I will never let you down - 21. rész - Ugye él?



Sim , Bill és Gordon idegesen mászkáltak a műtő előtt. Az orvosok nem mondtak eddig semmit. 4 óra várakozás után kijött egy ápolónő és elmondta a fejleményeket.
-A bal combcsont megrepedt, Az arcán több helyen össze kellett varrni, mint például a száját és a szemöldökét, A Bal 3. és Jobb 2. Borda megrepedt és ideiglenes merevítőt kapott és több zúzódás a testén. Az orvosok most végeztek és pár perc múlva bemehetnek hozzá. De csak egyesével és ne beszéltessék meg őt, még altatásban van...később is próbálják meg visszatartani őt a beszédtől
-Rendben, köszönjük- válaszolt  Gordon és magához ölelte Simet és Billt
-Miért bántották? Miért tettek ilyet a kisfiammal?- sírt fel hangosan Sim
-Nyugodj meg, minden rendben van már - Gordon és a haját simogatta-
-Menj be hozzá előbb te- nézett Sim Billre
-Biztos? Jól vagy?
-Dehogy vagyok jól...de te rád nagyobb szüksége van- erőltetett egy apró mosolyt az arcára

*

Ruhám
Hangosan lépkedve értem le az emeletről. A földszinten már hatalmas készülődés zajlott.
-Mi ez a sok kaja?- álltam meg a konyha előtt
-Grillparti lesz ma, ha kijönnél néha a szobádból akkor tudtad volna
-Kik jönnek el?
-A szomszéd házaspár és a kisfiúk, A boltból Paul , Alexis a 2 gyerek és a férje
-Remek, még jó,hogy ma nem leszek itthon
-Dehogynem, segítesz előkészülni
-Aztán megyek el
-Nem tudod örökre elkerülni őt... sokat fog idejárni
-Tudom, de nem akarom látni
-Nyafogás helyett segíts- simogatta meg az arcom és kezébe kapott két tál salátát

Már kint készülődtünk mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de most felvettem
-Háló?
-....
-Bill, mondd lassabban kérlek,egy szót se értek
-...
-Hogy micsoda? Mi történt Tommal?
-...
-Ugye él még? - lettem falfehér és lerogytam egy székre
-...
-Melyik kórházban vagytok? Odamegyek
-...
-1 óra és ott vagyok- tettem le és beszaladtam a táskámért

Lihegve értem be a kórház ajtaján. Az információs pulthoz siettem és elmondtam a nevem
-2. emelet, 670-es ajtó- válaszolt unottan és tovább lapozgatta a napilapot

Ha 100x nem nyomtam meg a lift gombot akkor egyszer sem. Idegesen néztem,ahogy a kijelzőn írja melyik emeleten van... 5-4...-3-2-1-F
Csilingelve nyílt ki az ajtó. Tömve volt emberrel.... A lábammal dobolva vártam,hogy mindenki kiszálljon
Megnyomtam a 2. emeletet és a falnak dőltem. Letöröltem arcomról az odaszáradt könnyeket és kilépve a liftből a 670-es szobát kezdtem el keresni. Ott ült előtte Bill, Sim, egy másik fiú és Gordon. Bill amint meglátott felpattant és átölelt
-Hogy van? - öleltem vissza remegve
-Most bent van nála egy orvos... azt mondta,ha végez bemehetünk hozzá egyesével
-De mit mondtak? Mi lesz? Rendbe fog jönni? Valami maradandó?
-Nincs maradandó, esetleg pár heg... az biztos,hogy többé nem űzhet nehéz sportágat ... de minden rendben lesz
-Tudtam,hogy vele kellett volna mennem
-Hova? Te tudod mi történt?
-Ma kellett neki visszavinni a pénzt...azt nem tudom hova, de ma kellett...biztos vagyok benne,hogy ők voltak
-A kocsit a South Hoover Streeten találták
-Akkor oda, azt nem tudom miért
-Figyelj majd ezt a rendőröknek is mondd el
-És ha kérdezik,hogy mi volt az elmúlt 1 évben?
-Akkor mondd el
-Tomot bezárnák
-Dehogy is, nem fogják... kérlek
-Rendben-öleltem át ismét

Az ápolónők kijöttek és mi mehettünk egyesével. én akartam menni utoljára. Mikor beléptem a szobába csak egy sebes arcú Tomot láttam, tele csövekkel . Elsírtam magam és az ágya mellé ültem , azonnal megfogva a kezét
-Miért nem mentem veled?- borultam az ágyra zokogva -ha ott lettem volna nem tették volna ezt... annyira sajnálom,hogy minden miattam van...hogy elszórtam egy csomó pénzt és,hogy annyi mindent kértem tőled...ha hamarabb összegyűlik a pénz mint ahogy volt a határidő... akkor nem lett volna ez, sajnálom hallod? -szorítottam meg a kezét

*

Elena táncoló léptekkel sietett Bill lakása felé. Háromszor bekopogott. Bill nyúzott arccal és karikás szemekkel állt előtte
-Mit akarsz?- halkan
-Háh...-ment be kárörvendően nevetve- összejöttem Justinnal...szétüt a guta ugye? Most nálam a labda...sarokba vagy szorítva...Justin a legnagyobb ellenséged és le fogunk győzni... tuti durvább lesz mint,hogy te az anyám lepedőén akrobatáztál...
-Gratulálok... ezért jöttél? Mert ha befejezted a mondandód akkor akár el is tűnhetnél a francba- nyitotta ki az ajtót

Elena is észrevette,hogy rossz állapotban van. Bill a falnak támaszkodott és mély levegőt vett, hogy el ne ájuljon.  Elena már csak azon kapta magát,hogy Bill dől felé .
-Héé, jól vagy?- kapta el és a kanapéhoz kísérte- teljesen elsápadtál... minden oké?
-Igen, csak menj el
-Nem akarlak így itt hagyni
-Tűnj már el innen Elena! Látni sem akarlak... utállak!- lökte arrébb

Elena könnybe lábadt szemekkel kelt fel a földről és elsietett a legközelebbi parkba.
Leült a járda patkára és remegő kezekkel elővett egy kis dobozt. Kivette belőle a tartalmát és a könnyektől alig láthatóan, halkan elsuttogta ami rá volt írva: pozitív.

  *


Ria ruhája
Sim két kávéval a kezében jött be a szobába és végigsimított a hátamon.
-Hoztam neked kávét drágám...jött orvos azóta?
-Igen, benéztek ... köszönöm- ültem fel és belekortyoltam a kávéba
-Annyira sokat jelent nekünk,hogy itt vagy- simogatta meg a hajam mosolyogva
-Ez csak természetes... alig várom már,hogy felkeljen
-Én is kincsem-sóhajtva
-Ha tudtam volna,hogy ez lesz mindent máshogy csinálok... nem engedtem volna ,hogy egyedül menjen oda...vagy,hogy ... istenem mindent megadnék azért,hogy újra leszidjon egy kis apróságért vagy mérgesen nézzen rám...nekem mindegy,hogy mennyire fog engem utálni, csak gyógyuljon már meg- hajtottam le a fejem szomorúan
-És akkor én mit mondjak? Több éve nem is beszéltünk
-De miért?
-Nem mondta el?
-Semmit sem mondott el... nem szeretett erről beszélni, de tudtam,hogy nagyon szomorú emiatt
-Az a nő az oka mindennek... amint összejött Tommal, kezdett eltávolodni tőlem a fiam...persze,hogy ezt nem tűrtem jó szemmel...mikor néha napján átjött akkor is pénzt kért és bűzlött a piától... a karja össze vissza volt szurkálva...szörnyű látvány volt ... próbáltuk Billel lebeszélni a lányról, de hajthatatlan volt... szerelmes volt belé
-Tudom, azt mondta... de miért nem ültek le és beszélték meg?
-Mert nem volt rá képes... ha elkezdtük akkor is felpattant és mindent a fejemhez vágott... régen nem ilyen volt... istenem az a lány az oka mindennek
-Rólam beszéltek?- állt az ajtóban egy vörös hajú lány

Mindketten odakaptuk a fejünket. Sim megfogta a kezem és kérdőn nézett rám.
-Őhm hello, Abigail vagyok
-Ria, ki vagy te?
-Az én egyik barátnőm- vágta rá Sim
-Tom velem volt az elmúlt 1 évben... pihenésre van szüksége, szóval megtennéd,hogy kimész és becsukod magad után az ajtót?
-Egy frászt... én vagyok a barátnője már 3 éve
-Mégse kerested őt az elmúlt 1 évben...ha nem tévedek
-Dehogynem , minden nap együtt voltunk- vonta meg a vállát
-Érdekes... - hagytam inkább rá...nem akartam Tom előtt veszekedni vele
-Az mindegy mi volt 1 évvel ezelőtt...de a ma a fontos- emelte fel a kezét és a szemünk előtt megcsillogtatta 8karátos jegygyűrűjét

1 megjegyzés:

  1. úúúúúúúúúúúúúúúristen. Ria? :O :( remélem minden oké lesz Tommal és nem maradandó a dolog :( és Bill és Elena :O ajánlom h Bill gyereke legyen :(

    VálaszTörlés