-Telefonálhatnék egyet? Senki sem tudja hol vagyok... csak,hogy ne aggódjanak értem- ültem fel
-Persze- adta oda a mobilját és rám mosolygott
Ahogy elvettem a kezéből figyeltem,hogy végigsimítsak a kézfején.
Kimentem a folyosóra és bepötyögtem Dylan számát. Két csörgés után azonnal felvette
-Háló?
-Szia, Emma vagyok
-Hol a fenében vagy? -esett nekem idegesen
-Jó helyen, ne aggódj
-Tom hívott- mondta halkabban
-Igen?
-Az üzeneted után odament hozzád, de nem voltál ott... 2 óra után már kezdett aggódni, pláne,hogy ilyen szar környéken laksz... felhívott engem,hogy tudok e rólad valamit
-Megmondhatod neki,hogy jól vagyok
-Hol vagy? Nem csinálsz semmi hülyeséget ugye?
-Továbbléptem... miért várjak rá? Odatett elém egy valagpénzt,hogy fogjam be a szám és soha ne keressem... hát nem fogom...különben is, mit érdekli ő,hogy mi van velem?
-Csak megijedt az SMSed miatt... tudja milyen vagy
-Milyen vagyok Dylan?
Hallottam,hogy a fejére csap és beleharap az ajkába.
-Kinek a pártját fogod? Mi bajod van basszus? Azt hittem az én barátom vagy, nem voltál ott... de te biztos boldogan reagáltál volna arra,hogy lefizet... ment a francba te is-nyomtam ki idegesen és megfordultam
Darinba botlottam. Gondolkodás nélkül átölelt és a hajamba puszilt
-Főzök neked forró teát és ha szeretnél mesélhetsz- fogta meg a kezem és behúzott az irodájába.
Visszaült az asztalához és azt hittem tovább dolgozik, de hallottam,hogy a gép kikapcsol és miután lehajtotta a képernyőt felnézett rám
-Haragszol majd rám?- kérdeztem tőle
-Miért haragudnék? Mert babát vársz vagy mi? -kelt fel és töltött két csésze teát és leültünk a kanapéra
A karját mögém tette és lágyan simogatta a hátam. Nagyon jól esett a figyelmessége. Már kezdem azt hinni,hogy talán ő a megfelelő szerelem.
-Hát amit mondtam...hogy minek várjak az apjára...nem akarom,hogy azt hidd,hogy csak bosszúból vagyok veled
-Nem is gondoltam erre, de feltételeznem kéne? Nem érdekel mi volt veled régen. Túl rég óta vagyok egyedül, és melletted jól érzem magam. Milyen hülyén hangzik igaz? Alig 3 órája találkoztunk- mosolyogva ült közelebb
-Olyan helyes vagy- csúszott ki a számon
Féloldalas mosollyal odahajolt és lágyan megcsókolt.
-Mi lenne ha ott folytatnánk,ahol a liftben abbahagytuk? -puszilgatta lágyan a nyakam
A forró víz lassan végigfolyt a hajamon, onnan tovább a hátamon és a fenekemen. Félénken takarva a melleimet néztem ahogy lerugdossa magáról a nadrágját és vele együtt a boxerét. Beáll mellém a zuhany alá és becsukja az ajtaját. Közelebb rántott magához és tovább csókolt.
Minden olyan tökéletes volt. Figyelmes volt és nem csinált olyat amit én ne szerettem volna. Minden olyan volt mint egy mesében. Mégis valami nagyon hiányzott. Vagyis inkább valaki.
Szörnyű beismerni magamnak is,hogy itt áll előttem egy jóképű, figyelmes és kedves pasi....és én mégis arra gondolok aki nem egyszer megbántott és megalázott. Komolyan ilyen irányíthatatlan lenne az érzelem?
-Na jó, hazudtam neked- néztem fel rá már a kanapén feküdve
Rám nézett kíváncsian. Már fáradt volt, de azért türelmesen várta,hogy megtaláljam a megfelelő magyarázatot
-Itt lakom már egy ideje, csak nem akartam hazamenni... felzaklatott Tom és muszáj volt sétálnom,de rám sötétedett és én nem is voltam magamnál... annyira nem vagyok megfelelő az anyaságra...bármi történhetett volna- ültem fel és a tenyerembe temettem az arcom
-De nem történt... és ez a hazugság nem nagy dolog... annyit kell nekem is hazudnom emiatt a munka miatt...és egy ilyen kis apróság miatt nem foglak elengedni magam mellől, értetted? - csókolt meg mosolyogva- most pedig aludj...még dolgozok egy kicsit, aztán visszafekszem melléd- takart be és adott még egy lágy puszit
Talán csak idő kell nekem, hogy elfelejtsem Tomot és beleszeressek Darinba. Hiszen mit ne lehetne benne szeretni?
Az álom azonnal elfogott, Darin pedig pár órát még dolgozott. Sóhajtva rám nézett aztán a telefonjához nyúlt és tárcsázott egy számot
-Túlóráznom kell, ma nem tudok hazamenni... de hétvégén elviszlek vacsorázni, esküszöm-
...
-Igen?
-Tom vagyok, a házad előtt vagyok, engedj be- hadarta el köszönés nélkül
-Nem otthon vagyok-tekertem magam köré a lepedőt és bementem az irattárba
-Hanem?
-Azt hiszem ez nem tartozik rád, mit akarsz Tom?
-Hoztam pár papírt... át kéne beszélnünk
-Miféle papírt? És mit keresel itt? Nem Los Angelesbe kéne lenned?
-De...csak van pár dolgom itt, na mos akkor idejössz vagy nem?
-20 perc és ott vagyok, a lábtörlő alatt találsz kulcsot, de ne kutass a cuccaim között mert észreveszem - nyomtam ki sóhajtva
Darin már a kanapén ült és dörzsölte a szemét.
-Jó reggelt ültem mellé és egy lágy puszit adtam a szájára- remélem nem én keltettelek fel- karoltam belé és hozzábújtam
-Dehogy, már 2 órája fel kellett volna kelnem-ásított
-Mennem kell, pár dolgot el kell intéznem... aztán ha gondolod együtt is ebédelhetnénk
-Jól hangzik,akkor érted megyek
-Rendben, majd hívlak
Összeszedtem az összes holmim és egy hosszú csók után hazasiettem. Tom a kanapén ült és újságot olvasott.
-Nem is tudtam,hogy újságíró lettél
-Csak ilyen apró cikkeket írok...nem nagy szám
-Jah értem - húzta fel a szemöldökét
-Hé, ez mi volt?
-Mi?
-Ez a szemöldökcseszegetésed... ne ítélj el.. a te munkádban sokkal több a szarság
-Nem kéne minden hülyeséget támadásnak venni.... nem csináltam semmit
-Attól félsz,hogy megírom mit tettél mi?
Megvonta a vállát. Muszáj volt mosolyognom rajta. Még mindig elképesztően jól nézett ki. A haja egy kicsit mintha rövidebb lenne, de így is a mellkasáig ér. A teste pedig egyre kidolgozottabb.
-Hát majd talán egyszer, ha már kiégett sztár leszel- ültem le mellé - szóval?
Elővette a táskájából a papírokat. Egész sok volt.Az első lap után kérdőn néztem rá
-Ez komoly? Tom... szerződés,hogy fogjam be? Büntetés meg minden ... mire jó ez neked?
-Azt akarom,hogy soha senkinek ne beszélj arról,hogy velem voltál
-Nem fogok
-De fogsz... máris lefogadom,hogy egy tucat ember tudja... Dylan meg ilyenek
-Igen, de ő a legjobb barátom
-Akkor neki is küldök majd pár példányt
-Mi a fene bajod van Tom? Mi bajod van velem? - pattantam fel és egy kicsit messzebb mentem.
Féltem,hogy ha mellette maradok még szándékomban állna megütni őt.
-Mindig is nehéz volt az életem, tapasztaltad
-És panaszkodtam is valaha?
-Nem erről van szó, kotyogsz mindenkinek... azok elmondják a másik barátnőnek, azok meg az újságnak... nem tudom mi nem érthető.. nem kivégzést kell aláírnod...csak,hogy többet nem ejted ki a nevem
2 évvel korábban:
Mintha az éghajlat sejtette volna milyen feszültség van az autóban.A távolból villámokat láttunk és az eső egyre erősebben esett a szélvédőre. Tom annyira markolta már a kormányt,hogy az ujjai elfehéredtek. Mellette ültem, de azt kívántam bár Billék autójába ültem volna. Féltem Tomról... sosem volt még ilyen ideges
-Fogd be, nem vagyok kíváncsi most rád
Lenyeltem a szavakat és tovább bámultam rá. Tovább akartam mondani.
-Mondom fogd be- emelte fel a hangját mikor hallotta a lélegzetemből,hogy készülök a magyarázatra
-Nem haragudhatsz rám
-Hogy mondod? Az egyetlen szó amit kimondhatnál, az a sajnálom...
-De nem sajnálom-suttogtam, hogy hallja, de talán mégse annyira
Rám nézett a fekete szemeivel. Valami olyasmit akart mondani,hogy kifelé a kocsiból, gondolom én... de mégse mondott inkább semmit
-Honnan tudtam volna, ha nem is meséltél róla soha?
-És szerinted miért nem meséltem? Mert semmi kapcsolatot nem akarok az apámmal... erre te- fújtatott
-Azért nem meséltél mert nekem soha semmit nem mesélsz el... folyton mástól tudom meg a dolgokat... mintha velem se lennél - kiabáltam vele
-Na jó, most fejezd be és inkább tényleg ne szólalj meg - kapcsolta be a rádiót és max hangerőre tette
A fejem belevetem a fejtartóba és leengedtem az ablakot résnyire,hogy friss levegő érje az égett arcom.
Olyan jól telt a hétvégénk... Bill, Ella,Tom és én lementünk a Piute Ponds tavakhoz. Csak másfél órára van Los Angelestől, hogy faházas kis pihenést tartsunk. Minden jól is ment... mindaddig amíg Tom meg nem látta a telefonomon az apja számát. Még csak elmagyarázni sem tudtam,hogy miért beszélek vele... Billel leordították a fejem és összepakoltak.-Most miért sírsz?- kérdezte pár perc múlva, egy fokkal kedvesebb hangon
Megvontam a vállam és még mindig kifelé néztem az ablakon.
-Remek...-dünnyögte és tovább bámulta az utat
~ (jelen)
-Mégis mit mondhatnék a médiának? Nem tudtam rólad semmit
Felkelt és lassan elém lépkedett.
-Kérlek, csak írd alá... és tényleg békén hagylak.. ez nekem sokat jelentene
-Soha nem látogatod meg a kislányod majd?
-Kislány? - csillant fel a szeme
-Ühüm- bólintottam egy apró mosollyal az arcomon.
Szomorú volta, de a mosolyt magamra erőltettem... muszáj volt erősnek látszanom,hiszen nekem van barátom... legalábbis szeretném azt hinni
-Nem foglak titeket egyedül hagyni... de olyan hirtelen jött-Tudom,de nekem is... egy baba ami majd mindig rád emlékeztet? Mindig mikor ránézek vagy beszélgetek vele? Neki mesélhetek rólad?
-Emma...- sóhajtva simogatta meg az arcom-persze,hogy beszélhetsz...de az apja leszek, én is szeretnék majd vele találkozni
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Csak az a pénz amit adtál,hogy hagyjalak téged... annyira nem értelek néha- döntöttem a falnak a fejem
A tarkómra csúsztatta a kezét és odahúzva magához lágyan megcsókolt. És én hagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése