I will never let you down - 23. rész - Mennyország

-Bent van, Elena bent van - kiabálta Bill Justinnak
-Igen tudom, én mondtam meg a tűzoltóknak
-A tűzoltók nem fogják abbahagyni az oltást azért,hogy megkeressék... a gyereked várja a szíve alatt és te csak itt állsz
-Nem az én gyerekem, tőled várja te barom

Bill megtorpant és percekig állt ott miközben a tömeg lökte oldalra.
-Ha az ember a TVn keresztül nézi az eseményeket mindenkinek a 2001es terrortámadás jut eszébe. Repülő épület darabok, holttestek és imádkozó emberek. Eddig összesen 3 férfit és 2 nőt azonosítottak be, a többi emberről akik bent rekedtek még nem tudni.

-Elnézést uram, de bent van egy nő... terhes, és és... a 20. emelet körül lesz, muszáj megtalálniuk- állított meg Bill egy tűzoltót
-Mindent megteszünk, de nem lehet kivételezni, sorba kell menni
-Francba már a szabályokkal- bújt át a szalagkorlát alatt és befutott az épületbe
A lift ajtó kidőlve  feküdt a hall közepén , így Bill a lépcső irányába kezdett sietni.
-Uram ide nem jöhet be, életveszélyes- szólt neki egy egyenruhás férfi de Bill meg se hallotta

A 8. emelet után a falról lepotyogtak a sorszámok,így Bill hangosan számolva sietett fel a 20. emeletre
-Elena! Hallasz? Bill vagyok, hallasz? - üvöltött amennyire csak tudott és benyitott az összes irodába.

Semmi választ nem kapott, az összes helyiséget bejárta már,de sehol egy válasz.
-Kérlek szólalj meg... kérlek szépen, Elena- kezdte újra a keresést pánikolva, de a füsttől már alig kapott levegőt

A női mosdó a felismerhetetlenségik égett. Pár cserépből lehetett csak felismerni. A mosdók oldalai kidőltek és a mosdókagylókból szivárgott a víz, ezzel kicsit tompítva a tüzet, de megerősítve a füstöt. Bill a szája elé kapott egy rongyot és keresni kezdett...az utolsó mosdó alatt meglátott egy csillogó ékszert
-Az Elena karkötője, kérlek istenem add,hogy ő legyen és minden rendben legyen velük- sietett oda és elkezdte lebontani a falakat róla. Bill megkönnyebbülten látta,hogy Elena fekszik ott
-Kicsim, hallasz? Minden rendben lesz, csak ki kell vinni a folyosóig és értünk jönnek - simogatta el Elena hosszú barna haját és látta,hogy vérzik a feje

Bill, Elenával a karján mindössze a 15. emeletig jutott, idáig bírta. Lába alatt mintha mozogni kezdett volna a föld, aztán minden elhományosodott és a földre zuhant.

Az épület elé még több tűzoltó és mentő érkezett. A rendőrség hangosan kiabálva próbálta visszatartani az ideges embereket.
Justin a legutolsó sorban állt és a sebét tisztogatta. Elgondolkozott azon,hogy most ezután mi lesz, ha Elena nem éli túl,vagy ha Bill is bent ég az épületben amit 10 éve ő vezet és mindent ő ért el. A mi képzeletünkben bizarr dolog lenne elképzelni azt,hogy előtérbe helyezzük a munkánkat és azt fontosabbnak találni,hogy amiért annyit dolgoztunk az 1 óra alatt leég. Nekünk az lenne a természetes ha első sorban , az imádkozó emberek mellett állnánk és kérnénk a jó istent,hogy mentse ki a szeretteinket. Helyette Justin arcára egy aprócska mosoly ült, végignézett a lángoló épületen, sarkon fordult és leintett egy taxit,hogy hazaérve befekhessen a habok közé...

A napot már felváltotta a hold, a környék házait mégis bevilágította a lángok fénye. 9 óra folyamatos munka után az utolsó lángokat is eloltották és a sérülteket megvizsgálták. Bill az egyik mentőautó végében ült és bámulta a leégett épület maradványait.A 4 sávos úton egy autó sem állt, a rendőrautókon kívül. A járdákon fekete zsákokban hevertek a holttestek. Bill beleharapott az ajkába,hogy elkerülje a sírást. Egy ápoló éppen a karján lévő sebeket fertőtlenítette mikor ránézett Bill
-Tudni lehet már valamit a terhes lányról?
-Nem tudok semmi biztosat mondani uram, de ne idegeskedjen, mindent megteszünk értük
-Nagyon sokáig volt a tűzben, és és... tudják,hogy mikre allergiás? Vagy hogy mi a kedvenc kajája? Adjon egy papírt és felírom
-Nyugodjon meg uram, kérem

*

Egy vizes tállal a kezemben kopogtam be Tom szobájába. Már 2 hete Simnél lakott a régi szobájában
-Szabad- szólt ki már erős hangon
-Szia- nyitottam be mosolyogva
-Hello, hát te?
-Simnek el kellett mennie valahova, ezért hívott,hogy jöjjek
-Miért nem Riát?

Megvontam a vállam és leültem az ágy szélére
-De már jól vagyok, szóval nem kell segítség
-Láttad ebben a 2 hétben itt Riát? Hm?
-Sokat aludtam
-Nem Tom... nem volt itt egyszer sem...aki itt volt minden nap az én vagyok! Én akarok veled lenni és én vagyok beléd szerelmes, nem az a nő... csak a pénzed miatt van veled... hülye vagy ha nem veszed ezt észre

megszorította a kezem és mérgesen a szemembe nézett.
-Menj el innen
-Nem megyek, beteg vagy és egyedül lennél itthon...lehet engem utálni, és tudom miket mondtál rólam a hátam mögött...de nem érdekel...mikor bajban voltam te is segítettél nekem
-Mégis miket mondtam rólad?- gúnyosan

-Hogy mennyire utáltál velem lenni... és,hogy ...-kezdtem bele
-Mi van? Én ilyet nem is mondtam

-Mindegy Tom...már nem kell velem lenned- borogattam be a sebeit
-Abby, nem mondtam ilyet soha-fogta meg a kezem
-Hozok neked valami kaját, mit ennél szívesen?- tettem le a szivacsot és letöröltem a kibuggyanó könnyeimet
-Abby, figyelnél rám?

Rápillantottam mire ő maga mellé fektetett és átölelt.
-Nem mondtam ilyeneket... sokat veszekedtünk de jól éreztem magam veled... jó volt minden
-Idézem mit mondott még Ria: Azért feküdtél le velem mert szexhiányos voltál és ha nincs ló jó a szamár is
-Ne foglalkozz már vele... rám figyelj. Nem mondtam ilyet neki! Hiszel nekem?- hajolt fölém
-Hiszek- suttogva néztem az arcát ami pár centire volt tőlem

Mutató ujjával elsimított egy hajtincset az arcomból és behunyt szemmel lágyan száraz ajkaimra tapadt.Ismét a mennyországban éreztem magam.