"Mint amikor ordítasz de mégse hallja senki.Szinte már szégyenled,hogy valaki ennyire fontos neked,hogy nélküle egy senki vagy.Senki nem tudja megérteni, hogy mennyire fáj.Reménytelennek érzel mindent, senki nem menthet meg ,és ha mindennek vége, ha elmúlt szinte már azt kívánod, hogy jöjjön vissza minden rossz...hogy érezd milyen az amikor igazán jó"
Előző részek tartalmából:
Előző részek tartalmából:
-Tele van a bejárat paparazzókkal... már vár ott rád egy autó-Tom
-Azt hittem megbeszéltük,hogy a te feladatod szenvedni a fotósoktól...hiszen te vagy a sztár
...
-Tommal boldogok vagyunk.-beszéltem a paparazzókhoz és a kocsiba szálltam
...
-Legyen vége-mondta Tom halkan
Bill felvont szemöldökkel állt a már ismeretlen ház előtt és az utca végi romos házat bámulta.
-Korán jöttél- szólalt meg Tara de a hangjába lehetett hallani,hogy fél
-Milyen szép házad van-pillantott rá megvetően
...
-Mondj el mindent- húzta fel maga mellé a lányt
-13 éves voltam mikor anyukám meghalt. Aztán apa elkezdett inni.
_________________
Mi lett volna ha....
~ , 2 évvel később:
*... 2 héttel korábban:
Bill látta,hogy nincs minden rendben Ellával. Zavarodott és mindent elenged a füle mellett. Rákérdezett de Ella azonnal elterelte a témát és valami értelmetlen mesélésbe kezdett.
Minden olyan zavarossá vált. Egyik nap még boldogan tervezik a jövőjüket,a közös jövőt, a közös házat, a közös gyerekeket.
-Minden rendben van szívem?- állt le az autóval és Ella combjára tette felékszerezett kezét és lágyan simogatta.
-Már várnak, menjünk- csatolta ki magát
-Addig nem amíg el nem mondod mi bánt
-Nem lehetünk együtt- tört ki belőle a mélyről jövő zokogás. 2 napig bírta. 48 óráig... de a torkát már mardosta, teljesen felőrölte.
Bill kiegyenesedett és kérdőn nézte a lányt, várta,hogy folytassa.
-Apa azt mondta, ha még egyszer a közelembe lát bántani fog
-Pff az apád...- kezdett bele de Ella betapasztotta a száját
-Ne, kérlek... ismerem őt, tudom...megtenné
-És mégis miért nem lehetünk együtt?- kapta fel a vizet
-Mert mióta veled vagyok nem törődök vele
-Ez baromság-beszélt hangosan,hogy Ella hallja,mert még mindig be volt fogva a szája
-Ezt én gondolom Bill...
-Bebeszélte a fejed mindenféle szarsággal
-Az apám bassza meg, gondoskodnom kell róla, te mit tennél?
-Nem is tudom ki menekült előle...vagy csak azért jöttél mert láttad,hogy pénzes vagyok... nem adok apádnak ezért már nem is kellek? Nem fogok piára adni neki
-Mekkora szemét vagy, menj a francba- szállt ki a kocsiból
-Mit vártál? Mit fogok szólni ehhez? Azt mondjam,hogy "oké drágám hagyj el." Mindent megadtam volna neked- kiabálta , mert Ella már az utca másik oldalán volt
A lány megállt és vállat vont szomorúan.-Csak félek-
Bill sietősen átment az úton és magához húzta Ellát.
-Nem kell félned
-Képes rá és bánt téged, soha nem bocsátanám meg magamnak azt, szeretlek
-Én is szeretlek és nem lesz semmi baj, adok pénzt apádnak és lenyugszik
Bill másnap 4700 dollárt vett le a számlájáról és egy borítékban szorongatva bekopogott Ella apjához.
-Mielőtt rám vágnád az ajtót, hoztam a pénzed- tette oda a lábát,hogy nyitva maradjon az ajtó
-Mennyi?
-4700, végre békén hagynál minket?
-Egy feltétellel- engedte be és megbeszélték a részleteket
1 héttel később:
Ella sírva rontott be a villába. Ledobta a földre a táskáját és Bill után ordibált
-Bill mit tettél? Mi a szart tettél? - esett neki amint meglátta és a mellkasába csapott
-Nyugodj le, muszáj volt... értünk,miattunk kellett megtennem
-Miért? Miért? Miért? Nem tehetted ezt, tudtad,hogy mennyire szeretem! Tönkretetted, elrontottad. Ne lássalak többet, nem akarlak látni
-Figyelj, Gary nem kisfiú már
-Fizetek apádnak, nem fogja bántani
-Nem tudhatod, Bill a francba, el kell mennem , nem tudok itt maradni, friss levegő kell
Ennyi volt Ella válasza és sarkon fordulva ki is sietett a villából. Jelenleg ez volt az utolsó hely ahova most vágyott.
__________
Tom várt a válaszomra, de nem tudtam semmi értelmeset kinyögni
-Szeretném ha vége lenne- ismételte meg
-Miért?
-Mert te és a zenélés , egyszerre ... na szóval-kezdett bele ismét- ha te veled maradok akkor a zenélésnek árt, ha a zenélést választom nekünk árt... döntést kellett hoznom
-Eddig is ment,kezdek hozzászokni Tom
-Ez nem igaz, tudod te is jól
-Mi az igazi oka ennek? Nem az,hogy kiszerettél belőlem vagy bármi? -nyeltem vissza a csomót ami a torkomban lüktetett
-Csakis ez az oka, nehéz volt meghozni ezt a döntést de muszáj
2 évig ment. Idejöttem , hogy 2 hétig nyaraljak és 2 év lett belőle. Az angyalok városa megadta nekem azt amit máshol nem kaptam volna. Az elején csak még egy egy napot akartam,hogy még legalább 1 napot maradhassak. De Tom mindent megváltoztatott... örökre az én városommá akartam tudni.
A bőröndöm kerekei hangosan gurultak a repülőtér padlóján. Eszembe jutott mikor Tomhoz költöztem és a hatalmas bőröndöket rángattuk fel az emeletre, hangosan nevettünk azon,hogy mennyire bénák vagyunk.A váróteremben a fém székek, mikor a Maldív szigetekre mentünk és órák hosszat feküdtünk ilyen padon és beszélgettünk.
A starbucksos forró kávéra, amit minden reggel az erkélyen ittunk
Egy rohangáló kisgyerek, akivel Tom mindig leállt játszani
Mindenről ő jutott eszembe, kezdett elviselhetetlen lenni a tudat,hogy nincs többé Tom és én, csak Tom , csak én. Vége
Megfulladtam ettől a helytől, friss levegő kellett.
A város felvette az én szomorúságom és esni kezdett az eső.Mint akkor 2 éve. A terminál elé mentem és a falnak dőlve lassan lecsúsztam a földre. Nem esett rám az eső , csak hallottam ahogy a földre csapódik. Innentől minden elsötétült nekem.
Lassan emeltem fel a fejem mikor egy kezet éreztem a vállamon. Tom volt az. Egy pillanatra azt hittem,hogy az egész rossz álom volt, de hamar köddé vált ez a gondolat,mert a reptéren voltam. Leült mellém
-Nincsenek járatok, a vihar miatt
-Kicsit elaludtam
Némán ültünk egymás mellett,aztán a tetkón akadt a szemem
-Emlékszel erre?- simogattam meg a csuklómon díszelgőt
*
-Eleve minek neked ez a szar? Elrondítja a bőröd
-Mert nekem sokat jelent a család és szeretném magamra varratni, de nem tudom mit rinyálsz...te is közéjük tartozol-csókolt meg mosolyogva
Pár óra múlva már a karján díszelgett az ormányos elefánt, körülötte pár kezdőbetű: B , S , G , E
-Na mehetünk-jött oda hozzám és összekócolta a hajam
-Én is szeretnék egy tetkót
-Marha vicces vagy- nevetett- 2 órája szinte sírtál a tudattól
-De így jobban megnézve nem vészes, csak egy kis tetkó
-Figyelj cica, ezt nem lehet elkapkodni, ne tetováltass magadra olyat amit később megbánsz
-De sokat jelent nekem ,biztos vagyok benne- pusziltam meg
-Oké, akkor csináljuk
-Hozol kávét?
Még egy utolsó puszit adott, és el is sietett.
Mikor visszaért már az utolsó simításokat végezte.
-Azta, brutál lett- nevetett
-Kuss már, nekem tetszik
-Nekem is, megtisztelő,hogy ez az első tetkód
-Örökre- csókoltam meg lágyan
Ő pedig utánam ismételte.
~ (jelen)
-Vicces, mennyire megfontolatlanok voltunk
-Hát igen, azt hittük menni fog
-Leszedeted magadról az E betűt?
-Nem tudom, lehet, na és te?
Megvontam a vállam, aztán bólintottam egyet, pedig tudtam,hogy soha nem szedetem le magamról.
-És most mi lesz? Hogyan tovább? Mit tegyek?
-Légy boldog- fogta meg a kezem
-Ahhoz idő kell,nehéz lesz téged elfelejteni és jobbat találni
-Jobbat nem fogsz, de szerelmet igen
Nevetve a vállára borultam
-Maradj mindig ilyen, oké? És majd talán pár koncerten találkozunk - öleltem át-köszönöm
Ez volt az utolsó mondat amit szemtől szembe mondtuk egymásnak. Háttal fordult és elsétált.
Beszállt az autójába és becsukta maga mögött az ajtót
A szél hangosan csapkodta a kórház ablakát. Ella odasétált és becsukta. Az eső szüntelenül szakadt az épület parkolójában. Összefogta felsőjét a mellkasa előtt és bámulta a külvilágot. Elmerengett,mi lett volna ha.... mi lett volna,ha sosem ismeri meg Billt. Ha nem menti ki abból az életből. Ha nem ölelte volna meg ha sírt, ha nem csókolta volna és nem állt volna végig mellette. Sosem hitt a szerelem első látásban, mégis Billbe ütközött azon az esős napon, azonnal beleszeretett a szemébe, az érintésébe, az elérhetetlen gondolatába. De nem lett volna jobb ha meg sem ismeri? Most nem feküdne Bill magatehetetlenül azon a hófehér ágyon
Minden bizonyára nem hallotta meg,mikor két rendőr belépett a szobába mert összerezzent attól,hogy valaki a vállához ér. Szó nélkül ment utánuk a folyosóra
Egy pillanatra nem is válaszolt. Még egyszer végiggondolta az egészet, hátha... aztán rájött,hogy fölösleges tovább húznia.
-Az apám..-mesélt el mindent
A fém asztalra tompa csapódással érkezett meg Rob mutató ujja. Kívülről izgatottnak látszott, de belül igen is nyugodt volt.
Hosszas megbeszélés után a bíró a jelenlévőkre nézett. Az ajkai már nyíltak mikor Ella alól elmozdult a szék, a lábaival hátranyomta. A székek közé sietett és onnan nézett vissza apjára
-Tiszta szívemből gyűlöllek Hallott vagy a számomra. Soha nem felejtem el neked mit tettél. Elvetted tőlem azt az embert akit a világon a legjobban szerettem csak a pénzért. -üvöltötte mindenki előtt de ő csak is egy emberre tudott nézni.
Elmondta amiért jött. A szemébe akarta mondani, aztán el is sietni. Nem érdekelte mennyi év, mennyi fájdalom és mennyi megbánás van apja előtt. Apja? Rég nem tartotta annak. A folyosó víz hangzott az ürességtől. Lerúgta magáról fekete magassarkúját és Tom elé szaladt. Tom összekulcsolt kezekkel ült a padnál és nézett maga elé. Ella elé guggolt és olyan szorosan ölelte amennyire csak lehetett.
1. évad vége :)
Hamarosan....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése