A kertvárosból a belvárosba, a házból a lakásba.
A kilátás teljesen más volt, nem a szép fákat és a csendes utcát láttam ha kinéztem az ablakon, hanem a szomszéd házsort, a folyton szirénázó mentőket, a kóbor kutyákat és a pócsójába hajtó buszost.
Bele szerettem a maga csúf világába.
-Ki gondolta volna,hogy a ház tulajdonosa ilyen váratlanul meghalt- jött be Dylan és a vizes esernyőjét kidobta a folyosóra
-Levelet kéne írnom a családjának- sóhajtottam és a másik kezemmel is belemarkoltam a bögrébe
-Azóta az ablaknál állsz mióta elmentem?
-Csak 10 perc volt nem?
-2 órája Emma... mi ez a depis hangulat? Megint rá gondolsz igaz?
-Nem...vagyis- fordultam felé - hívott volna ha Bill elmondja? Vagy nem érdekli?
-Mit számít már? - ölelt magához- Csak fájdalmat okozott, de talpra állsz és megmutatod neki,hogy mennyit veszített
-Mondjuk szombaton?
-Miért mi lesz akkor? Miben mesterkedsz?- simogatta a hátam
-Ide jönnek, koncertezni- suttogtam a vállán pihenve
Tudom,hogy nem tetszik neki az ötletem. Hogy ha nem sikerül megint csalódott leszek, de muszáj megoldanom, és neki az a dolga,hogy támogasson
-Legyen, veled megyek
-Köszönöm- vigyorogva csipkedtem meg az arcát és kikerülve őt besiettem a konyhába - Kínai kaja van, a baba él hal érte, este nem fogunk aludni-nevettem
-Remek, akkor a kanapén alszom-nevetve jött utánam és segített megteríteni
Dylannal a ház lépcsőjén találkoztunk. Feldúlt volt, feldúlt voltam. Senkit sem ismertem itt, alig 2 hete voltam a városban, és nem tudtam kihez forduljak ha baj van. Hát feljött a lakásomban és egész éjjel beszélgettünk. Hálás voltam,hogy nem akart semmi komolyabbat. Soha senki mellett nem éreztem magam ennyire biztonságban. Szombaton feje tetejére áll az élet. Az iskolások buliba mennek, a párok vacsorázni, az idősek színházba vagy operába. A forgalom elviselhetetlen.
-Gyalog kellett volna menni- néztem a mellettem ülő Dylanre és megcsaptam a combját mikor ő forgatta a szemét
-Oda fogunk érni, 20 perc van még
A parkolóban lehetetlen volt helyet találni,így én kiszálltam és megbeszéltük,hogy a bejáratnál találkozunk.
Az idő egyre hidegebb volt. Az első dolog amit a költözésnél vettem az a kabát volt. LAban megszoktam,hogy egy vastagabb pulcsi elég még a tél közepén is, de Amerika másik végében már teljesen más az idő. Összefogtam vacogva a kabátom és elindultam a bejárat felé. A retikülömben kerestem a jegyeket mikor ismerős hangokat hallottam a hátsó bejárat felől. Egy sötét kis sikátor féle vezetett oda. Biztos voltam benne,hogy az ő hangját hallom, így erősen a táskámba kapaszkodtam és elindultam oda-A fogadás úgy szólt,hogy ha én nyerek , elviszlek valami nagyon nyálas helyre és az összes létező vízszintes helyen megkaplak, de ha te nyersz akkor pótolom a barátnőid és egy csajos hétvégét csapunk-nevetett fel hangosan miközben beszélt
-És én nyertem, Tom is mondta,hogy én nyertem
-Hoooh, majd meglátjuk-karolta át a nyakánál és lágyan megcsókolta
-De nekem nem kell a csajos hétvége, nekem a férfias pasim kell - fogta meg Bill állát és picit erősebben megcsókolta
Olyan jó volt rájuk nézni.Nem láttam őket olyan régen , de már most nagyon hiányoztak.
-Mit keresek én itt? - suttogtam magamnak és visszafordultam
-Emma?
Az ölelés hirtelen ért, nem számítottam ilyen kedves fogattatásra, azt hittem Bill mindenkit ellenem fordított
-Szia Ella, jó látni-mosolyogtam kellemetlenül.
Nem néztem Billre, de éreztem az égető szempárokat a testemen.
-Téged is, nahááát te babát vársz - állt messzebb tőlem,hogy végig tudjon mérni
-Hát igen , pocaklakóm van- mosolyogtam majd Billre néztem-Szia Bill, téged is jó látni
-Ella, beszélhetnék Emmával?
Háttal állt neki a lány , így csak én láttam a meglepettséget az arcán
-Csak egy perc az egész, Billtől kértem egy jó tanácsot még pár napja és azért jöttem, 5 perc és visszaadom a pasid- mosolyogtam
Néma csend volt a félhomályban, egészen addig amíg Ella be nem csukta az ajtót
-Mit keresel itt?
-Látnom kell őt
-De ő nem akar
-Nem mondtad el neki igaz?
-De elmondtam, és nem érdekli... most már hazamehetsz
A táskámba kezdtem kutatni, mintha meg se hallottam volna
-Ezt odaadnád neki? -nyújtottam felé egy kis borítékot
-Mi van benne? - vizsgálgatta
-Kép, a piciről
-Figyelj...-kezdett bele de a szavába vágtam
-Csak add neki oda... nem kérek semmi mást oké?-Legyen.-gyömöszölte be a farzsebébe
Ekkor hangos nevetést hallottunk bentről.
-Nélkülem cigiztek?- rontott ki Tom , egy meggyújtatlan cigivel a szájában
Kellemetlen csend volt. Nem tudtuk ki kezdjen neki és egyáltalán mit mondjon.
-Emma? Te mit keresel itt?
-Szia Tom, itt lakom
-Wáo, te meghíztál?- nézett végig rajtam
-Terhes vagyok te paraszt, mintha nem tudnád...
-Honnan kéne tudnom?
Billre néztem, aki elkapta a pillantását rólam.
-Oh, nem mondtam? Teljesen arra emlékeztem,hogy elmondtam neked
-Jöttél a koncertünkre? -terelte el gyorsan a témát és meggyújtotta a cigit
-Tulajdonképpen nem, csak... hallottam,hogy itt lesztek és gondoltam benézek
-Még 2 napig a városban leszünk, elmehetnénk dupla randira, a férjeddel meg a menyasszonyommal
-Van menyasszonyod? Azta...- mosolyodtam el,pedig kezdtem rosszul érezni magam. Szóval Bill ezért nem mondta el neki
-Van, már 2 hónapja
-Gratulálok, amúgy nekem is van vőlegényem... -füllentettem
-Én is gratulálok, nem sietitek el a dolgokat az a lényeg- vonta fel a szemöldökét ironikusan
-Ti se- vágta vissza- mi mennyi ideig is jártunk? 2 év?
-Nagy hiba is volt nem? -dobta el a cigit és besietett
Bill még az ajtóból visszanézett,de csak hogy megrázza a fejét és visszaadja nekem a képet.Behúzva maga mögött az ajtót, Tom után sietett.
-Menyasszony? Még komoly kapcsolatod sincs
-Hát ezen most változtatunk , ma szerzek egy menyasszonyt
Sietősen vettem a lépteimet. Dylan jött velem szembe, de kikerülve őt mentem tovább
-Itt vagyok, mi történt? Vagy fél kilométerre találtam parkolót-Hazamegyünk
-Tudtam,hogy meghátrálsz
-Tudja, találkoztam vele
-És? Eddig is tudta
-Nem igazán, és menyasszonya van, nekem meg vőlegényem és holnap összefutunk egy közös vacsorára
-Vőlegényed? Nincs is vőlegényed
-De...te- ragadtam meg a karját és hazamentünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése