélgetünk mindenről aztán megyek dolgozni ahol imádnak.Szerinted engem nem keresnek majd Tom? Mindenki imád engem a városban...mindenki
-Jó neked, de nem fognak keresni... a kávézó tulajdonos túl fogja tenni magát azon,hogy nem veszed meg a 2 dolláros kávédat, a kedvenc bolt tulajdonosod keres mást akivel beszélgethet a brazil szappanoperákról és a munka helyeden kiakadnak rád mert nem szóltál,hogy nem mész be, de nem keresnek téged...jobban érdekli őket ,hogy kevés az eladó és kell keresni mást... Abby, mindenki 3 napig fog téged hiányolni, aztán elfelejtenek

Igaza volt... annyira nem vagyok fontos személy az életben, ha az elnök tűnne el akkor már most keresnék, de engem nem... semmi esély arra,hogy megtaláljanak és elfelejtsem ezt az egészet. De valahol nem is akartam elmenni... jobban mondva nem akartam itt hagyni ezt az idegent, aki igazából sosem ártana nekem...legalábbis remélem
-Honnan szerezted ezt a sebet?-ültem vissza mellé és lassan a sebre tettem a kezem
Felszisszent és kirázta a hideg. Elhúzta a karját és eltakarta...bár minek? Úgy is láttam már.
-Csak nekimentem a vas csőnek
-Nem hiszek neked, ez friss seb és véraláfutásos is...veszélyes
-Túlteszem magam rajta
-Beborogatom
-Nem- takarta be
-Ne nyávogj mint egy kislány- szóltam rá
-Nem nyúlsz hozzá...nem nem- rázta meg a fejét és elfeküdt a kanapén, az ölembe túrta a fejét és behunyta a szemét
-Nem játszunk ilyet Tom, nagy fiú vagy már... mutasd a sebed- szóltam rá ismét határozottabban


Eljátszotta,hogy horkolt mire én megcsaptam picit az arcát. Hirtelen elkapta a karom és felült, szorosan az arcomhoz hajolt és úgy nézett a szemembe
-Tudd,hol a határ
-Elraboltál és egy pisztolyt fogták a képembe, erősen szorítod a karom... te is tudd hol a határ, nem félek tőled... te is egy puhány kisfiú vagy aki nem bírja a fájdalmat- válaszoltam neki nyugodtan

A pasik sosem bírják ha valaki kételkedik abban,hogy milyen férfias. Így őt is teljesen váratlanul érte a válaszom, az orra alatt morgott valamit és felém fordította a sebes karját. Valószínüleg mikor most elfeküdt a kanapén megdörzsölődött, mert vérezni kezdett... gyorsan bevizeztem egy törölközőt és alkoholt kerestem a szekrénybe
-Oké picit csípni fog...de addig foglald el magad valamivel, ne erre figyelj- nyitottam ki az alkoholt

A nyakamhoz hajolt és lágyan csókolgatni kezdte. Hirtelen ért ez az elfoglaltsága de hagytam,hogy csinálja... legalább nem erre figyel
Annyira élveztem én is a puszikat,hogy a kelleténél is több alkoholt öntöttem a sebére, aminek az lett a következménye,hogy erősen a nyakamba harapott. Mosolyogva rátettem a vizes törölközőt és odaszorítottam
-Oké, most már jobb lesz... de szorítsd ide
-Szorítsd te, doktor néni- nézett a szemembe vigyorogva
-Jól megvagy a barátnőddel ? - kérdeztem rá arra ami már azóta foglalkoztatott,hogy elmondta van barátnője
-Hát, 2 évig nagyon jól megvoltunk, aztán megtudta ezt a drogos ügyemet és inkább a munkába temetkezik... nem szakítottunk mert ahhoz túl szeretjük egymást... de nem olyan mint régen
-Értem, ez szomorú... és nem gondolod,hogy ha kigyógyulsz belőle akkor újra boldog leszel vele?
-Nem fogok kigyógyulni...nem is akarok
-Az életed sokkal jobb lenne a drog nélkül, mindent elront az a szar
-Sosem próbáltad ki?
-Nem, és nem is akarom...boldog vagyok az életemmel...és neked is annak kéne lenni, van családod , helyes vagy és szerelmes is egy szépségkirálynőbe...kellene ennél jobb?
-Szóval bejövök neked- mosolygott rám ismét olyan csábosan és csillogtak a szemei
-Nem mondtam ilyet, de minek hazudjak? Jó pasi vagy...ha nem lettél volna jó akkor nem engedem,hogy mellém ülj a szórakozó helyen
-Igaz, hát köszi szexi test,hogy ilyen jó csajt szereztél nekem- nézett végig kocka hasán
-Na jó éjt Tom- nevetve keltem fel
-Ne menj még... veled akarok aludni- fogta meg a kezem kisfiúsan és feltámaszkodott nyöszörögve
-Biztos,hogy nem-húztam fel a szemöldököm
-Kérleeeek- nézett nagy szemekkel
-Oké itt maradok veled míg el nem alszol- sóhajtva ültem a földre
-Juhúú, simogasd a hátam- feküdt a hasára és maga alá gyűrte a takarót
-Jézusom milyen puhány pasi- suttogva kezdtem cirógatni a hátát

Jól esett nekem is a puha bőréhez nyúlni. Finom érintése volt ,és persze finom illata.
Mosolyogva figyeltem,hogy néha felszuszog és próbál elaludni.