I will never let you down - 11.rész - Viszlát Elena, jó volt önnel dolgozni

Bill izzadt tenyerét a nadrágjába törölve nézett ki a forgalmas Los Angelesi éjszakában. Egészen Inglewoodig kocsikázott,hogy személyesen mondhassa el a fiatal tanonctól aki fél éve került hozzájuk . Jó munkát végzett, de neki profi munkások kellenek. Annyira híres az ő cége,hogy nem teheti meg,hogy az áruk órákat késnek vagy hibásak. Bill beismerte magának is,hogy a lány feltűnően álmodozó ,de rettentően csinos és vonzó.
Fél 9 után pár perccel a Glenn Anderson Fwy sétányon megállt egy sárga taxi és egy piros ruhás , boldog nő szállt ki. Haja hanyagul feltűzve. Beszaladt az étterembe és már rázta is le a magáról a vizet.
Bill nem tudta megállni, muszáj volt mosolyognia ...
-Annyira bájos- gondolta magába és felállt. Elena odasietett hozzá és lenyomott neki 2 puszit, amin mindketten meglepődtek
-Bocsánat Bill a késésért... annyira nagy a forgalom, pedig esik az eső... ez a fránya város sosem alszik?- ült le és Bill segítségét visszautasítva,egyedül vette le a kabátot és magától tolta be a széket.
-Semmi baj, addig rendeltem bort, ha nem probléma
-Sehogy baj, bár így hogy vezet haza?
-Hívok egy taxit, ez nem okoz majd problémát
-Remek... farkas éhes vagyok, mit eszünk?- nyúlt az egy szem étlapért ami Bill bal oldalán pihent. Nem zavarta,hogy Bill már a kezében tartotta,hogy kinézzen magának valamit. Angyalian rámosolygott és magához húzta. Bill intett a pincérnek,hogy hozzon még egyet és mosolyogva beleivott a vörösborba.

A vacsora közben  kínos csend volt. Bill fejében ezernyi gondolat kavargott...elmondja most vagy később? Jelenetet fog rendezni vagy békésen feláll és elmegy... kétli
-Mi a neve ennek a parknak? - szólalt meg a vacsora végén és kimutatott az ablakon
-Holly park... gyönyörű éjjel, sok fűzfa és futóút is van...
-Értem, szoktál futni?
-Persze, a munkába menet ha lekésem a buszt... félek,hogy a gonosz főnök kirúg- viccelődött Billen - sajnálom, rossz vicc volt
-Semmi baj, értékelem,hogy ha késésben vagy futsz... -mosolyogva nyomta ki a telefonját mikor az rezegni kezdett a zsebébe

Elena az órájára nézett és azonnal kikerekedett a szeme.
-Basszus, fél 11... anya megöl ha észreveszi,hogy még nem vagyok otthon
-Anyukáddal élsz? -lepődött meg Bill és intett a pincérnek,hogy hozhatja a számlát
-Igen, kettecskén egy kis emeletesház tető terében... jó kis kuckó az- mosolyogva kinyitotta a tárcáját és kivett belőle 20 dollárt
-Hagyd csak, majd én fizetek
-Nem engedhetem meg... bele kell fizetnem
-Miért?
-Mert én is ettem- mosolygott rá teli szájjal és a szemei csillogtak
-Nem baj, a vendégem vagy- fizette ki az egészet Bill és együtt kiléptek a szakadó esőbe

Bill leintett egy taxit és Elena felé fordult.
-Ha gondolod menjünk együtt, és majd kirakunk a házatok előtt-ajánlotta fel a teljesen elázott Bill
-De az nagy kerülő
-Nem baj, ülj be- nyitotta ki az ajtót és előreengedte

Mikor mindketten beültek mosolyogva egymásra néztek.
-Hova lesz az út?-fordult hátra a taxis
-Ramsgate Ave 52 alá legyen szíves-Elena és végig Bill szemébe nézett

Bill most érezte a legalkalmasabbnak elmondani miért is jött ide. Furcsállta,hogy a lány nem kérdezősködik efelől.
-Mondanom kell valamit Elena. Nagyszerű lány vagy , szorgos és igyekvő... csinos vagy nagyon ...komolyan még modellnek is elmennél
-Azta, ez kedves... te is szexi vagy és nagyon okos, ezt már rég el akartam mondani...de az irodában olyan mogorvának tűnsz... nem gondoltam volna,hogy ilyen jó fej is tudsz lenni
-Kérlek engedd meg,hogy befejezzem-nyelet egy nagyot és már nyílt a szája,hogy folytassa, de ekkor Elena felsikított és szólt a sofőrnek,hogy álljon meg
-Bill,otthagytam a telefonom- nyitotta ki az ajtót és lekapva magassarkúját visszafelé kezdett futni

Bill is kiszállt és sóhajtva utána eredet.
-Ne rohanj már ennyire, messze van az étterem
-De a telefonom, anya megöl...7 hónapnyi meló árából vettem... erre gyűjtöttem Bill
-Nyugodj meg,menjünk vissza az étterembe , ha nincs ott akkor holnap reggel kapsz egy másikat, ígérem- fogta meg a kezét és ráterítette az öltönyét
-Köszönöm- kulcsolta össze a kezét Billével és mosolyogva elindultak az étterem felé

-Sajnálom, de itt semmilyen telefont nem láttam...
-Esetleg látott itt valami furcsa alakot?
-Nem figyelem az embereket, az én dolgom a kiszolgálás
-Bill hagyjad, menjünk innen... ne veszekedj vele- bújt hozzá Lena és próbálta nyugtatni a főnökét

Bill egész úton nem szólt semmit. Fázott és teljesen szét volt fagyva.
-Gyere fel, adok meleg ruhát és letusolhatsz
-Nem akarok zavarni- állt meg a bejárati ajtónál
-Nem zavarsz, komolyan...nem akarom ,hogy megfázz itt nekem
-Nem fogok
-Holnap muszáj egy főnök a cégbe...aki rendet tart és félemlítést- nevetve nyitotta ki és hívta a liftet
-Nem gondolod,hogy szemtelen vagy a főnökkel szemben?- húzta fel a szemöldökét
-Tökre nem... szerintem te is viccesnek találod ,hogy ilyen nagy a szám- vigyorgott rá angyalian és elindította a nyikorgó liftet felfelé
-Ki fog egyszer égni itt a villany- nézett a pislákoló fényre Bill
-Majd kicserélik, túlságosan nem zavar, én mindig lépcsőzök- dőlt a falnak és mosolyogva bámulni kezdte a főnökét

Bill is hasonlóképpen tett. Mikor az emeletre értek Elena a kulcsai után kezdett kutatni.
Bill a legrosszabbra számított,hogy egy poros, dohány szaggal beivott falas lakás lesz.  Örömmel látta,hogy szép otthonos kis lakás.

Elena az ágyára dobált pár tiszta pólót és melegitőnadrágot.
-Ha levetted a ruhád akkor ráteszem őket a radiátorra és pár óra alatt meg is szárad. A fürdőszobában találsz törölközőt és tusfürdőt...ha kell még valami akkor szólj csak ki

Bill gyors zuhany után kiszállt és mikor megtalálta a törölközőt az egyik szekrénybe dobta.
-Elena, hol van a törölköző? Nem találom- dugta ki a fejét az ajtón
-Ott a polcon, a zuhanyzó mellett
-Nincs ott, komolyan - pislogott nagyokat
-Van rajtad valami?
-Nincs, de eltakarom, gyere csak

Bill két kézzel takarta magát.Teste még a víztől fénylett. Elena végignézett rajta és egy nagyot nyelve keresni kezdte a törölközőt.
-Itt is van, anya biztos bedobta a szekrénybe- adta volna a kezébe-Jaj... inkább leteszem valahova- pirulva
-Köszönöm- csábosan vigyorogva
-Istenem... még 2 kéz is kevés- suttogta a lány pirulva és kisietett

Elena az összes ablakot kinyitotta. Hirtelen úgy érezte forog körülötte a világ.
-Jézusom mi van veled? Térj már észhez, a főnököd... nem eshetsz bele, Elena nem szabad- mondogatta magába és fel alá járkált

Már kezdett jól lenni, és megbeszélni magával a dolgokat mikor kilépett Bill egy bő pólóba és boxerbe. Újra kezdődött minden.
Elena elviharzott mellette, be a fürdőbe és becsapta maga mögött az ajtót.
Fél órája bent volt, Bill már kezdte azt hinni valami baj van. Az ágy szélére ült és szétnézett a szobában.
A fal tele volt a lány képeivel.
-Modellkedtél?-kérdezte hangosan
-Igen, 3 évet
-És miért hagytad abba?
-Mert túl nagy volt a hajtás... és mikor felajánlottak nekem Franciaországba egy állást ki kellett lépnem, nem hagyhattam itthon anyukám egyedül
-Ez kedves tőled- nézett rá Bill mikor Elena kilépett az ajtón

Egy rövidnadrág és egy top volt rajta. A hajáról csöpögött a víz, egészen a melle közé.
-Ha megszáradt a ruhám akkor megyek is- kelt fel Bill
-Reggelig biztos nem fog, még alig 1 órája van ott... nyugodtan aludhatsz itt is, majd megágyazok neked a földön
-Remek, köszönöm

Mióta a szakmában van mindenki hajt azért,hogy a barátja legyen. Hogy bevigye őket a vip partykra és,hogy benne legyenek az újságban. Az volt az álma,hogy híres divatcége legyen és mindenki ismerje a nevét.Nők és férfiak ezrei hordják a márkás cipőit és felsőit. Gyerekkora óta erre vágyott, most mégis elgonolkozott azon,hogy mit veszített el emiatt... Igaz barátságok, szabadidő, ismeretlenség, esti séták.

Következő rész tartalmából:

12.rész - Erre az életre vágyom én is (+18)

Az ablak tárva nyitva volt, a szellő táncoltatta a függönyt. Elena végigfeküdt az ágyon és magára húzta Billt. Bill végigpuszilt a lány arcán miközben vékony ujjaival lehámozta a felsőt róla.