-Minden rendben van...érzem- Sim ölelte vissza és a hátát simogatta
-Elena Green hozzátartozói? - jött ki az orvos a 8.órában
Bill összerezzent, eddig minden ugyan olyan mint az álmában. Az orvoson fehér köpeny van, a szeme karikás és pár helyen vérfoltos
-Igen,mi vagyunk-pattant fel Bill -hogy vannak?
-A kisbaba állapota stabil
-És Elena?
-Mindent megtettünk érte, de ...-kezdett bele
-De... nincs de, nem lehet de... - kezdte rázni a fejét Bill-ezt álmodtam,pont ugyan ezt...-kétségbeesetten kapta markai közé az orvost
-Bill,nyugodj le... ez nem segít- szedte le Gordon
-Elena él... de nem stabil, a sérülései súlyosak és nagyon sokat volt a tűzben,a bal lábfeje megégett
Bill megkönnyebbültek rogyott le a székbe és vigyorogni kezdett
-Tudtam, és bemehetek hozzá?
-Még altatásban van,de természetesen bemehet,csak ne zaklassa fel
-Persze,jól fogok viselkedni- vett mély levegőt és elindult-de anya-fordult vissza és odasietett Sim elé- jó így a ruhám? Eléggé büdös már
-Tökéletes, jó így-mosolyogva
-De virágot se hoztam
-Nem hiszem,hogy most zokon venné-nevetett fel
-Nincs cigi szagom?-szagolta meg a felsőjét
-Bill, tökéletes vagy, mint mindig- puszilta meg mosolyogva és az ajtó felé lökte
Bill rosszabb helyzetre számított. Nem voltak tele géppel Elena testrészei, nem volt sápadt arc, nem voltak sebei. Elenát pont olyan gyönyörűnek találta mint azon az esős estén mikor az étterembe beszaladt és lerázta vizes esernyőjét a vendégek méregdrága cipőjére.Fehér takaróval volt betakarva és haja kócosan pihent a párna sarkában.
-Gyönyörű vagy- mosolyogva puszilta meg és leült mellé
Elena még békésen aludt. Bill mosolyogva végigsimított a karján,egészen a kis pocakjáig. Ugyan még alig lehetett látni, de Bill máris oda volt a tudattól,hogy 4 hónap múlva apa lesz.
-Amint kijöhetsz innen,hozzám költözöl és mindent rendbe fog jönni-hajolt a füléhez-soha nem mondtam még neked,de szeretlek. Remélem egyszer megbocsátod azt,hogy elkövettem azt a hatalmas hibát. De nem felejtheted el azt amikor a parkban sétáltunk vagy mikor az erkélyen elmondtam a kívánságaimat. Veled akarok boldog lenni,nem nélküled- puszilt meg a fülét és mellé bújt
*
Most először éreztem azt Tomnál,hogy az együttléteink után nem rohan sehová. Las Vegasban mindig szusszant egyet és már ment is a dolgára. De most...ott fekszik mellettem békésen és az ujjaimat cirógatja.
-Bánod,hogy velem találkoztál azon az estén?
-Nem bánok semmit- mosolyogva- sokat veszekedtünk igen,és volt,hogy annyira megbántottuk egymást,hogy legszívesebben megöltük volna a másikat,de nem bántam meg semmit.-Akkor jó, amúgy én néha élveztem veled a vitát
-Én is, mikor dühünkben szétszexeltük az éjszakát-nevetett fel boldogan
-Ne vedd el Riát- bújtam a nyakába és lágyan puszilgattam
-Nem veszem el-ölelt magához
-Ígéred?- mosolyogva
-Ígérem- csókolt meg lágyan
Bíztam Tomban, hittem benne, elhittem minden szavát. De vajon igazat mondott e? Nem vert át ismét? Szeretnék vele lenni és boldog lenni,újra
Pont egy hét alatt jöttek úgy rendbe a dolgok,hogy folyton együtt voltunk,reggel együtt keltünk, együtt töltöttük a napokat és együtt is feküdtünk le aludni.
Az erkélyen sütöttünk zöldségeket mikor megcsörrent a mobilja
-Szia mondjad-vette fel és mosolyogva rám nézett
-Most vagyok az utcádban- Ria
-Mi van? Miért nem szóltál?
-Mert meglelek, addig szedd össze a cuccaidat,éppen eleget voltál már anyádnál
-Fejezd be Ria, nem megyek el innen
-Komolyan? Majd meglátjuk-tette le
-Ez hülye- forgatta a szemét
-Elmegyek- tettem le a grill pálcát
-Nem kell elmenned baba, nem engedjük be és kész
-Azt nem tudja majd miért van ez... nem volt okunk erre, eljegyezted
-Eljegyezted
-Rég nem érvényes már
-És nem gondolod,hogy el kéne akkor neki mondani?- bújtam hozzá
-Jó, kimegyek és elmondom neki- sóhajtva törölte meg a kezét és elindult ki
Ria egy miniszoknyába és egy V alakban kivágott csipkés felsőbe állt a kapu előtt
-Szia- ment ki elé Tom
-Hol van a bőröndöd?
-Az ágy alatt..nem megyek sehova
-Már túl öreg vagy ahhoz,hogy az anyáddal élj
-Azt csinálok amit akarok,itt akarok maradni és egy kis időt kérni tőled
-Időt? 1 hete nem is beszéltünk
Ria a kapu alá tekintett és meglátta az árnyékomat
-Abby, gyere ki- szólt unottan Ria
Nem mozdultam, így félrelökve Tomot berontott a kapun és gondolkozás nélkül nekem esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése