Egy középkorú férfi jött ki a villa kapuján. Bill elnyomta a cigit és megállította .
-Bocsánat, Tara kész van?
-Ki?
-Tara
-Nem ismerek semmilyen Tarát
-De itt lakik
-Szerintem összetéveszti a házat. Ismerek egy Tarát de ő az utca végén lakik a romos házban
Bill furcsállva nézte a férfit de már nem volt ideje tovább kérdezősködni mert az kocsiba szállt és elhajtott.
Bill felvont szemöldökkel állt a már ismeretlen ház előtt és az utca végi romos házat bámulta.Beszállt a kocsiba és lassan a ház elé állt. Most már a nyugodt ritmus helyett szinte csapkodta a kormányt. Tara sietősen lépkedett ki a bőrönddel a kezén , de mikor meglátta Bill Audiját megtorpant és farkasszemet nézett Billel. Bill megrázta a fejét és kinyitotta a csomagtartót. Tara bedobta a csomagokat és az anyósülésre ült. Szerette volna megcsókolni Billt, de ő szó nélkül elfordította a fejét.
-Milyen szép házad van-pillantott rá megvetően
-Kérlek ne kezd Bill, tudom hogy mi a véleményed
-Dehogy tudod... Nem is sejted mit gondolok
-Mert nem tudod mi a helyzet-csattant fel
-Őszintén? Roppantul érdekel mi a fasz van
-Most azért ítélsz el mert szar házam van? Bocs ,hogy nem vagyok rock sztár és nincs pénzem csilivili házra
-Nem ez a lényeg... azt hitted soha nem jövök rá, hogy nem ott élsz? Mit hittél , kinevetlek?
-Az a baj, hogy elöntötte az agyad a hírnév... Első perctől tudtam, hogy baj lesz ebből
-Akkor mit keresel itt?
-Bejöttél, nagyon is
-És már nem?
-Nem tudom... Ez az egész, mintha csak azért lennél velem mert azt hitted ,hogy jó kis házban élek,jó munkám van és jól keresek
-Akkor elmondanál nekem mindent?
Tara egy nagyot sóhajtott és nekikezdett. Elmesélte,h az anyja kiskorában meghalt, h az apja iszik és néha bántja is, hogy azért élnek itt mert a tesója kórházi számláját ki tudja fizetni ezért ide költöztek,h éjjel night klubban táncol és így több pénzt kap. Tara a végére sírva fakadt. Várta,h Bill tovább kérdezősködjön de helyette inkább egy puha kezet érzett a hátán.
-Nincs jól, új életet akarok kezdeni minden szarság nélkül... Ne hívogassanak idegenek és ne fenyegessenek, minden rossz
-Akkor kezdj új életet
-Nem járnál így velem ugye?
-Nem lehetne... A média meg minden
-Kit érdekel? Nem azt kérdeztem nekik mi tetszene... hanem , hogy te mit akarsz
-Teljesen felforgatnák az élted
-Ennél nagyobb felfordulás? Ugyan kérlek-fintorgott-Szégyellnél igaz?
-Tara ezt nem értheted
-Miért talán nekem nincs agyam,hogy nem foghatom fel? Velem akarsz lenni mindennel együtt vagy sem?
-Így nem... -állt meg a kocsival és hátrahajtotta a fejét
-Rendben -szállt ki a kocsiból és bevágta az ajtót. Bill elfelejtette kinyitni a csomagtartót így Tara az üvegre csapott
-Ne csapkodj-szállt ki Bill
-Add ide a táskám-nézett rá szúrósan
Bill kidobta a lába elé és elindult, hogy visszaszálljon, de ekkor egy hangos kiabálást hallott a háta mögött. Tara apja állt a romos ház ajtajában. Erősen támaszkodott,hogy el ne essen annyira részeg volt
-Mit képzelsz,hova mész ?
-Csak beszélgettem vele-fordult felé
-Ide a lábát senki se tegye be, még pénzt se adtál
-Bill már megy is,várj egy kicsit
-2 perced van ... ha nem dugtad volna el a piám most mehetnél
Az egész utca hallotta ahogy ordibál de őt nem érdekelte. Becsapta maga mögött az ajtót amiből egy darab le is tört.Tara anélkül,hogy Bill szemébe nézett volna felkapta a táskáját és visszaindult a házba.
-Elmagyaráznád mi folyik itt?
-Menj el Bill, ez vagyok én... Kérlek
-Azt hiszem van jogom tudni
-Menj el Bill és hagyj békén-nézett a szemébe és besietett a házba
-Miért bámulsz?-nézett rá álmosan Ria
-Csak nézlek... gondolkoztam
-Emmán?
Tomot meglepte,hogy Ria ezt kérdezte... Biztos volt benne,hogy rájött
-Mi?
-Ugyan már, szerinted nem tudom? De már csak 3 napig leszel vele aztán elmegy innen én meg elfelejtem a félrelépésed
-Ria...
-Utállak most mert azt hiszed nem fáj, de itt vagy még szóval akarsz még engem, legalábbis éjjel bebizonyítottad
-Figyelj Ria...nekem ez
-Ne mondj semmit, nem érdekel.... Köztetek úgyse fog működni mert kontinens választ el titeket... Visszajönnél hozzám
Tom a kezét tördelve hívta a liftet. Beszállt és a falnak dőlt. Az ajtó elkezdett becsukódni de hamar megállt és a résen gyorsan beugrottam mellé és a nyakába ugrottam
-Ugyan már, szerinted nem tudom? De már csak 3 napig leszel vele aztán elmegy innen én meg elfelejtem a félrelépésed
-Ria...
-Utállak most mert azt hiszed nem fáj, de itt vagy még szóval akarsz még engem, legalábbis éjjel bebizonyítottad
-Figyelj Ria...nekem ez
-Ne mondj semmit, nem érdekel.... Köztetek úgyse fog működni mert kontinens választ el titeket... Visszajönnél hozzám
-Sziaaa-puszilgattam az arcát-leugrottam neked kalácsért
-Szia-csapta be a 12es gombot és elindultunk
-Mi a baj?
-Nem itt akartam veled erről beszélni
Mindenhova nézett csak a szemembe nem.
-Szia-csapta be a 12es gombot és elindultunk
-Mi a baj?
-Nem itt akartam veled erről beszélni
Mindenhova nézett csak a szemembe nem.
-Miről? -hátráltam meg kicsit
-Nem ér rá fent?
-Nem ér rá fent?
Megráztam a fejem.
-Ria tudja... Mindent tud
-Elmondtad neki? Mit szólt? Szakítottatok?
-Nem én mondtam el neki,elfogadja, nem szakítottunk
-Mi? Mi az,hogy elfogadja?
-Azt mondta ,hogy már csak 3 napig vagy itt és ennyi
-Még 10 napig vagyok itt
-Tudom, de ez nem számít..aztán elmész
-Ha akarod maradok
-Elköszönni jöttem-nézett végre a szemembe
Pár néma másodperc után nevetni kezdtem és a mellkasába markoltam
-Na persze pfff, jó színész is vagy-mosolyogva
-Szerinted szórakozom? Emma komolyan mondom, ne keressük soha egymást
Már a 11. és a 12. emelet között voltunk. Ha kinyílik az ajtó ő lelép én meg nem tudom elmondani a véleményem így megnyomtam a stop gombot
-Elmondtad neki? Mit szólt? Szakítottatok?
-Nem én mondtam el neki,elfogadja, nem szakítottunk
-Mi? Mi az,hogy elfogadja?
-Azt mondta ,hogy már csak 3 napig vagy itt és ennyi
-Még 10 napig vagyok itt
-Tudom, de ez nem számít..aztán elmész
-Ha akarod maradok
-Elköszönni jöttem-nézett végre a szemembe
Pár néma másodperc után nevetni kezdtem és a mellkasába markoltam
-Na persze pfff, jó színész is vagy-mosolyogva
-Szerinted szórakozom? Emma komolyan mondom, ne keressük soha egymást
Már a 11. és a 12. emelet között voltunk. Ha kinyílik az ajtó ő lelép én meg nem tudom elmondani a véleményem így megnyomtam a stop gombot
-Miért? Eddig nem volt semmi bajod
-Döntést kellett hoznom
-Megfenyegetett?
-Döntést kellett hoznom
-Megfenyegetett?
-Ugyan már... Engem nem lehet
-Akkor?
-Rájött én meg nem akarom elveszíteni
-Rájött én meg nem akarom elveszíteni
Hülye duma volt
-Menj el- nyomkodtam dühösen a gombot, de nem akart elindulni
Millió dolgot a fejéhez akartam vágni...de egy se csúszott ki a számon. Csak be akartam sietni a szobába, ledőlni az ágyra és tonna számra enni a fagyit.
Nem szólt semmit, csak várta ,mikor indulunk tovább.
-Indulj már- döntöttem a fejem a falnak
Hallottam,hogy furcsán veszi a levegőt, mondani akar valamit
-Meg ne szólalj, csak ne mondj semmit- mondtam lassan, rá se nézve
-Nem akartam fájdalmat okozni, de mégis mit kellene tennem? -vonta meg a vállát
Ebben a mozdulatban követtem én is
-1 hét és amúgy is haza mentél volna... maradtam volna egyedül?
-Ez ilyen, nekem mindegy kivel járok csak legyen valaki alattam?- vontam fel a szemöldököm
-Nem fogok veled vitatkozni,csak jöttem elmondani - szállt ki a liftből amint az emeletre érkezett és bepattanva a másik liftbe el is sietett.
Az ikrek néma csendben ültek egymás mellett a kanapén. Szavak nélkül is tudták,hogy mindkettejüknek csaj problémája van. Bill rájött,hogy a lány akit kezdett megkedvelni végig hazudott neki, semmi sem volt igaz amit mondott. Tom pedig a bizonytalan én helyett, a biztos Riát választotta
-Soha többé nem beszélsz vele? - kérdezték egyszerre egymástól
-Nem tudom, olyan furcsa minden- Bill - és te?
-Soha... jobb ha nem keresem fel őt - húzta a száját
-Boldog vagy Riával?
Tom már nyitotta a száját,hogy igen persze boldog...de aztán rájött,hogy nem csak tesójának hazudna ezzel,hanem saját magának is
-Megszoktam már,hogy ő van mellettem, Emmával annyi mindent csináltunk ebben a pár napban , de el kell felejteni
-Tudod,hogy nagyon bírom Riát, de téged jobban szeretlek és nem akarom,hogy később megbánd amit tettél... gondold át, jó?
-Oké, de te most hova mész?
-Lepihenek , ha ébren vagyok csak agyalok
-Nagyon helyes csaj?-kérdezte vigyorogva Tom
-Tara? Eszméletlen- mosolygott ő is
-Akkor mire vársz? Kedveled, helyes is... egy hülye hazugság miatt ne cseszd el
Bill leparkolt Tara háza előtt és a kormányra dőlve nézett szét.
-Atya ég, ez szörnyű-sóhajtva szállt ki és elindult a nyikorgó, rozsdás kapu felé. Ugyan hatalmas kertje volt, de a gaz már Bill mellkasáig felért.
Mindent meg akart tudni, és boldogan is vágott neki a lépcsőnek. Lelkesedése a 3. lépcsőfokig tartott, mindaddig amíg Bill a földön nem landolt.
A hangos puffanásra kinyílt az ajtó és Tara állt ott meglepetten. Az arcára azonnal kiült a mosoly, és nagyon vissza kellett tartania a nevetést
-Te mi a francot művelsz itt Bill?- segített neki felállni
-Beszélnem kell veled, de azt hiszem sebes lett a lábam
-Ha apám meglát itt megöl
-Itthon van?
-Alszik
A földre nézett, levette a dzsekijét, leterítette a földre és ráült
-Akkor beszélhetünk-nézett fel a lányra
-Nincs miről beszélni, menj el...mielőtt még elkapsz valami fertőző betegséget- forgatta a szemét
-Ne legyél ilyen, beszélgetni szeretnék veled
-Akkor ne itt, menjünk fel a szobámba, ott majd leápolom a hülye sebed-hagyta ott a földön Billt és előre ment
A lakás is olyan volt mint a kert. Ápolatlan, szürke, a levegőben is már szinte megállt a por. Bill fintorogva átsietett a nappalin , ahol Tara apja aludt és beszaladt a szobájába. Kellemesen csalódott. A háztól és a környéktől függetlenül itt friss levegő volt. Ugyan régi bútorok de itt minden tiszta volt.
-Azta, mintha másik házban lennék
-Vagy most abbahagyod ezt az egész szarságot vagy elmész innen- esett neki idegesen- itt élek, ha nem tetszik valami húzz el
-Bocsánat, befejezem
-Na vedd le a nadrágod
Tara látta Bill arcán ,hogy nem érti miért is kéne levenni a nadrágot
-A seb miatt- sóhajtva - ülj az ágyra
Néma csendben rendbe tette Bill lábát.
-Mondj el mindent- húzta fel maga mellé a lányt
-13 éves voltam mikor anyukám meghalt. Vihar volt és elvesztette az irányítást. Ültem a kanapén és a tesómmal játszottam mikor apa elmondta mi történt. Kezdetben összetartóak voltunk. Segítettem apának mindenben. Aztán elkezdett elviselhetetlen lenni neki,hogy nincs itt anya és inni kezdett.
Bill látta a lányon,hogy nehéz neki erről beszélni, és nem sok embernek mesélte még el, így a kezét a lány combjára tette nyugtatásképp
-Ha nem szeretnél erről beszélni nem kell, sajnálom,hogy belerángattalak
-Nem rángattál bele, szeretném neked elmondani- nézett rá mosolyogva és folytatta. Mindent elmesélt, az elejétől a végéig. Bill gondoskodóan átölelte a lányt.
-És szeretnél ebből az életből kiszabadulni?
-Ha lehetne már megtettem volna, utálom ezt az egészet, mindent...legszívesebben elszöknék itthonról,nevet változtatnék és soha nem néznék vissza
-Hát akkor tedd azt, én segítek
-És mégis hogyan?
-Hát először elviszlek nevet válzotatni
-Annyira nevetségesen hangzik ez Bill- nevetett kínjában és a mellkasához bújt
-Hát kicsit-vonta meg a vállát- és milyen nevet szeretnél? Mi bajod a Tarával?
-Hogy anyukám is így hívták, szeretem őt nagyon, de mindig rá emlékeztet
-Értem
Bill és Tara pár nap múlva kisétáltak az épületből.
-Hello Ella- csókolta meg Bill a lányt nevetve
-Menj el- nyomkodtam dühösen a gombot, de nem akart elindulni
Millió dolgot a fejéhez akartam vágni...de egy se csúszott ki a számon. Csak be akartam sietni a szobába, ledőlni az ágyra és tonna számra enni a fagyit.
Nem szólt semmit, csak várta ,mikor indulunk tovább.
-Indulj már- döntöttem a fejem a falnak
Hallottam,hogy furcsán veszi a levegőt, mondani akar valamit
-Meg ne szólalj, csak ne mondj semmit- mondtam lassan, rá se nézve
-Nem akartam fájdalmat okozni, de mégis mit kellene tennem? -vonta meg a vállát
Ebben a mozdulatban követtem én is
-1 hét és amúgy is haza mentél volna... maradtam volna egyedül?
-Ez ilyen, nekem mindegy kivel járok csak legyen valaki alattam?- vontam fel a szemöldököm
-Nem fogok veled vitatkozni,csak jöttem elmondani - szállt ki a liftből amint az emeletre érkezett és bepattanva a másik liftbe el is sietett.
Az ikrek néma csendben ültek egymás mellett a kanapén. Szavak nélkül is tudták,hogy mindkettejüknek csaj problémája van. Bill rájött,hogy a lány akit kezdett megkedvelni végig hazudott neki, semmi sem volt igaz amit mondott. Tom pedig a bizonytalan én helyett, a biztos Riát választotta
-Soha többé nem beszélsz vele? - kérdezték egyszerre egymástól
-Nem tudom, olyan furcsa minden- Bill - és te?
-Soha... jobb ha nem keresem fel őt - húzta a száját
-Boldog vagy Riával?
-Megszoktam már,hogy ő van mellettem, Emmával annyi mindent csináltunk ebben a pár napban , de el kell felejteni
-Tudod,hogy nagyon bírom Riát, de téged jobban szeretlek és nem akarom,hogy később megbánd amit tettél... gondold át, jó?
-Oké, de te most hova mész?
-Lepihenek , ha ébren vagyok csak agyalok
-Nagyon helyes csaj?-kérdezte vigyorogva Tom
-Tara? Eszméletlen- mosolygott ő is
-Akkor mire vársz? Kedveled, helyes is... egy hülye hazugság miatt ne cseszd el
Bill leparkolt Tara háza előtt és a kormányra dőlve nézett szét.
-Atya ég, ez szörnyű-sóhajtva szállt ki és elindult a nyikorgó, rozsdás kapu felé. Ugyan hatalmas kertje volt, de a gaz már Bill mellkasáig felért.
Mindent meg akart tudni, és boldogan is vágott neki a lépcsőnek. Lelkesedése a 3. lépcsőfokig tartott, mindaddig amíg Bill a földön nem landolt.
A hangos puffanásra kinyílt az ajtó és Tara állt ott meglepetten. Az arcára azonnal kiült a mosoly, és nagyon vissza kellett tartania a nevetést
-Te mi a francot művelsz itt Bill?- segített neki felállni
-Beszélnem kell veled, de azt hiszem sebes lett a lábam
-Ha apám meglát itt megöl
-Itthon van?
-Alszik
A földre nézett, levette a dzsekijét, leterítette a földre és ráült
-Akkor beszélhetünk-nézett fel a lányra
-Nincs miről beszélni, menj el...mielőtt még elkapsz valami fertőző betegséget- forgatta a szemét
-Ne legyél ilyen, beszélgetni szeretnék veled
-Akkor ne itt, menjünk fel a szobámba, ott majd leápolom a hülye sebed-hagyta ott a földön Billt és előre ment
A lakás is olyan volt mint a kert. Ápolatlan, szürke, a levegőben is már szinte megállt a por. Bill fintorogva átsietett a nappalin , ahol Tara apja aludt és beszaladt a szobájába. Kellemesen csalódott. A háztól és a környéktől függetlenül itt friss levegő volt. Ugyan régi bútorok de itt minden tiszta volt.
-Azta, mintha másik házban lennék
-Vagy most abbahagyod ezt az egész szarságot vagy elmész innen- esett neki idegesen- itt élek, ha nem tetszik valami húzz el
-Bocsánat, befejezem
-Na vedd le a nadrágod
Tara látta Bill arcán ,hogy nem érti miért is kéne levenni a nadrágot
-A seb miatt- sóhajtva - ülj az ágyra
Néma csendben rendbe tette Bill lábát.
-Mondj el mindent- húzta fel maga mellé a lányt
-13 éves voltam mikor anyukám meghalt. Vihar volt és elvesztette az irányítást. Ültem a kanapén és a tesómmal játszottam mikor apa elmondta mi történt. Kezdetben összetartóak voltunk. Segítettem apának mindenben. Aztán elkezdett elviselhetetlen lenni neki,hogy nincs itt anya és inni kezdett.
Bill látta a lányon,hogy nehéz neki erről beszélni, és nem sok embernek mesélte még el, így a kezét a lány combjára tette nyugtatásképp
-Ha nem szeretnél erről beszélni nem kell, sajnálom,hogy belerángattalak
-Nem rángattál bele, szeretném neked elmondani- nézett rá mosolyogva és folytatta. Mindent elmesélt, az elejétől a végéig. Bill gondoskodóan átölelte a lányt.
-És szeretnél ebből az életből kiszabadulni?
-Ha lehetne már megtettem volna, utálom ezt az egészet, mindent...legszívesebben elszöknék itthonról,nevet változtatnék és soha nem néznék vissza
-Hát akkor tedd azt, én segítek
-És mégis hogyan?
-Hát először elviszlek nevet válzotatni
-Annyira nevetségesen hangzik ez Bill- nevetett kínjában és a mellkasához bújt
-Hát kicsit-vonta meg a vállát- és milyen nevet szeretnél? Mi bajod a Tarával?
-Hogy anyukám is így hívták, szeretem őt nagyon, de mindig rá emlékeztet
-Értem
Bill és Tara pár nap múlva kisétáltak az épületből.
-Hello Ella- csókolta meg Bill a lányt nevetve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése