-Miért teszed ezt? A kislányod
-Akire nem tudtam kellően figyelni és bármi baja eshetett volna... Bill nekem ez nem megy, kérlek ne hozd ide... időre van szükségem
-Neki meg az anyjára- emelte fel a hangját
-Mr. Kaulitz- szólalt meg az orvos az ajtóban - beszélhetnék önnel egy pillanatra?
-Igen- kelt fel- erre még visszatérünk- nézett Elenára és kisietett
-A kedvesének időre van szüksége,nem siettetheti
-De van egy 5 hónapos kislánya aki koraszülött...és szüksége van az anyjára
-És hibáztatja magát,hogy a pici válságos állapotban van
-De már nem!
-De igen, még mindig 5 hónapos, még mindig 1 kiló és még mindig gyenge. Mrs. Kaulitz most szülés utáni depresszióban van
-Hogyan? Ő ? Elena? Aki folyton pattog és azt mondja,hogy nem lehet senki rossz kedvű ha körülötte van... én nem hiszek ebben a szülés utáni depiben
-Depresszió... ez nagyon komoly dolog, támogatni kell
Bill sóhajtva nézte az ablakból Elenát, majd bólogatott és kiment elszívni egy cigit.
*
-Fáj...mindenem- nyafogott
-Nem én kértem,hogy az autót szereld félmeztelenül-nevetve szedtem elő a testápolót és a hasára dobtam amitől felnyögött és morcosan a szemembe nézett
-Kenj be - kisfiúsan és nagy, csipás szemekkel próbált engem meghatni
Leültem mellé és a felét kinyomtam kidolgozott felsőtestére
-Ott is- mutogatott le
-Le se égtél ott
-De fáj, kend be ott is! - húzta oda a kezem
Vigyorogva kentem be férfiasságát is , közben egy pillanatra se vettem el a tekintetem mogyoróbarna szempárjáról.
-Vége a gyereknapnak, menned kell dolgozni
Megragadta a kezem és magára rántott, de persze azt elfelejtette,hogy egész teste vöröslik a fájdalomtól
-Faszomba
-Nagyon fáj? - pusziltam meg az orrát, aztán az állát
-Ühüm, nagyon nagyon fáj...de túl kell élnem
-Tényleg készülődnöd kéne-simogattam fekete rasztáit
-Van 2 hét szabim még, kivehetném
-Amit nem most fogsz elhasználni, este finom vacsorával várlak ,ígérem
A vacsora szó hatására ledobott magáról és egy perc alatt elkészült
-Akkor este jövök, finom legyen a vacsora asszony- hajolt le hozzám nyögdécselve és megcsókolt
*
-Nem tudom mikor végzek, új meló,új időpontok
-Oké, akkor nem várlak meg a vacsorával...vigyázz magadra-puszilta meg a volán mögött ülő őszes hajú középkorú férfi
Bill mosolyogva nyitott ajtót, Annal a kezében
-Jó napot, Bill Kaulitz vagyok ő pedig a kislányom Violet
-Mona, nagyon örülök- mosolyogva ráztak kezet és végignézett Bill vékony, de kidolgozott testén
-Jöjjön beljebb, körbevezetem aztán megbeszéljük mi lesz, rendben?
-Rendben, és megkérdezhetem,hogy mi történt az anyukával?
-Szülés utáni bizbasza van... idők kérdése és rendbe jön, de addig nem szeretném ha látná a kisbabát vagy magára maradna vele...hallottam pár furcsa történetet
-4 gyerekem van , mind után kicsit befordultam, nem tudtam elfogadni a változást, de nekem az segített,hogy mellettem voltak a picik
-Fogalmam sincs mit tehetnék-sóhajtva
-Adjon neki időt
Bill körbevezette őt a nagy házon és megmutatta azt az üres szobát ahol majd ő alhat ha esetleg Billnek éjszaka mennie kell dolgozni
-Még 2 hétig itthon maradhatok és itt dolgozhatok, de aztán be kell mennem ügyeket intézni...biztos hatalmas káosz van most is odabent
-Imádom a ruháit, szerintem az egyik legjobb anyagból készül
-Köszönöm de kérlek tegezz, szerintem egykorúak vagyunk
-33-Mona
-34-Bill nevetve
*
"Fél 10 van és itt ülök egyedül, miért nem veszed fel a telefont? Aggódom, szeretlek" - írtam meg neki és mindent otthagyva mentem be a nappaliba
Tom a sötétben, sóhajtozott , mikor vadabbra kapcsolt a mély férfi hangot egy magas női nyögés előzte be. Ria becsukott szemekkel élvezte Tom vadságát és a hátába mart. Élvezték a tiltott együttlétet, miközben Tom háza lassan porig égett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése