Fehér ingje hanyagul begyűrve a kétszer nagyobb nadrágjában , félig begombolva. A mentőautó végében ültem, pokróccal betakarva és éppen a karomon lévő sebet ápolták mikor nekemesett. Nem hallottam semmit, csak a nyakán díszelgő rúzsnyomokat néztem
-Mi a franc történt? Mit csináltál? - esett nekem hangosan ,hogy végre odafigyeljek
-A függöny lángra kapott és...-kezdett bele a rendőr de Tom a szavába vágott
-Nem magát kérdeztem, válaszoljon ő
-Le van sokkolva, hagyja hogy felfogja ami történt
-Mi történt? Miért tetted?
Le sem tudtam venni szemem a nyakáról .A vak is észreveszi a jeleket ami arra utal,hogy ismét egy nővel volt.Nem válaszoltam csak elfordítottam a fejem
-Válaszolj! - szorította meg a karom amitől felnyögtem
-Ez fáj
-Mindenem odalett, a házam, a ruháim, a munkám, az a sok munka amit belefektettem,szóval ne neked álljon feljebb
-Nem hiszem,hogy szándékos volt-szólt bele ismét az egyenruhás férfi
-Magunkra hagyna?- nézett rá mérgesen
Rám nézett én meg bólogattam. Mindenki arrébb ment, csak a mögöttem lévő orvos végezte tovább a dolgát
-Míg te a nőciddel szórakoztál és vacsorával vártalak
-Ezért mikor rájöttél,hogy nem jövök felgyújtottad a házat
-Elaludtam
-De volt időd kijönni-kapta ki a kezemből a telefonom és a betonhoz vágta
-Riával voltál?
-Szerintem pont te és pont most ne kérj számon tőlem semmit-Csezd meg Tom, miért nem lehetett minden jó? -fakadtam ki
-Mert veled nem lehet kibírni
Megjelent mögöttem az orvos , kezében a röntgenképemmel
-Az üveg sajnos nem csak felületi sérülést okozott hanem komolyabb bajokat tett a hasi aortával és a bal tüdővel, azonnal kórházba kell szállítani és megműteni- fektetett el az ágyon és megvárta míg a többi orvos is visszasiet
-Mivan? - állt ott az autó mögött Tom és nézte az eseményeket
Levettél rólam a véres takarót ,így meglátta Tom a hasamba állt ,körülbelül 5 centis nagyságú üveget.
Becsukták a hátsó ajtókat és a csendes utcában szirénázva elsiettek, Tomot otthagyva a kiégett gyep közepén
*
-Ugye tudod,hogy téged szeretlek most a legjobban?- nevetve ült fel Bill mikor Mona bement az irodájába egy hatalmas bögre kávéval
-Nagyon örülök neki, ez volt a célom-nevetve adta neki oda
-Ma későn jövök
-Ma lesz a fiamnak focimeccse... Hétfőn mondtam és elengedtél
-Teljesen kiment a fejemből... jól van , akkor magammal viszem a picit
-Bocsánat
-Ugyan, csak kiment a fejemből- mosolyogva
-De amint vége a meccsnek érte megyek
-Nem kell, estig kapsz kimenőt, aztán örülnék ha végre áthoznád a fiad és együtt ünnepelhetnénk a sikerét
-Az remek lenne, főzök akkor
-Majd én főzök, te ma szabadnapos vagy Mona, ne idegesíts fel- nevetve kócolta össze a lány haját és felvett egy fehér inget, lazán betűzte öve mögé és lábára zoknit húzott
Bill a tervezettnél is lassabban haladott a munkával. A forgós székében ülve ütögette száját a tollal és figyelte ahogy Violet békésen alszik a mózeskosárban. Még a telefoncsörgésre se figyelt fel. A sokadik próbálkozásra felocsúdott.
-Bill Kaulitz, tessék
-Anabel Hatson
-Ana, vártam már a hívásod
-Sajnálom,hogy csak most hívlak,de belefulladok a melóba, még áll az alkunk?
-Persze, de annyi változás van,hogy a kislányom és a bébicsőszöm is velem jönne
-Akkor lefoglalok 2 szobát nektek a Mortonsba
-1 is jó lesz, nem akarom,hogy fölöslegesen költekezz, és szeretném ha mindig a közelünkbe lenne Mona
-Akkor 2 szobás lakosztályt kérek nektek jövőhétre, az megfelel?
-Irány Florida- lelkesen és vigyorogva dobolt a lábával
*
Alexis előrehajolva dugta fejét a pulóverébe. Vörös arca égett és úgy érezte mintha 40° meleg lenne és nem kapna levegőt. Az orvosok szüntelenül mászkáltak ki és be a műtőkbe , de egyik sem a 450es szobából jött ki. Egy apuka boldogan vette karjaiba újszülött gyermekét, egy kisfiú bátran bicegett ki frissen gipszelt lábával, egy idős pár kézen fogva sétált ki a kórház ajtaján. De a 450es szobából semmi életjel nem érkezett. A hatalmas csapóajtó kis ablakán lesett be Tom, körbenézett ,hogy lát e ismerős arcot akitől megkérdezhetné mi történt ebben a 3 órában amíg ő az új lakását rendezte be. Mikor meglátta Alexist kevésbé lelkesedett ,hogy éppen vele kell beszélni. Bármikor találkoztak mindig nemtetszését fejezte ki iránta a lány, de úrrá kellett lenni a félelmén és bement a váróterembe. Alexis arcára ismét fintor ült, de nem reagált semmit mikor Tom mellé ült 2 székkel. Hiába kérdezett volna bármit is Tom, nem tudott volna meg többet rólam, mert látta,hogy Alexis is éppen annyit tud mint ő.
A telefonját babrálta , aztán mikor elsötétedett a kép rápillantott a lányra-Szia Lexi
Alexis ránézett és kicsit felé hajolva egy öklöst adott a karjába
-Köcsög, hát ennyire nem unatkozol? Egyszer az életben mennél az eszed felé a farkad helyett? Köcsög köcsög köcsög
Akik a teremben tartózkodtak furcsán néztek a lányra, hiszen ilyet mégsem illik, de ha valaki már egy picit is ismeri a lányt akkor tudja,hogy nem érdekli mások véleménye
-Persze, most meg füled farkad behúzod...olyan jellemző rád-fintorgott
-Válaszolj már - csapott bele még egyszer Tom sajgó karjába
-Sajnálom
-Uhha, meg ne erőltesd magad
-Mit akarsz?
-Hagyd Abbyt, ne keresd többé, ne hívd, ne vedd fel a telefont, ne bántsd többé
-Ezt majd ő eldönti
-Nem Tom! Nem dönti el mert hülye, mindent megtenne érted és te kihasználod, nem fog többet csalódni. Ha még egyszer a közelében látlak egy pillanat alatt eltüntetem a drágaságod
Tom nyelt egyet , de nem mozdult
-Majd értesítelek ,hogy mi van vele, de most mehetsz
Tom tudta,hogy most igaza van a barátnőmnek. Újra összejöhetünk, újra boldogok lehetünk...pár napra, aztán minden kezdődne előröl... fölösleges szenvedés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése