I will never let you down - 20.rész - Örökre vége a bujkálásnak?


2 hét telt el azóta,hogy Bill lejáratta saját magát az alkalmazottai előtt. Jobban mondva nem lett volna olyan kínos az egész, ha Elena nem kavar be és mond olyanokat a dolgozók előtt. Így a 2 hét alatt mindössze háromszor ment be, a többi dolgokat otthon végezte el.
Dana párszor hívta de mindig kinyomta a telefont és a fiókba dobta. Nem kevés üzenetet kapott tőle és kezdte úgy érezni magát,hogy Dana zaklatja őt.
-Jó napot, szeretnék letiltatni egy számot-ment be a telefon céghez és elővette az iratokat

Megkönnyebbülten ült be az autójába és indult Sim felé.
-Végre sikerült... el se hiszem,hogy nem csörög 10 percenként ez a hülye-ült le a verandán a székre
-Azt beszélik,hogy bezárkóztál mióta Elenával összevesztél
-Kelly volt, mi?
-Az most mindegy... ha nem bírtad miért visel meg ennyire?
-Ki mondta,hogy megvisel?Egyszerűen leégetett az összes dolgozóm előtt... te talán nem éreznéd magad rosszul?

Sim csak csendben mellé ült és megfogta a kezét
-Tegnap itt járt Tom- sóhajtva
-Mi? Hogy van? Miért nem szóltál előbb? Átjöttem volna
-Nem jött be, csak a kocsijában ült- szomorkodott és Bill vállára döntötte a fejét
-Miért nem hívtad be?
-Mert szeretném ha ő lenne aki kezdeményez, tudom,hogy már nem haragszom rá...de nem fogok ráakaszkodni
-Amiket mondott azt nem komolyan gondolta, mindig is olyan anyás volt... emlékszel,hogy gyerekkorunkban is mindig hozzád bújt mesélés közben... csak összejött azzal a hülye nővel és minden megváltozott... drog, pia , balhék
-És szerinted ha most mellé állunk akkor nem keveredik ilyenbe?
-Most van egy másik lány a képbe... akivel volt most, találkoztam vele pár hónapja
-És milyen?-faggatózott vigyorogva
-Kedves és csinos...elég okosnak látszott
-És szerinted összejöttek?
-Nem hiszem, nem említette
-Emlékszel hogyan hoztuk össze az első barátnőjével?
-Persze, jól meg is vert mikor szakítottak- nevetett fel

Sim sejtelmesen ránézett Billre
-Mi? Biztos,hogy nem... anya nem fogjuk megint eljátszani, Tom nagyfiú
-De kérlek már... annyira szeretném- bújt hozzá
-Jó- motyogta az orra alatt fintorogva

*

Abby ruhája
Az utca ugyan olyan volt mint 1 évvel ezelőtt... a fák virágoztak, a fű szép zöld volt... itt nőttem fel gyermekkoromban és most ide jöttem ismét haza. Mégis annyira idegennek éreztem az egész légkört. A busz nyikorogva fékezett és kinyitotta a hátsó ajtót. Leszálltam és a táskámat kiszedve elindultam a házunk felé.
Az előkertben új grill sütő és szaletli volt. Pár percig biztosan álltam az ajtó előtt... bekopogtam és míg nem nyitották,addig az üvegben megigazítottam a frizurám. A nagymamám nyitott ajtót. Könnybe lábadt szemekkel nézett rám és magához húzva erősen megölelt
-Édes istenem, apuska hát gyere, Abby hazajött- kiabált be a nappaliba

Éjfél is elmúlt már, de mi a kanapéra ülve forró csészét szorongatva beszélgettünk...elmondtam mindent ami velem történt az elmúlt 1 évben.
-És ti? Minden rendben veletek?
-Persze, Alexis minden nap átjárt és főzött nekünk, nagyon kedves
-Tényleg, mi újság vele?- kérdeztem rá izgatottan
-Most született meg a 2. kislánya, annyira tünemény az a kislány
-Komolyan? Ez remek hír- mosolyogtam, de rettentően csalódott voltam,hogy erről lemaradtam

Felkaptam a táskám és elindultam a régi szobám felé. A lépcső melletti falon mindig is a mi képünk volt. Mikor kicsi voltam és a pipacsok között ülök, mikor nagyi ölében ülök és a kis kezeimmel gyúrom a tésztát... most mégis Alexis képei vannak kint. Ahogy az új kislányát ölelgeti, ahogy az én nagyszüleim játszanak a picivel...
"Tudom,hogy azt kérted,hogy ne írjak neked és felejtsük el egymást...de ez az élet egy káosz... utálom ezt... veled akarok lenni" - írtam Tomnak egy SMS-t... de 2 hét után sem kaptam rá választ... el kellett fogadnom,hogy én már nem vagyok a képben

*

Tom izgatottan dobolt a kormányon. A telefonja az ölében pihent .
-Hívjatok már... - sóhajtott fel és hátrahajtotta a fejét
Már órák óta ült a kocsiban és várta,hogy hívják őt a pénz miatt... már ment le a nap mikor a képernyő felvilágosodott és megszólalt a zene. Tom összerezzent és azonnal felvette.
-Ismered az El Pollo Grande éttermet? -kérdezte az egyik
-Nem igazán
-1600 South Hoover Street
-Igen tudom hol van
-Oda vidd... most zártak be. Dobd egy zacskóba a pénzt és tedd be a kukába. De maradj ott ha esetleg egy csöves kukázna...világos?
-Igen, értettem mindent

A város forgalma egyre jobban nőtt... a villamos megállóban tömegesen álltak az emberek.  A South Hoover Street  tömve volt turistákkal, fiatal egyetemistákkal és házaspárokkal.
-Pont ide kellett? Tömve van emberrel-dünnyögte Tom és átpakolta egy fekete zsákba

Kiszállt az autóból és elindult a nagy konténer felé. Ekkor egy erős kéz megragadta és a földre taszította. Aztán minden elhomályosodott.

1 megjegyzés:

  1. neeee, Tom :(:(remélem semmi komoly nem lesz :( és azt is remélem h Elena hamar újra együtt lesz Billel :O siess a folytatással :P

    VálaszTörlés