Love Monster 2 évad. - 20.rész

2 hónappal később...

Bill izgatottan rontott be a kórházba. Éppen irodai munkáit végezte mikor csörgött a telefon,hogy Edinának fájdalmai lettek és kedvese nem tartózkodik a városban.
-3.emelet- mondta az információ pultnál a nő amint Bill ki tudott nyögni 1 épp mondatot

A lépcsőt választotta a gyors lift helyett...sietett, de a félelem úrrá lett rajta amint a kórház szagát megérezte... mindig is utálta a kórházakat...de most valahogy félt tőle. Amint Edina szobájába ért feladtak rá pár védő ruhát és odaengedték a lányhoz.
-Szia kicsim...-fogta meg egyből a kezét - hogy vagy?
-Liam elhagyott... azt mondta akár övé a baba akár nem...nem kellünk neki- sírva és megszorította a kezét
-Ne aggódj most emiatt, nyugodj meg... a baba nemsokára már a karodban lesz, csak erre gondolj
-De mi lesz velünk Bill?
-Lehet az én babám...akkor odaköltözöl hozzám és felneveljük
-És ha nem? Mivan ha Liam babája?
-Fogalmam sincs, majd ha megtudjuk az eredményt elég agyalni rajta

-3 perces fájások- mondta az orvos, mikor fél óránként benézett. - 8 centire tágult ki...így egy 20 perc és vihetjük a szülő szobába...ha minden oké akkor nem kell beavatkozás, a kedvese is bejön?
-Én nem vagy...-kezdett bele Bill
-Igen, szeretném...- vágta rá Edina és megsimogatta Bill kézfejét
-Persze,hogy bemegyek- mosolyogva puszilta meg a homlokát

Mikor tolták be a szobába már mindenki a váró teremben volt. Bill gyorsan megölelte az anyukáját és már sietett is az orvosok után.
2 óra után nyílt az ajtó és az ápolók egy kék csomagot hoztak ki a rokonoknak. Sim eddig bírta nagymamai könnyek nélkül és Gordon kezét szorongatva lassan odalépkedett.
-Minden rendben volt?- Tom és vigyorogva nézte a picit
-Persze, nagyon jól ment minden, az anyuka is nagyon jól van... bár az apuka picit sápadt- nevetve adta át Simnek a picit a fiatal ápoló nő
-Szia picikém, annyira gyönyörű vagy kincsem

Este 9kor már mindenki hazaszállingózott... elég fáradt lettem nap végére, én se bírom már addig a strapát mint pár hónappal ezelőtt.
-Olyan édes az a pici baba... a szívem szakad meg ha nem Billé... annyira jól áll neki az apa szerep, olyan magabiztosan tartotta a csöppséget a kezében... és máris látszott rajta,hogy szerelmes belé-sóhajtva simogattam a nagy pocakom, mert a kislányunk már igencsak hiperaktív
-Ha nem is Billé... szerintem nevelni fogja
-Hát nem tudom, és ha az apja hirtelen visszajön? Akkor Bill teljesen padlót fog
-Nem kell Liamnek megtudni...ő ment el a vége fele...
-Mikor Bill bement a szülő szobába eszembe jutott,hogy hamarosan nekem is be kell mennem...annyira félelmetes- mosolyogva tettem Tom lábára a kezem
-Igen, de a végeredmény számít- vigyorogva fogta meg a kezem és megpuszilgatta
-Na persze, ti könnyen mondjátok... de ugye bejössz velem?
-Tudod,hogy utálom a vért...
-De engem imádsz- kislányosan
-Majd meglátjuk...oké?

*

Billt hajnalban keltették fel, Edina ágya mellett... egy üres kávéspoharat szorongatott és halkan szuszogott
-Elnézést uram... most bemehet a picihez ha gondolja, felébredt- mosolygott kedvesen egy középkorú férfi
-Oh, köszönöm...máris megyek- dörzsölte meg a szemét és letette az éjjeli szekrényre a poharat

Lenémította a telefonját és az orvos után eredt
-Hé... Bill, a piciért mész? Idehozod?- kelt fel Edina és egy picit felült
-Meglátom,hogy megengedik e...addig pihenj- mosolyogva sietett oda és megpuszilta

20 csecsemő lehetett a kékre festett szobában. Mindenki békésen aludt, egyedül Nathan mocorgott  és nagyra nyílt szemekkel nézett jobbra balra. Bill mosolyogva felvette és lágyan ringatta
-Jó reggelt töki, ez a beszéd... egyedül te vagy ébren ilyen későn... - puszilgatta meg és kivitte a folyosóra- bemegyünk anyához mert már nagyon nem bír nélküled... mondjuk meg is értem- beszélt hozzá halkan és elhaladt pár idős pár mellett akik mosolyogva nézték ahogy a pici nyitott szájjal , érdeklődve figyeli Bill szavait
Már éppen a 210es szoba elé ért mikor valaki krákogni kezdett a háta mögött. Megfordult és meglátta,hogy Liam áll ott, bőrdzsekiben és egy kopott farmerben
-Segíthetek?- kérdezte meg félve
-Az az én fiam...- indult feléjük lassan
-Elnézést, de nem hiszem,hogy jó embert állított meg... ő Nathan...
-Edina a feleségem
-A menyasszonya... de már az sem
-De az én fiam van a kezedben Bill...
-Nem hiszem- karolta át a picit védelmezően
-Ne akard,hogy hívjam a biztonságiakat
-Hívd csak... megismertem már őket cigizés közben, és tudják,hogy végig én voltam bent a szülésnél és végig én voltam itt mellettük... te gondoltál egyet és idejöttél... elhagytad őket, nem?
-Edinát hagytam el...a picit nem
-Ha a tiéd lenne
-Ezt hogy érted? - torpant meg

Bill a babára pillantott aki még mindig le se tudta venni róla a tekintetét. A szemében látta az első szülinapját , mikor Nathan belemászik a tortába csillogó szemekkel. A szemről a parányi kis kezére, amit az első lépéseknél fog. A kis lábacskái amire Sim már meg is varrta a kék és zöld zoknikat.
Annyira megszerette ezt a kisfiút... bármit megtenne érte. Sóhajtva nézett vissza a másik apa jelöltre és a szája beszédhez nyílt.
-Mert a vizsgálat ezt mutatta ki... 99,9%ban én vagyok az apukája- hazudta szemrebbenés nélkül

Liam láthatóan meglepődött...biztos volt benne,hogy az ő kisfia az akire 1-2 havonta ránéz és elmondhatja a csajozások alatt,hogy van egy gyönyörű szép fia. Nyerő csajozási duma.

3 megjegyzés:

  1. B..asz....+ Liem, csajozásra használnál egy kisbabát? >.< Ahh, Bill olyan cuki lehet apa ként, én szeretném, ha tényleg az ő babája enne. Tom meg lesz szíves bemenni a szülőszobába xDD nagyon kiri a történeted, kár, hogy vége lesz... Azért még szeretünk :~)

    VálaszTörlés
  2. úristen de jó lett :O olyan édes a pici és Bill is *-* még ha nem is ő az apja :) de nagyon imádhatja :) siess a folytatással :P

    VálaszTörlés
  3. Hello!:)

    Húha, mik történtek itt!:D Liam bácsinak biztos fájt, mikor földet ért az álla; na de remélem, hogy tényleg Bill a papa, különben gáz lesz... Siess a kövivel, nagyon várom!:) Tschüs.:)

    VálaszTörlés