Love Monster - 21.& 22. rész

Ne haragudjatok , hogy csak most de az előző bejegyzésbe leírtam mi történt . Ma lett újra netem (végre) és hoztam is két részt :P

_____________________________

A szellő táncolt végig a lakosztály nappalijában megtörve az állott levegőt.
Edina átázott pólón keresztül mégjobban érezte a hideg fuvallatot így libabőrös kezét dörzsölve lépett be a helyiségbe
-Egész életemben csendesen vártam míg egy csávó odajön és randira hív... gondoltam én naív,hogy majd elhívsz egy vacsorára amit te főzöl de tutyi mutyi alak vagy... ha nem lenne benned annyi vonzó és titokzatosság akkor már rég egy bárban keresném a pasikat... de mivel iszonyatosan különlegesnek érezlek a teletetovált karoddal és az agyon piercingelt arcoddal,hogy meg kell kérdeznem... mi lenne ha amíg itt vagytok elmennénk vacsorázni? -dobta el a táskáját az egyik sarokba

Bill köpni nyelni nem tudott. Igen, szégyenlős kisfiú és nem mer közeledni egy olyan lány felé mint például aki vele szemben áll... de ha tudná a másik fél,hogy mennyire perverz gondolatok járnak a fejében az elmúlt fél órában biztos visszaszívná ezeket a kijelentéseket.
Ha le lehetett volna lassítani ezt a pillanatot jól lehetett volna látni Billen a hezitálást... a kézremegést és az ijedséget de mivel ez akkor lehetetlen volt egy másodperc alatt a falnak nyomta a lányt és hevesen megcsókolta.

*

-Olyan csendes voltál ma egész este... rád se ismerek- állt meg a kocsival a lakásom előtt
-Csak fáradt vagyok, ennyi az egész- halvány mosollyal az arcomon szálltam ki
-Mivel holnap te se és én se megyünk dolgozni gondoltam befogatsz egy éjszakára- kisfiúsan
-Rendben... de remélem hoztál TISZTA Boxert-
-Nem...majd a tangádban alszom- vigyorogva
-Azt megnézném... oké akkor felveszel egyet- nyitottam ki az ajtót mosolyogva

Lepakoltunk és a pultnak dőlve ízleltük egymás ajkait ... mikor a drága főnököm közbeszólt
-Tudom,hogy ott vagy Abigail Peterz... és ajánlom,hogy azonnal felvedd . Storys Blog? Egy ember 1 euró... ha a könyvet csinálnád meg a lusta seggeddel akkor fejenként 10 euró legalább... szerintem neked sem mindegy,hogy 5000 euró vagy 500... Fejezd be a könyvet 2 hónapon belül vagy a cuccaidat kivágom az ablakon

-Huh... ez meg mi volt? Könyv? Milyen könyv?-
-Egy... mesekönyv- fordultam el és szedtem ki egy adag fagyit
-Nem is mesélted...tuti veszek egyet a keresztlányomnak, legalább ha szar lesz egy ember már vett-mosolyogva
-Jobban jársz ha nem fogsz venni- dünnyögve

*

A pici Emmának bizony időbe telt megérteni miért is ül a kád szélén egy idegen néni mikor a kedvenc kacsájával, a habok között fürdik.
Egy dolgot örökölt édesanyjától... a kíváncsiságát
-Itty ajszik?-
-Igen picim... - mosta meg a picike hátát Bill
-A cobámba?-
-Nem... az enyémbe
-Ahoj tye meg ény ajszunk?-
-Nem, te a saját szobádba alszol és ezt már egyszer megbeszéltük-
-Nyem... vejed ajszom-
-Kicsim... -
-Nyem! -

Edina kellemetlenül érezte magát így felkapva táskáját kisietett a lakosztályból
-Hékás... hova mész?- sietett ki utána Bill
-Haza... a lányod utál- halkan
-Dehogy is... csak olyan mint az anyja... gyere vissza, majd amikor elalszik az ágyamba átviszem-
-Hát jó-adta be  a derekát és vissza mentek

22.rész

Bill halkan dúdolta Emma kedvenc német meséjének a főcímdalát miközben lágyan simogatta a hasát. Emma szeme fáradtan csukódott le, de próbálta nyitva tartani,hogy míg apja ébren van ő se aludjon el. Edina a sarokban fekvő kanapén ült és figyelte ahogy a pici Emma lassan elalszik. Bill lágyan az ölébe vette és elindult vele a másik szobába
-Apca! - szigorúan nézett rá- Tegyéj vicca-
-Picim ne csináld már ezt- sóhajtva
-Olan vad minyt ana - görbült le a szája

Bill azonnal visszatette az ágyba és betakarta
-Gyere menjünk ki- fogta meg a kezét és kisétáltak
-Alszom én a másik szobába , nem probléma-
-Nem azzal van a baj... figyelj nagyon szeretnék veled aludni - ült a hintaágyba
-De a kislányod fontosabb mint én, megértem-
-Igen de nem ezzel van a baj... nem ide tartozik csak úgy eszembe jutott
-Micsoda?
-Ugye elvettem az anyjától mert szörnyen bánt vele...viszont nekem az életem arról szól,hogy utazgatok a munka miatt és sose vagyok otthon... ezt pedig nem tehetem meg vele hiszen iskolába kell majd járnia... lehet az elején még élvezné a sok utazást de a végén belefáradna... -
-Akkor mi lesz?-
-Nevelő anyán gondolkoztam de eddig senki se vállalta,hogy egész végig ott legyen...nappal és éjjel-
-Szóval nem bébiszitter hanem nevelőanya?-
-Igen... aki olyan mint a 2. anya csak hát picit másabb...mikor ezt elmondtam a családomnak kiborultak... anyám még fel is pofozott pedig eddigi életében sose tett még ilyet -
-Szegénykém-simogatta a hátát- hát figyelj itt Amerikában rengeteg embert érdekel ilyen munka... miért nem próbálkozol itt?
-De Németországban élek... ami 1 nap repülővel-
-Hát költözz ide... figyelj mi tart vissza? -
-A tesóm, a családom, a munka, a kutyáim, Németország... hiszen ott nőttem fel
-Értem... hülye ötlet volt
-Te...elvállalnád?

*

Egész éjjel forgolódtam és le se tudtam hunyni a szemem. Tomot néztem egész idő alatt ahogy békésen szuszog . Olyan másnak tűnik ilyenkor... ha megírnám a könyvet teljes hazugság lenne az egész. Hiszen Tom addig olyan nagyképű bunkó amíg meg nem ismeri az ember... közben meg a légynek se tudna ártani.Végigsimítottam izmos hátán és közelebb feküdve hozzá próbáltam elaludni.
Tom a hátára feküdt és a mellkasához húzott majd a karom cirógatta.
-Felkeltettelek?- néztem fel rá
-Igen-kómás, mély hangon- Mi a baj?-
-Semmi csak a könyv miatt nem tudok aludni- halkan
-Figyelj ha nem akarod ne erőltesd... jól írsz és ha innen kirúg kapsz majd máshol...majd én keresek neked egy sokkal jobb állást-
-Komolyan?- vigyorogva támaszkodtam fel
-Persze...hiszen én vagyok Tom Kaulitz aki mindent elér - kacsintott

Na jó...az előbbi gondolatmenetemet visszaszívtam...még,hogy ilyenkor nem nagyképű

-De jó lenne- csillogó szemekkel ültem a hasára és átöleltem
-Jó akkor reggel felhívod a főnököd és lemondod azt a mesekönyvet- mosolyogva

A torkomban úgy éreztem ezernyi gombóc van , annyira elmondanám neki az egészet de tudom,hogy akkor nem áll velem szóba és még csak állásom se lesz