Love Monster 2 évad. - 23.rész Befejező rész

Bill és Edina egy őszi napon kötöttek egymásnak örök hűséget. A menyasszonyon egy hosszú uszályos ruha volt, csipkékkel és pánt nélkül. Haja göndören egybefogva, pár tincs a vállára lógva. Bill egy fehér inget és egy szürke vászon nadrágot viselt. Mezítláb volt
-Tegnap éjjel azt álmodtam,hogy elcsúszok a cipőmnek a fűzőjébe- magyarázta Bill mikor Edina meglátta a méregdrága cipőt a kukában
Bill és Tom gyerekkori falujában volt megtartva az esküvő, egy bányató melletti kis kápolnában. Csak a család és a legjobb barátok voltak ott. 30-40 ember körül...
Nathan fogta a kis kezecskéjével a gyűrűs párnát és ott csücsült Tom ölében , aki ugyan csak öltönyben és mezitláb volt...
-Tom se lehet cipőbe... lehet őt láttam mivel az ikertesóm és hasonlítunk - fordult felém nagy magyarázás közben, mikor a sajátja mellett, Tomét is megtaláltuk a kukában
Tom mellett ott ült Emma és Sim, mellette Gordon és Andreas.  Tom másik oldalán pedig ott ültem én , 2 kis csöppséggel a karomon.
Isten elvett tőlünk egy csodálatos kisbabát, de megajándékozott kettővel, Tiffanyval és Larával.

2 év kellett ahhoz,hogy Tom és én újra akarjunk egy kisbabát. Katryn szobája azóta is érintetlen maradt csak éppen be volt zárva, Sim bezárta és elvitte a kulcsot mikor egyszer úgy jött át hozzánk,hogy a babaszobába ültem a földön és sírtam.

Mikor megtudtuk,hogy ismét terhes vagyok , minden létező vizsgálatot megcsináltunk... minden hónapban mentünk ismét a vizsgálatokra,hogy biztosak legyünk abban,hogy a baba jól van... 9. hónap második felében befeküdtem a kórházba,hogy ha megismétlődne az egész akkor tudjanak azonnal segíteni,hátha megmenthetőek még a picik.

Kathrynt örökre a szívünkbe zártuk. Mikor az ikrek nagyobbak voltak meséltünk nekik a meg nem született tesójukról. Nagyon értelmes kislányok voltak, hamar tanultak...és ugyan az apjuk teljesen elkényeztette őket igazán csak jót lehet róluk mondani. A rosszaságokat is akkora bájjal csinálták,hogy senki sem tudott rájuk haragudni.
Tom egy saját boltot nyitott nem messze a hatalmas családi fészkünktől és boldogan mondhatom,hogy életem legszebb időszaka volt.  Minden tervem összejött amiről álmodtam.
Néha leülünk Tommal és felelevenítjük a megismerkedésünket... én egy elég nagy cégnél dolgoztam mint újságíró... ő pedig berobbant az életembe, majdnem szó szerint...

Bill és Edina a házasságukat követően elköltöztek Los Angelesbe egy kis farmra, Emmával és Nathannal...
Jah igen, Nathan... Egyedül Bill tudta csak,hogy nem ő az apja, mégis teljes mértékben úgy tekintett rá... tökéletes apa szerepét töltötte be még vagy 60 évig.

______________________________________

Fájó szívvel írtam le ezt az utolsó részt... tudom magamról,hogy ezt is kb 20 részben össze tudtam volna még foglalni...de semmi nem tart örökké :) mindig boldogan fogok visszaemlékezni erre az 1 évre amíg írtam...
Nem érzem magam nagy költőnek és remek írónak...egyszerűen csak kiírtam magamból a gondolatokat, fájdalmakat , örömöket.
Nagy szeretettel írtam nektek minden sorát és egy percig se bántam,hogy a matekfüzetem ott csücsül a táskám alján a kidolgozatlan tételekkel én meg itt pötyögök a gépen :D

Mondhatnék 100 embernek köszönömöt azért amiért erőt adott nekem az íráshoz , de csak egy embernek szeretnék igazán... sajnos nem tudom a nevét, de azt igen,hogy ha ő most élne akkor én nem lennék itt és nem élhetném ennyire vidáman az életet... <3