I will never let you down 4.rész - Nem akartalak bántani, csak...

Másnap reggel halk sercegést hallottam, kinyitottam a szemem és a kanapén aludtam, betakarva Tom takarójával
-Hm, hogy kerültem ide?- nyújtóztam egy nagyot és körbenéztem
-Elaludtál a földön, éjjel magam mellé húztalak
-És együtt aludtunk?- ültem fel ijedten
-Igen, hozzám bújtál és álmodban simogattál- húzta az agyam
-Nemáá' - fintorogtam és visszabújtam a takaró alá
-Vicceltem, csak aludtunk ... tudom,hogy félsz a szextől- csábosan vigyorogva miközben a palacsintát töltögette
-Dehogy félek, csak tudom,hogy szar vagy az ágyban - beszéltem a takaró alól
-Hogy mondod?- nézett fel rám hirtelen
-Szar lehetsz az ágyban
-Kurva jó vagyok az ágyban- sértődött meg és átrakta magának az én palacsintám

Nem válaszoltam, szerettem már most felhúzni. Ilyenkor megfeszült a szemöldöke és idegesen motyogott magában valamit.

Már ment le a nap mikor Tom felkapta a kocsi kulcsot és felém fordult
-Majd jövök-
-Mi? Itt hagysz egyedül?- pattantam fel és az ajtóba álltam
-Nagy kislány vagy már, foglald el magad-próbált kikerülni
-Nem hagyhatsz itt, nem ismerem a környéket, és ha megtámadnak?
-Csak menj az idegeikre... hamar el tudod érni - lökött picit arrébb és elsietett

Nem értettem ezt a kirohanását, néha megpuszil és kedves, néha meg mogorva és nem érdekli mi van velem.
Simán összepakolhatnám a cuccaim és elmehetnék, de még sem teszem meg mert az erdő közepén vagyunk és ismeretlen hely.
A ház mellett volt egy kis kilátó féle, egy kis rozsdás paddal, felmentem és leültem oda. A telefonomat a kezemben szorongattam és néztem ahogy a térerő néha változik. Hiányzik Alexis és nem tudom mi van a családommal...
Hallottam ,hogy valaki lépked lassan fel a lépcsőn de nem foglalkoztam vele, biztos voltam benne,hogy Tom az.
-Szabad ez a hely?- mosolygott rám egy középkorú férfi
-Oh elnézést, de nekem mennem kell- ijedtem meg és felpattantam
-Nem zavar kisasszony, csak annyira szép ez a táj, imádom ide jönni és gondolkozni...most látom itt először
-Komolyan? Pedig...pedig sokat vagyok itt- hazudtam dadogva
-Üljön csak vissza, nem bántom- mosolyogva

Lassan leültem mellé , de azért a távolság tartás még megvolt.
-William- nyújtotta a kezét
-Abby- ráztam meg lágyan egy pillanatra
-Egyedül van itt? Éjjel elég veszélyes környék
-Hogy érti ezt? -
-Szeretnek a fiatalok itt vadászni... mert ide még a rendőrség sem jár fel... az a fehér ház itt alattunk, egy idős hölgyé volt de azt hallottam,hogy megölték 2 éve... mindenki fél attól a háztól, néha hangokat hallanak bentről- nézett a "mi" házunkra
-Biztos nem így van... én nem hiszek az ilyenben- mosolyogva

-Abby!- szólalt meg mögöttünk egy határozott hang, Tom volt az
-Tom én... én csak- néztem rá
-Azt hiszem mennünk kéne, már besötétedett- nézett rám szúrós szemekkel
-Hát akkor örültem a találkozásnak - ráztunk megint kezet Williammel és Tom után eredtem.

A ház előtt erősen megragadta a karom és a falnak lökött. Hangos puffanással a földre estem és a vérző lábam után kaptam.
-Megmondtam valamit nem? - üvöltött rám és felhúzva berángatott a házba. Lenyomott a kanapéra és bevágta az ajtót
-Megrándult a bokám te szerencsétlen, tudod mennyire fáj?
-Örülj,hogy nem eresztettem még golyót a fejedbe-

Víz alá tett egy fehér törölközőt amit aztán odavágott hozzám
-Nesze, és ma már jobban jársz ha nem szólalsz meg
-Akkor beszélek amikor akarok- kezdtem bele de erősen a számra tapasztotta a száját
-Fogd be! - nyomta hátra a fejem
-Ez fáj, fogd már fel- haraptam erősen a karjába amitől felemelte a karját és egy hangos csattanással felpofozott

Nem válaszoltam semmit, erőm sem volt sírni... annyira hirtelen ért minden. Különben is, nem láthat sírni.
A lábamat felpolcoltam a kanapéra és hideg borogatással próbáltam enyhíteni a fájdalmon .Estére szépecskén feldagadt és lila foltos lett, épp úgy mint az arcom.Tom sürgött forgott mindenfele, de rám se nézett...
Nagy nehezen keltem fel a kanapéról és bebicegtem a fürdőbe. Bezártam az ajtót és a kádat teleengedtem forró vízzel, egészen addig amíg el nem fogyott és már csak a hideg víz folyt a csapból.
Pontosan nem is tudom mióta lehettem már a kádban mert elbóbiskoltam , arra ébredtem fel,hogy Tom hangosan dörömböl.

-Ha nem jössz ki most azonnal kidobom a kaját a kukába és onnan kell majd megenned- kiabálta be és már hallottam is a lépteit ,hogy elsietett

Nagy nehezen kimásztam a kádból és magam köré csavartam a törölközőt, úgy mentem ki. Élmény volt látni a meglepődött arcát,mikor meglátott szinte csupaszon...de szerettem volna kínozni. Sántikálva leültem a tőle legtávolabbi székre és szedtem egy adag krumplit.
-Van a szekrénybe kenőcs, elalvás előtt kend be a lábad és az arcod- nézett rám a vacsora felénél

Nem válaszoltam semmit csak ettem tovább. Láthatóan idegesítette ,hogy semmibe veszem így tovább folytatta.
-Nem akartalak bántani, csak...
-Leszarom, oké? Csak ne szólj hozzám
-De én...
-Tom! Nem kell a bocsánat kérésed ha holnap ugyanúgy megteszed ezt velem...oké? Csak hagyj békén

Felkelt és a maradék kaját a hűtőbe tette , levette a polcról a kenőcsöt és az asztal szélére tette. Bement a fürdőbe, és minden nyafogás nélkül letusolt a jéghideg vízben.