-Ez nekem nem fog menni
-Dehogynem, egy kicsit felpofozzuk a helyet és olyan lesz mint újkorában - mosolygott rám és letette a táskáját az ablak melletti asztalra - olyan sokszor jöttem el a kávézó előtt - nézett körbe
-Most már te állandó tag leszel , remélem... egyedül nem tudom ezt megcsinálni
-De nem vagy egyedül, na vigyük haza azokat a kávékat és siessünk haza mert el se tudom képzelni Tom mit kezd Karinnal
*
Tom a kézfejére támaszkodva nézte a mellette ülő, göndör fürtös kislányt. Gondolatai elkalandoztak a pisze orrán és a kis telt ajkain, amit teljesen tőle örökölt.
-Kérdz belőle, hogy így nézel? -nyújtotta felé Karin a szendvicses tányérját
-Nem köszönöm
-Akkor miért nézel? -kíváncsiskodott csillogó szemekkel
-Tudod te, hogy kid vagyok én? -kapcsolta le Tom a mesét és most már egész testével a kislány felé fordult
-Ki mesélt neked rólam?
-Carmen, egyszer mesélt nekem és elmondta hogyan néz ki az apukám
-Anya mesélt neked rólam?
-Ühüm, kaphatok kakaót?
Tom a konyhába sétált Karin kezét fogva és felültette a konyha közepén lévő szigetpultra
-Szeretsz oviba járrni?
-Persze, már le is tudom írni a nevem, megmutassam? -csillant fel a szeme és összeütötte a két aprócska tenyerét
Az előszoba felől hangos nevetést lehetett hallani. Bill pár másodperccel később berobbant a konyhába és ledobott mindent a kezéből
-Vigyázz ki ne szakadjanak- szóltam rá amint beértem én is
-Mik ezek? -csomagolta ki az első zacskót Tom ami a kezébe akadt
-Kávé-dobálta le a cipőjét Bill
-És abba? -mutatott rá arra ami az én kezembe volt
-Kávé, mindenhol kávé- mosolyogtam rá-meg kell tudnom melyik a legfinomabb kávé, és ti lesztek a tesztalanyaim-csapkodtam meg barátságosan Bill hátát-Királyság-csillant fel a szeme és a pultra készítette a cigijét
A 7. kávé után kezdtem elveszteni a reményt, hogy megtalálom a számomra tökéletes kávét.
-Egy kis szünet jó? Le kell dőlnöm pihenni-állt fel Bill és a szobájába sietett
-Remek, ez is szar volt- dobtam vissza a zacskóba a 7. verziót
-Van itt még több 100 féle, egy biztos ízleni fog
-És ki tudja hanyadik? Bill már most kávémérgezést kapott
-Bill a kávéktól befárad, csak kedveskedni akart neked, de én bírom
*
A rengeteg kávétól egy pillanatra se tudtam behunyni a szemem, az agyam ezer felé járt, a bolton, Karin nyári balett táborán, Tomon
Felhúztam a selyemköntösöm és egy laza csomót kötöttem rá. A papucsom az ágy alá rúgva mezítláb mentem ki a teraszra. Bill cigicsikkje még ott füstölgött, fél perce ha bement aludni.
A korlátnak dőltem és előrehajoltam, hogy megnézzem Sammy alszik e, de sehol sem láttam
-Sammy-fütyültem neki mire előszaladt a bokor mögül és farolgatva odaszaladt hozzám-hát szia-guggoltam elé és megvakargattam a füle tövét
A hegyek között villámlott eggyet, és vele együtt a szél is feltámadt
-Szia, bejöhetek?
Semmi választ nem kaptam így bementem. Tom a laptopjával a hasán aludt. Mosolyogva odalépkedtem és kivettem a kezéből azt. Egy pillanatra megláttam , hogy egy örökbefogadási weboldalt néz. Letettem a szekrényre a gépét és betakartam Tomot. Mocorogni kezdett így gyorsan lekapcsoltam a villanyt és elindultam a szobám felé.
-Te vagy az Bill? -kérdezte rekedtes hangon és felkapcsolta a kislámpát
-Carmen vagyok, csak vihar lesz kint és Sammy bejött, láttam hogy ég a villany és azt hittem ébren vagy
-Szerettél volna valamit mondani?-ült fel az ágyon
-Csak szerettem volna megköszönni, hogy ma túladagoltad magad kávéval miattam, sikertelenül
-Hát az biztos, hogy tartozól nekem egyel, de nagyon szívesen
-Nem akartam leskelődni, de láttam, hogy a laptopon az örökbefogadásról olvastál valamit-Könnyebb lenne neked is meg Karinnak is, nem?
-De, azt hiszem...köszönöm-mosolyogtam- na megyek mielőtt még ideér a vihar
-Csak nem félsz? -nevetett fel
-Fogd be, megkeresem az egyetlen férfit a házban aki megért engem...Sammyt-nyújtottam ki rá a nyelvem de a végén már együtt nevettünk
-Na gyere, aludj ma itt velem- dobálta le a földre a ruháját ami az ágy másik oldalán pihent
-Aludjak veled?
-Ez a jutalmam a mai segítségemért
-Csak alvás?- sétáltam az ágy másik oldalára-Fordulj el
-Miért tenném?
-Mert csak, fordulj el
-Pucér vagy?
-Dehogy, csak nem akarom,hogy bámulj
Mosolyogva elfordult én meg lekaptam magamról a köntöst és a ruhái közé dobtam. Bebújtam mellé és magamra húztam a takarót.
-Hé, egy takarónk van, nekem is hagyjál
-Hozz magadnak egyet- fordítottam neki hátat és lekapcsoltam a villanyt
Éreztem,hogy felemeli a takarót és mellém bújva a derekamra teszi a kezét és lágyan végigcirógat rajta.
Aztán Tom ölelésében egy pillanat alatt mély álomba merültem
*Bill rontott be dél körül Tom szobájába.A takarót a fejemre húzva reménykedtem benne,hogy nem vett észre
-Nem láttad Carment?-nézett Tomra
-Nem-aludt tovább
-Csaj van nálad?
-Nyilván, mit akarsz?
-Elviszem Karint balettra, és megígértem neki,hogy megnézem hogyan táncol, aztán beülünk fagyizni, olyan 5 fele jövök, addig hazamegy ugye?
-Szia Bill - dobta neki a kispárnáját és még jobban magához ölelt
Bill a szemét forgatva sietett Karin után,így a ház csak a miénk volt. Sóhajtva dobtam le magamról a takarót és Tom kezére tettem a kezem.
-Ilyen többet nem fordulhat elő
-Igazad van, ezentúl bezárom az ajtót
-Nem Tom, ez veszélyes, és nem akarom,hogy azt higgye bedőltem a két szép szemedben vagy a csajozós dumáidnak-takartam el a szemét mert megint úgy nézett rám
Nem mondott semmit csak az arcát a karomnak nyomta és apró puszikat adott rá.
-Ez nem helyes-csuktam be a szemem és hagytam,hogy tovább csinálja
Félretolta a hálóingem pántját és mutató ujjával végigsimított a vállamon.
-Szeretkezni veled-bújt a nyakamba
-És ha nem vagy nagy szám? Akkor utána együtt kell élnünk egymással-nevettem fel és a lábam a derekára tettem
-Kockáztatok
-Nem, majd legközelebb- fogtam meg az arcát és egy lágy puszit adtam rá
-És egy csók?
-Egy?
-Egy-nézett mélyen a szemembe
-Egy csók még belefér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése