Love Monster - 16.rész

Az amerikai kávézók délre megtelnek emberekkel. Más kontinenshez képest sok ebédidőt adnak nekik és van idejük elmenni kedvenc kis törzshelyükre. Emma mintás kakaójába szürcsölt és érdeklődve nézett körbe a helyiségen. Nyüzsgő,mosolygó embereket látott , senki sem ült egyedül, kivéve egy elegánsan öltözködő, feltűzött hajú, smink nélküli nő. Magányosan kávézgatott a hatalmas üvegablak alatt és egy napilapot lapozgatott.
-Ededüj vany- suttogva apjának és ujjával felé bökött
-Ne mutogass Emm... lehet csak magányra vágyik-
-Vad nincenek bajátai- sóhajtva
-Biztos vannak, mindenkinek vannak barátai- mosolyogva

Emm lepattant a bárszékből és odasietett hozzá. A kanapéra támaszkodott és mosolyogva nézett rá
-Segíthetek valamiben?- tette le az újságot
-Emma vadok, ész tye?-
-Edina, egyedül vagy itt? Netán elvesztetted a szüleid?-ültette az ölébe
-Nyem-nevetett fel- Otty vany apci-
-És ő miért nem jön ide? -
-Ő ed féjősz nuszi- pattant le
Pár másodperc múlva már Billt tolta oda
-Jó... Emm nyugodj le-szólt rá Bill félénken- Hello, ne haragudj,hogy megzavart a lányom... eléggé barátkozós
-Semmi baj, imádom a gyerekeket- mosolyogva- Edina vagyok
-Bill Kaulitz- rázott vele kezet és leült vele szembe
-Kéjsz fojjócokit?- lóbálta a lábát Emm és kislányosan csavargatta göndör fürtjeit
-Köszönöm,most ittam az előbb kávét-
-Pegyig apca meghívotty vojna-
-Szerintem Emma apának is van szája és ne legyél keritő-mosolyogva
-Kejitő? - nagy szemekkel
-Aki másnak próbál keresni lányt-

Bill arca egyre pirosabb lett. Nem megy neki a csajozás... a mostani nőknek az jön be ha a megszokott nagymenős dumákat mondják, de ő erre nem képes. Utálja azokat a hülye "mondókákat" .

*

Elzsibbadt lábam fájdalmára keltem fel. Kint még sötét volt. Rutinosan oldalra nyúlva az éjjeli szekrényt keresem de hiába,csak a levegőt találom. Egyik szemem kinyitva nézek oldalra, irodai szobám kanapéján alszom meztelenül , Tommal a másik oldalamon. Forró combja hasamon feküdt, lábfeje pedig a levegőben lógott. Mosolyogva cirógatni kezdtem vékony combját és néztem ahogy békésen szundikál.
2 hetem van arra,hogy befejezzem a könyvet, 3 hét és karácsony... úgy repül az idő. Nyár végén ismerkedtem meg Tommal és még mindig itt fekszik mellettem. Igaz nem járunk és még csak szó sincs semmiféle érzelmekről...felőle.

-Mennyi az idő?- kómás hangon suttogta el kérdését de szemeit nem nyitott ki
-Fél 4- mosolyogva fordultam picit felé és meztelen fenekén végighúztam mutató ujjam
-Az még korán van , aludjál nyugodtan- bújt a nyakamba morogva

Halk szuszogása néha horkolásba ment át amin mindig egy jót mosolyogtam. Fél órán keresztül próbáltam visszaaludni , kevés sikerrel. Lassan lehámoztam magamról Tomot és ingébe belebújva forgós székembe ültem. Lábaimat keresztbe téve feltettem íróasztalomra és a laptopot az ölembe véve írni kezdtem:

18.fejezet

"Tegnapi szeretkezésünk után a mosoly levakarhatatlan az én részemről. Tomot minden bizonyára nem hatotta meg annyira a tegnap este , hiszen jól tudja mindenki : neki semelyik nő sem szent... még talán az édesanyja sem.Úgy bánik a nőkkel mintha rongybabák lennének.
Tegnap este is ez volt róla a véleményem de talán nekem is hiányzik a szexuális élet... felnőtt nő vagyok és ez természetes. "

Felnéztem rá, kezeit feje alá gyűrve szuszogott tovább. A vékony takaró a földön hevert, feneke megfeszülve hívta fel magára a figyelmet. Halkan odalopóztam és kattintottam pár fénykép erejéig.