I will never let you down - 10.rész - Mondd meg Tom, hol a tesód?

Éjfélig fent maradtunk és számoltuk a papírpénzt. Mióta visszajöttem rohamosan megnőtt a hazahozott pénz, de inkább nem akartam tudni honnan szerzi őket. De a kíváncsiság hajtott. Esős napra ébredtem.Nyújtózkodtam egy nagyot és a takaró alól kikukucskáló lábujjamat visszahúzva a meleg takaró alá körbenéztem. A falon táncoló fa ágakból tudtam hogy viharos idő van kint, és már rég felkelt a nap. Reménykedtem benne,hogy itthon van még Tom. Kikukucskáltam. A nappaliban még sötét volt.
Visszalopóztam a hálóba és a takaró alá gyűrtem három párnát,hogy mikor reggel Tom benéz azt higgye,hogy még itt vagyok...
Felvettem a melegítő ruhám és kiszaladtam kinyitni a kocsit. A csomagtartó tele volt vas rúddal és véres rongy darabokkal.
Ijedten kaptam a számhoz és lecsaptam a csomagtartó tetejét.
-Nem lehet igaz... ez biztos nem igaz... kérlek kérlek kérlek... nem lehet... nem nem
Kétségbe esetten visszamentem a házba és Tom ágya fölé hajoltam. Mélyen aludt, mellkasa fel le emelkedett...
Pár percig biztos álltam az ágya felett...
-Annyira ártatlan, annyira kedves... nem tehetett ilyet- gondoltam magamba és a kabát zsebéből kivettem a fegyverét

Mikor Tom felkelt , első ránézésre semmit sem látott máshogy. A szoba sötét volt és hideg. Felült és megdörzsölte a szemét.
-Kedd...- motyogta magába és a fürdőszobába sietett
Arcát a csap alá nyomta és alaposan megmosta. Kezével tapogatni kezdett a borotva után se sehol sem találta. Felnézett és észrevette,hogy a polc üres... azonnal arra gondolt,hogy leléptem... de mindkét fogkefe a pohárba volt, csak éppen az alja ragasztóval körbetekerve,hogy puha legyen.
Furcsállva nézett körbe. Más minden a helyén. a szennyes a szennyes tartóba, a törölközők a fogason, a tus fürdő a zuhany kabinba.
Megvonta a vállát és a konyhába sietett,hogy elkészítse a reggelit. A hűtő szekrényből kivett 6 tojást és egy tálba öntötte őket. Rutinosan nyúlt a szekrénybe ,hogy elővegye a villát, de csak az üres fiókban matatott. Az összes fiók tárva nyitva volt. A polcok kiborítva és egy ideges Tom ült a kanapén mikor kijöttem a szobából.

-Hol a fegyverem?- nézett fel rám szúrós szemekkel és ha a tekintetével ölni lehetett volna, már rég a padlón hevernék
-Eltettem őket... és mindent amivel bántani tudsz engem
-Mivan?- csattant fel és egy szempillantás alatt előttem termedt
-Láttam mi van a csomagtartóban.. pénzért ölsz? -löktem meg erősen

Azonnal megbántam. Tom nem tűri ha más bántja őt, szavakkal vagy tettekkel egyaránt...nem,hogy egyszerre
-Hülye vagy- ordított rám és ő is meglökött
-Mi lenne ha egyszer veszekedés közben nem bántanál?
-Nem tanulnál belőle
-Soha nem foglak megérteni Tom... annyira de annyira bánom,hogy nem más rabolt el... bárki csak legalább te ne lettél volna. Eliszod és elköltöd a pénzt. Már simán hazamehettem volna.
-Mégis kihez? Nincs senkid- vágta hozzám gúnyos mosollyal és felvett egy pulóvert
-Szemét dög... utállak, érted Tom? Mélyről jövő utálatot érzek- estem neki kétségbe esetten és ütni kezdtem ahol csak értem.
Hősiesen tűrte. Hozzászokott már ehhez... elég gyenge voltam a többihez képest.
Mikor már megunta,hogy sírva ütöm a mellkasát megfogta mindkét kezem és erősen markolva eltólt.
-Lenyugodtál végre? Mire jó ez? Nem fáj..-nézett mélyen a szemembe
-Hát nekem fájnak az ütéseid- fakadtam ki és fintorogva próbáltam kiszabadítani a kezem

Tom szorosan magához ölelt és a hajamba túrt.Halkan csitított a mély mackó hangjával.
Jól esett a közelsége,de jól tudtam,hogy ez átmeneti állapot... amint jobban leszek és elrontok valamit máris visszatér az a Tom amit már nagyon nem tudtam elviselni.
-Ez az utolsó napom ... oké?- suttogta és nem hagyta abba egy percre se a hajam simogatását
-Kérlek mondd,hogy nem ölsz- néztem rá piros szemekkel

Annyira kétségbe esetten sírtam,hogy a szemem a kétszeresére duzzadt és alig láttam. Hunyorognom kellett,hogy jól lássam Tom reakcióját
Válaszul megpuszilta a homlokom .
-Téged sose bántanálak, ne félj-tartotta telt ajkait a homlokomon és úgy mondta
-Ez nem vígasztal Tom... szükségem van rád, nagyon... és nem akarom,hogy börtönbe kerülj
-Nem fogok... rossz arcokat keresünk csak meg, nem találomra
-Milyen rossz arcok?Együtt élünk, beavatnál mindenbe?
-Tegyél fel egy adag teát, elmegyek pisilni aztán elmondok mindent

A kezem reszketett mint egy kocsonya miközben kitöltöttem a forró teát a 2 csészébe. Letettem az étkező asztalra és egy szivaccsal letöröltem a kiloccsant foltot. Tom megfogta a kezem amivel éppen a foltot sikáltam
-Az csak víz... már 5 perce sikálod, le fog jönni a lakk róla

Visszadobtam a mosogatóba és leültem vele szembe. Ebben a pár másodperc szünetben sikerült jól szemügyre vennem a kezeit. A körmei tövig voltak rágva, az ujjperceiben pedig homok és por keveréke ült le.
-Szóval? Kik azok a rossz arcok? Te nem vagy az?
-Hibát követtem el pár éve, igen... de nem bántottam senkit... csak nem tudtam kifizetni a szert és ezért előlegben adták oda... aztán a tesóm bejelentette,hogy elköltözik otthonról mert azt érzi,hogy már nincs rá szükségem mert ott van nekem a barátnőm. Ideges voltam rá és elküldtem a fenébe... azóta nem kerestük egymást... nem tudom mi van vele, nem tudom hogy van... nem tudom hol él és kivel... boldog e vagy sem...hiányzom e neki vagy sem
-Ne terelj Tom... kik azok a rossz arcok?
-Emlékszel arra a hotelre ahol megszálltunk pár hete?

Bólintottam,hogy emlékszem. Folytatta tovább.
-Amellett van egy bár... egyik éjjel betértem oda meginni valamit. Egy üres hely volt a bár pultnál így megkérdeztem a mellette ülő férfit,hogy szabad e a hely...
-A lényegre térnél? Miért fontos ez ?
-Ne szólj most bele Abby... várd ki a végét, ez is fontos

Sóhajtva beleittam a forró teába és tovább figyeltem.
-Markus a neve, egy svéd tornász volt...de az edzője csúnyán becsapta és sok milliót ellopott tőle. Ez több mint 1 éve történt...és most látta jónak azt,hogy elintézze a pasast... már nem gyanakodnának rá
-És ha annak a pasasnak van gyereke és felesége?
-Miért nem gondolt rá akkor?
-Mi lett a férfival?
-Még nem tudtuk elintézni... sokan voltak körülöttünk és a terv sem volt az igazi
-Elmegyek megkérdezni Billtől,hogy mi van vele , ha nem bántod ezt a férfit... ígérd meg nekem,hogy nem folysz ebbe bele... Tom kérlek szépen
-Abby, nem lesz semmi baj
-De lesz, megölsz egy embert... ez nem elég baj? Hogy gondolod ezt? Hogy vagy erre képes?Lehet ő az egyetlen aki eltartja a családját, ő rá lehet csak számítani és nincs más rajta kívül... ha megölöd, én magam megyek a rendőrségre és feljelentelek, világos?
-Miért ennyire szívügyed ez a téma?
-Mondd meg Bill címét és odamegyek, beszélek vele és kérek tőle pénzt
-Felejtsd el bébi, ebbe meg te ne avatkozz bele

Felkeltem és a hálóba igyekeztem. Tom a teáján pihentette a szemét mikor egy hideg tárgy nyomódott az arcába.
-Mondd meg Tom, hol a tesód? - remegő kezekkel kérdeztem a pisztolyt szorongatva

Következő rész tartalmából:

 Bill izzadt tenyerét a nadrágjába törölve nézett ki a forgalmas Los Angelesi éjszakában. Egészen Inglewoodig kocsikázott,hogy személyesen mondhassa el a fiatal tanoncnak ,aki fél éve került hozzájuk ,hogy köszöni, de ennyi volt.
Fél 9 után pár perccel a Glenn Anderson Fwy sétányon megállt egy sárga taxi...

3 megjegyzés:

  1. Hello!:)

    Jó rész lett; remélem, hogy Tom nem csinál még nagyobb hülyeséget. Siess a folytatással!:) Tschüs.:)

    VálaszTörlés
  2. úristen :O:O piszályt fogott Abby Tom fejéhez? :O te jó ég :O remélem nem lesz semmi komoly :( siess a folytatással :P

    VálaszTörlés
  3. Úristen! o.O Totál letaglózott ez a befejezés! Nagyon állat, nagyon hatásos! Teljesen bele tudok merülni a történetbe, miközben olvasom. És végre Abby a sarkára állt!
    Nagyon nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! *-* Remélem azért Tomnak nem lesz semmi baja :D

    VálaszTörlés