Love Monster 2 évad. - 17.rész

Sim, Gordon, Scoty és Bill ült a hatalmas kanapén . A piercinges lágyan cirógatta mellette ülő kutyája füle tövét és mosolyogva figyelte ahogy az élvezi és jólesően nyöszörög.
-Tehát nem biztos,hogy a te gyereked, de mindenképpen vele akarja felnevelni
-Igen, vagyis nem... anya ne forgasd ki a szavaimat kérlek szépen... nem azt mondtam,hogy nem akarja velem felnevelni
-Akkor hol van most? Talán a közös házatokba vesz dolgokat, vagy éppen a hivatalban van,hogy a válási papírokat kérje?
-A férjével van...na és akkor mi van?
-Bill gondolkozz könyörgöm! Nem vagy már 17 éves hülye kamasz...vedd észre,hogy csak átver
-Túl dramatizálod...szeretjük egymást és biztos vagyok benne,hogy velem akar majd lenni...ha folyton a nyomában járok csak elveszítem még jobban...
-Ennél jobban?- tört ki a sírás Simből és inkább ő is csak a kutyát nézte
-Szívem, nyugodj meg... Bill nem gyerek már, tudja mit csinál- próbálta vigasztalni Gordon
-Tudom, csak a legjobbat akarom neki, és az a lány csak átveri
-Nem ver át... csak nem tudja mit csináljon ... - guggolt anyja elé Bill
-Unokám lesz , és én lehet nem lehetek ott...ha az enyém és nem tudom akkor nem tudok neki bevásárolni meg ilyenek... beszélj vele kérlek szépen - fogta meg fia kezét
-Rendben, jólvan...beszélek vele- ölelte meg

Billnek eszébe se volt ezt felhozni Edina előtt...de mivel megígérte Simnek muszáj volt a vacsora közben megemlítenie.
-Anya teljesen ki van akadva... mondjuk megértem-kapott be pár krumplit és Edinára nézett
-Min akadt ki? Gondolom engem utál- szomorodott el és a kerekedő pocakjára tette a kezét
-Nem utál, csak szeretné tudni,hogy nagymama lesz e... hogy az enyém e... meg ilyenek
-Amint megszületik a baba megcsináljuk a tesztet...oké?-fogta meg a kezét- és egyik nap átmegyek hozzá és megbeszélem vele a dolgokat
-Az jó lenne... de  logikusan ha megpróbálsz gondolkozni nem tudod mikor voltál Liammel és mikor velem? Lehet kiderül,hogy nem is voltál akkor vele vagy velem vagy nem tudom
-Ezt hogy érted? Azt hiszed egy 3. emberrel voltam?- kerekedett ki a szeme
-Dehogy, arra,hogy lehet mikor megfogant előtte nem voltál vele vagy pár hétig... vagy fordítva
-Június körül fogant... az elején. Liammel Május végén biztos,hogy együtt voltam mert akkor voltunk 1 évesek

Billnek rosszul estek ezek, bár tudta,hogy ő csak egy szerető...ő csak a 2. akivel szeretkezik.
-Értem , tehát semerre se jutottunk- halkan és ledobta a villáját
-Ezen ne idegeskedj
-Hogy ne idegeskednék? És ha az enyém a baba? Azonnal otthagyod a pasit és velem leszel? Csak a baba miatt... nem kell ez az egész, ha a baba miatt vagy csak velem
-Szeretlek mindkettőtöket, ne kérd már,hogy döntsek- kezdett remegni a szája
-Pedig döntened kell...mert nem lehet a gyereknek 2 apja, és nem játszhatsz velünk
-Fizesd ki a kaját és menjünk- vette fel a táskáját és felpattanva kiment az étteremből

Bill sóhajtva az asztalra dobott 20 eurót és ő is elindult az Audi felé.

*

Tom szorgosan csomagolta az ajándékom az éjszaka közepén. Szájában lógott a cellux és koncentrálva figyelte,hogy egyenesen vágja el a csomagoló papírt. Amint kész lett a hatalmas doboz, felkelt és a pincéből felhozta a fenyőfa díszeket.
A nappali fél órán belül a piros és az arany fényeiben úszott... büszkén megveregette saját vállát és elismerően nézett körbe.
Pontosan emlékszik arra amikor Billel egész éjjel a lépcsőről bámultak le és figyelték ahogy Sim és Jürgen behúzzák a plafonig érő fenyőt majd hosszasan díszítik...
-Talán 5 éves koromig hittem a Jézuskában, és a mikulásban...de gáz- nevetett magában

Reggel kómásan siettem le a lépcsőn és lejjebb húztam Tom hatalmas pólóját a fenekemen,hogy ne fázzak.
-Jó reggelt maci- rekedtes hangon és megdörzsöltem a szemem
Tom a kanapén ült és a tv-t kapcsolgatta. Mosolyogva rám nézett majd a karácsonyfára, hátha észreveszem.
Unottan oda pillantottam majd vissza Tomra, pár pillanat múlva leesett mit láttam és odakaptam a fejem.
-Karácsonyfaaa- sikítozva- de szép, gyönyörű...hogy került ide?- izgatottan ugráltam , aztán körbe-körbe rohangáltam
-A Jézuska hozta- vigyorogva
-Na persze tudod kit etess be- másztam mellé vigyorogva és megcsókolgattam
-A kisbabánk már hall minket...szóval a Jézuska hozta- kacsintott rám
-Jah tényleg... milyen jó fej a Jézuska,hogy tett rá sok csokit- csillogó szemekkel
-Nem szabad róla leenni...alatta van a dobozban még-simogatta a combom
-De tudod,hogy a fáról sokkal de sokkal izgalmasabb és finomabb
-Tudom, a gyerekeknek...-nevetve
-Ez nem igaz, én felnőtt vagyok mégis onnan akarok enni- nyafogva
-Jó, egyél onnan...de ne tedd vissza az üres papírt- szólt rám nevetve

Kuncogva a fához szaladtam és persze,hogy az üres papírt a fán hagytam
Tom megforgatta a szemét és mosolyogva tovább nézte a filmet.
-És mikor fogunk ajándékozni?- ültem a fa alatt
-Majd este, anyáék jönnek át
-Akkor főzni kéne, nem?-kaptam fel a fejem
-Neem, anya hoz kaját
-És kik jönnek még?
-Bill és Emma
-Nekik vettél ajándékot?
-Naná, bár Bill mondta,hogy ne...de tudod,hogy ők is fognak
-Mert mindketten nehéz esetek vagytok...de ugye azért én kapok tőled ajándékot?- pislogtam vigyorogva
-Még meggondolom- nevetve nézett rám és küldött egy puszit