Az érintetlen hó ropogása járta be a környéket. Az ajándék bolt ajtaja ahogy kinyílt csilingelni kezdett a csengettyű, jelezve,hogy érkezett valaki.
A Kaulitz villa kapuja nyikorogva kitárulkozott a már ismerős kéz alatt. A szomszéd házakat már az ott megszokott karácsonyi díszekbe öltöztették. A tetőn a rénszarvas, a fenyőfákon az égősor, az ablakokban a gyertyák. Egyedül az ikrek villája állt sötétségben. Szinte gyászosan festve.
December 23.-a volt, mégsem érződött a családon,hogy másnap a szeretet ünnepe van.
Ella csendesen törölgette az ünnepi tányérokat. Simone rávette,hogy tartsák meg, Bill is ezt szerette volna.
Tom motyogott valamit Ellának, de választ már nem kapott. Próbált a lánynak segíteni,hogy könnyebb legyen elviselni Bill hiányát, de lassan kezdte ő is feladni.
-Ella, lassan ledörzsölöd róla a festéket, jó lesz az már- szólt rá Tom
A lányt kizökkentette a gondolkodásból. A kezében lévő porcelán tányér a földre zuhant, apró darabokra törve
-Atya ég, figyelj már... ezt a nagymamám csinálta
-Nem fog felébredni, igaz?- nézett rá kétségbeesetten - 3 hónapja már... 3! Az orvosok a szemembe se tudnak nézni, nem mondanak semmit... hallgatnak! Miért nem mondják a szemembe az igazat? Csak legyenek végre őszinték!- emelte fel a hangját. Nem Tomra volt ideges... csakis a sorsra,hogy ez történt
Tom gondosan, mintha óvni akarná őt a többi kudarctól, átölelte őt.
Ő is rettegett , de Bill és közte volt egy olyan kapocs ami azt súgta, Bill igenis fel fog épülni.
Szerette volna ezt megosztani a lánnyal, de félt,hogy ha az érzései becsapják... a lány még jobban padlóra kerül.
Egy tálba bedobált szaloncukrokat és a fa melletti kis asztalra tette. A gömböket bámulta. Már ebben is Billt látta. Hiányzott neki. Átakarta ölelni, megcsókolni, elmondani neki,hogy szereti. Olyan valósnak tűnt Bill arca a piros gömbben.
-Itt van, hazajött, itthon van - vágta ki Tom az ajtót és egyenesen ikertestvérére ugrott.
Szorosan ölelték egymást. Bill fagyos keze átölelte Tom vékony derekát és vállára döntötte a fejét. Mikor kinyitotta gesztenyebarna szemeit , Ella ott állt a lépcső tetején. Szeretett volna leszaladni hozzá és azonnal átölelni,de a talpa mintha legyökerezett volna.
-Hát nem is örülsz nekem?- lépkedett fel lassan Bill és azonnal végigsimított a lány arcán
A vigyor és a sírás egyszerre érte el Ellát. Szorosan átölelte Billt és a nyakába bújt
-Ugye nem álmodok? -bökte meg Bill arcát a mutató ujjával
-Akkor ugyan azt álmodjuk. Itthon vagyok-csókolta meg
Bill felemelte Ellát , csak annyira,hogy a talpa ne érje a földet és bevitte a meleg lakásba.
Késő estig itt volt a család. Beszélgettek, elmesélték mi történt ebbe a 3 hónapba. Aztán Tom mindenkit hazaküldött mert látta Billen,hogy fáradt.
-És Emma hol van?-kérdezett rá amint visszajött Tom a nappaliba
-Hát... a baleseted napján elhagytam
-Miért?
-Hosszú... azóta sok minden történt, majd mesélek- mosolygott
Az óra már éjfélt is mutatott mikor Bill leült az ágy szélére. Maga elé húzta Ellát és megpuszilta a hasát
-Miért nem hívtak mikor felébredtél?
-Mert megkértem őket. Igazából csak ma jöhettem volna ki de már nem bírtam várni, kicsit hamarabb kiszöktem
-Buta vagy- túrt Bill hajába és megpuszilta a homlokát-Hiányoztál
Bill végigsimított Ella karján, egészen a tenyeréig és az arcához emelte. Ella pedig megsimogatta Bill puha arcát.
December 24.-e:
Bill nevetve rohant el Tom elől. Nem kellett sok, a ház sarkánál megjelent , talpig havasan
-Ne fuss el mert visszakapod, nem fair... háttal voltam
Bill hangosan felkacagott és Ella mögé bújt. A nyakába nyomta az orrát és a tarkóját puszilgatta
-Megvédesz ugye?- nézett át Ella vállán
A hangjában volt egy kis játékos félelem. De annyira ellenállhatatlan volt mint egy kisgyerek.
-Ne gyerekeskedjetek, sose végzünk a kerttel ha itt szórakoztok. Bill te meg ne bújj a fenekembe, te kerested a bajt- fordult felé és egy adag havat nyomott a képébe
Bill köpködni kezdte ami a szájába ment. Az orrán még csillogott pár pehely. Ella odahajolt a füléhez és belesúgta
-Szívesen
Dideregve közeledtem a csendes utca felé. A nap ment le, így a hideg még elviselhetetlenebb volt. Kabátomat összehúztam amennyire lehet és az állam aládugtam. Siettem,hogy minél előbb a ház elé érjek. Az utcák kihaltak voltak. Mindenki otthon ünnepelt a családjával.
Bill a földön ült, ölében pedig Ella pihent és nevetett azon,Tom milyen lelkesen bontogatja az ajándékokat.Megtorpantam az ablaknál és csak néztem őket. Nem akartam megzavarni semmit, így csak néztem.
Bill felpattant és a fa alá sietett,hogy kivegye onnan Ella ajándékát. Meglátott engem.
Meglepődött de nem szólta el magát. Odaadta Ellának az ajándékot és megpuszilta, megvárja míg kibontja, örül neki aztán a konyhába megy a vacsorát megnézni.
-Kimegyek kicsit a friss levegőre- kelt fel Bill
-Megyek én is - csatlakozott hozzá Tom
-Ne, most egyedül akarok kicsit lenni, majd holnap- vette fel a kabátját és a bakancsát
A lépcső aljában voltam és onnan néztem rá. A hó most nem esett, de eszméletlen hideg volt
-Emma te mit keresel itt? -sietett le hozzám
Én szó nélkül átöleltem. Mikor itt éltem sokszor öleltük meg egymást, 2 év alatt igazán jó barátság lett közöttünk. Az illata finom volt, mint mindig. A bőre puha volt, mint mindig. De a hangja valahogy más volt.
-Mit keresel itt Emma? Nem kéne itt lenned
-Boldog Karácsonyt- mosolyogva néztem rá
-Neked is, de válaszolsz?
-Beszélnem kell Tommal, egy fontos dologról
-Most ne, karácsony van
-Tudom, de nagyon fontos
-Nagyon fontos nekem a tesóm, elmentél és ő túltette magát rajtad, randizgat is már... szóval hagyd békén Emma.Pénz kell?
Arcul csapkodtak a szavai, fájdalmat okozott. Mintha nem ismerne eléggé
-Hogy mondhatsz ilyet? Mi lett veled Bill?
-Sok minden változott, én is.. nem vagyok a régi
-Nem is azért jöttem,hogy veled beszélgessek
Esélyem se volt vele megbeszélni a dolgokat. Nem engedte,hogy egy szót is váltsak Tommal. Taxit hívott nekem, megvárta míg beülök, rám csukta az ajtót aztán bekopogott,hogy tekerjem le az ablakot.A zsebébe nyúlt és az ölembe dobott 50 dollárt. A taxi elindult így kidugtam a fejem és utána kiabáltam
-Terhes vagyok
A pénz amit az előbb szánalomból nekem adott most szanaszét repültek az érintetlen havon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése