I will never let you down - 20.rész - Örökre vége a bujkálásnak? RÉSZLET


Sim csak csendben mellé ült és megfogta a kezét
-Tegnap itt járt Tom- sóhajtva
-Mi? Hogy van? Miért nem szóltál előbb? Átjöttem volna
-Nem jött be, csak a kocsijában ült- szomorkodott és Bill vállára döntötte a fejét


*

Felkaptam a táskám és elindultam a régi szobám felé. A lépcső melletti falon mindig is a mi képünk volt. Mikor kicsi voltam és a pipacsok között ülök, mikor nagyi ölében ülök és a kis kezeimmel gyúrom a tésztát... most mégis Alexis képei vannak kint. Ahogy az új kislányát ölelgeti, ahogy az én nagyszüleim játszanak a picivel... 
"Tudom,hogy azt kérted,hogy ne írjak neked és felejtsük el egymást...de ez az élet egy káosz... utálom ezt... veled akarok lenni" - írtam Tomnak egy SMS-t... de 2 hét után sem kaptam rá választ... el kellett fogadnom,hogy én már nem vagyok a képben

*

Már órák óta ült a kocsiban és várta,hogy hívják őt a pénz miatt... már ment le a nap mikor a képernyő felvilágosodott és megszólalt a zene. Tom összerezzent és azonnal felvette.
-Ismered az El Pollo Grande éttermet? -kérdezte az egyik
-Nem igazán
-1600 South Hoover Street 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése