Liam és Bill az ágy két oldalán állt. Nathan pedig Edina ölében. Egyedül ő nem értette ezeket az izgalmakat.
Persze Billt sem idegesített túlságosan a dolog, fel volt készülve a válaszra. Farzsebébe nyúlt és lejebb csúsztatta a fehér papírt amit tegnap tett el az orvosi irodában.
Nathan Kaulitz, született: 2011. Január 12 , 3670 gramm és 52 cm.
Apasági teszt eredménye: 99%ban megállapítható,hogy a vérszerinti édesapja neve Bill Kaulitz Trümper, született 1989.09.01
A teremben egyöntetű ujjongás és öröm vette kezdetét, egyedül Liam volt aki néma csendben állt ott egy percig, majd emelt fővel távozott...nem is gondolva arra,hogy igazából ő a gyerek apja.
-Olyan boldog vagyok picim, te nem is örülsz neki?- vigyorgott Edina és Billre pillantott
-Dehogynem, csak el se hiszem- ült az ágy szélére vigyorogva és átvette a picit
*
Persze még most is vannak apró vitáink , és arra fogja,hogy nem üvölt le,hogy terhes vagyok...de a terhességi hormonok miatt ez mindig egy jó pár órát szexbe torkollik (nem mintha nem élvezné egyik felünk sem...).
Sim tegnap este hozott át pár új babaruhát amit vagy kapott vagy vett, vagy esetleg ő magad csinálta. Mindig meghatnak a babaruhák. Olyan picik és illatosak. Még nézni is órákig tudom.
Tom szigorúan megszabta,hogy csak enni, pisilni és lefeküdni mehetek, mert az utolsó hét már nem játék.
Sim által hozott ruhákat pakolgattam a kis rózsaszín baba szekrénybe mikor észrevettem,hogy egy ideje nem érzek rúgásokat.
Végigsimítottam a pocimon és mosolyogva beszélgetni kezdtem hozzá, ez mindig hatni szokott... a hangomra mindig felkel és eleven... de semmi
-Ne ijesztegess Kathryn, mozdulj már- simogattam erősebben a hasam és a telefonom után kezdtem kutatni - istenem csak ezt ne... Tom vedd fel, vedd már fel- suttogtam a kicsöngő telefonnak reszkető kézzel
-Kicsim éppen a megbeszélés kellős közepén vagyok, mondd gyorsan- vette fel
Mindkettőnkön hatalmas pánik ült. Ott ültünk az orvosi szobába és egy orvos sem volt a közelben, már fél órája
-Milyen istenverte kórház ez ahol egy orvos sincs a terhes feleségemnek? - üvöltött fel hangosan és az ajtóba vert.
Egy biztonsági őr jelent meg az ajtó másik oldalán és benyitott
-Uram, nyugodjon meg... különben ki kell,hogy vezessem
-Vezessen! Igaza van, a 9 hónapos terhes feleségem nem érzi a babám mozgását és egy kibebaszott orvos sem nézett rá fél órája! De vigyen csak ki! - csapta rá idegesen az ajtót és még bele is rúgott az ártatlan tárgyba
-Tom, nyugodj meg kérlek...gyere ide jó?- nyújtottam a kezem és lágyan lóbáltam a lábam
Szemei csillogtak a szomorúságtól, ami persze érthető volt. Amint odaért védelmezően átöleltem és a nyakamba bújtattam az arcát
-Elhiszem,hogy ideges vagy, de amint tudnak jönnek... mit számít már fél óra? Hm?
-Ha otthon lettem volna...-kezdett bele fájó hangon
-Nem, ha otthon lettél volna akkor is ez történik... ne hibáztasd magad édes...senki sem tehet róla- simogattam a hátát
-1 hét kellett volna, 1 hét...
-Tudom
Ennyi idő kellett nekem ahhoz,hogy egy picit is felfogjam az eseményeket. Bőgni nem tudtam, csak halkan sírni...hiszen még annyira új nekem ez az egész... a pici babánk
Vagy köszönhető a biztonsági őrnek, akit Tom majdnem megvert,hogy pár perc múlva már jött egy orvos, vagy magától jött... de Tomot igencsak le kellett fognom ahhoz,hogy ne támadja meg őt szavakkal.
-Végre- dünnyögte az orra alatt
2 választási lehetőségem volt. Vagy megműtenek ami 20 percbe telik, de talán sose lehet gyerekem...vagy megszülöm és itt maradok 2 napig még pihenőn. Azonnal tudtam,hogy melyiket válasszam. Tomra néztem aki a tarkóját szorította és úgy ült a mellettem lévő széken
-Figyelj kicsim, ha a műtét neked jobb lenne legyen az... ha nem lehet pici babánk többet akkor örökbe fogadunk...de tudom mennyire nehéz lenne neked megszülni- fogta meg a kezem
-Most figyelj rám Tom...ne nyafogj itt nekem! Megszülöm, akár milyen nehéz is és pár év múlva lesz egy SAJÁT- emeltem ki- kisbabánk, megértettél? -
Meglepte a határozottságom. Pedig ha tudná,hogy mennyire rossz érzés azt választani,hogy hozzam világra azt a kisbabát akiért 9 hónapot vártunk, akibe már most szerelmesek voltunk...és aki sosem fog hangosan felsírni
Hello!
VálaszTörlésNe, ne, ne, neee! Ne már, ez nagyon durva...
...
VálaszTörlés