I will never let you down - 15. rész - Inkább hagytalak volna ott


Fájdalmas hangon felnyögtem és hunyorogva  kinyitottam a szemem. Az oldalam szúrt , hát odakaptam. Forróságot éreztem , majd a kezemen végigfolyt valami melegség. A karomban már nem volt erő,hogy felemeljem, de így is tudtam,hogy az vér. Kiabálni akartam,de egy hang sem jött ki a torkomon.  Az eső szüntelenül zuhogott a testemre, minden porcikám átfagyott.
-Nem aludhatok el, nem lehet- suttogtam és próbáltam nyitva tartani a szemem.
-Megöltük- suttogta a barna kalapos a fa mögül és letette a fegyvert
-Biztos,hogy nem... mozog a teste... de nem kell sok, csinálj már valamit
-Mégis mit? Nem lett volna szabad lőnünk, míg biztosak nem vagyunk benne,hogy az egy állat
-Vigyük ki a főútra és hagyjuk ott... ott biztos megtalálja valaki

Megfogták a kezeimet és a lábamat és cipelni kezdtek a forgalmas útig.
A poros földre tettek és a kocsijukhoz visszaszaladva,gyorsan elhagyták a helyszínt

Mikor felébredtem ismét a kanapén feküdtem... megkönnyebbültem,hogy csak egy rossz álom volt... de nem, Tom éppen az övvel kötözte ki a kezeimet.
-Thom... mit csinálsz? nyüszögve és próbáltam kiszabadítani a kezeimet
-Nyugodj meg, máshogy nem lehet megcsinálni... kiszedem a golyót, de ha szabadon hagynám a kezed odanyúlnál és megölnéd magad, hozok egy szivacsot, majd harapj rá- simogatta meg forró arcom és megigazította a borogatást
-Menjünk el kórházba... nem érzem jól magam- sírtam el magam
-Nem mehetünk, de bízz bennem... megcsinálom

A tűzhöz sietett és megforgatta benne a kést. Hangosan felsikítottam és könyörögtem neki,hogy ne csinálja, de nem figyelt rám. Becsuktam a szemem és olyan erősen haraptam  ,hogy kettéharaptam a szivacsot. Leszorította a sebet és rutinosan körbetekerte rajtam a fáslit.
-Kész vagyunk,nyugi- puszilta meg az arcom és elengedett. Testem minden porcikája remegett .
-Fázom, nagyon fázom- néztem rá remegő szájjal
-Hozok neked takarót, de ne mocorogj, aztán kapsz fájdalom csillapítót
-Vigyél be a kórházba, nem bírom
-Nemsokára jobb lesz,ígérem
-Tom, vigyél be...kérlek... nagyon fáj
-Nem lehet,nem szabad... értsd már meg- kiáltott rám

2 napja feküdtem már az ágyamban, és piszkosul untam... Tom a sérülésem után 1 nappal vett nekem egy csengőt,hogy ha bármi van csak csengessek és ő jön is. Kedvessége mindössze eddig tartott...

-Mindjárt elalszom állva- ásított egy hatalmasat és a kávéját kevergette. A konyhában állt egy szál boxerben és nézett ki a fejéből, mikor ismét csengettem- 5 kibaszott perce csengetett... megint mi kell neki?- idegesen rontott be
-Kéne zsepi-köhögve és felnéztem rá
-Hozom... még valamit? -sóhajtva
-Nem kell köszi, de nem akarsz itt maradni picit?
-Álmos vagyok... kint alszom- ment ki és gyorsan behozott pár zsepit és egy üveg vizet- jó éjt- puszilta meg a homlokom és kiment a kanapéra
Szemei már lecsukódtak és éppen a valóság és az álomország között járhatott mikor egy kis csengetést hallott... a párnájába csapott és magára húzta a takarót. Néma csend, majd hangos csengetés
-Megyek már- üvöltött be és korom sötétbe elindult felém- francba már - kiáltott fel mikor belerúgott a szekrénybe
-Jól vagy?- szóltam ki
-Persze... csak elegem van,hogy folyton csengetsz és nem hagysz aludni- jött be - mit akarsz?
-Igazán megérthetnéd a helyzetem... 2 napja fel sem kelhettem
-Mit kérsz?
-Pisilnem kell
Felkapcsolta a kis lámpát és segített felülni. Az ölébe vett és a fürdőszobába vitt.
Arca mogorva volt és végig szúrós szemekkel nézett rám
-Menj nyugodtan vissza, majd megoldom
-Persze, nem is bírsz menni- segített felállni és visszakísért az ágyamhoz-még valamit? Vagy végre alhatok?
-Most ideges vagy rám?
-Nem-vágta rá és betakart
-Milyen hihető volt
-Befognád végre? Komolyan mondom... legalább egy szabadnapom lenne... csak egy! Te egész nap csak zaklatsz... komolyan inkább hagytalak volna ott az út szélén vérben ázva... egy idegesítő emberrel kevesebb lenne- kapcsolta le a villanyt

*

-A részvényekre akartunk kitérni...ugye?- kopogott Harry az asztalon,hogy Bill végre odafigyeljen rá
-Hm? Mit mondtál bocsánat?
-Nagyon szétszórt vagy... visszatérjünk erre később?
-Nem lenne baj? Haza szeretnék menni és egy forró fürdőt venni... majd hívlak
-Hát rendben...de nem várhat sokáig-fogott vele kezet
-Persze,1-2 nap és felkereslek

Felkapta a kocsi kulcsot és meg sem állt hazáig. Ledobálta a ruháit és beszállt a forró kádba. Lekapcsolta a villanyt és elmerült a víz alatt.
Órákig áztatta magát...mikor már nem bírta tovább a meleget, kiszállt és egy törülközőt a dereka köré csavarva kiment az erkélyre.
-Szia, ez már az 5. cigim fél óra alatt... nem bírom már tovább ezt a stresszt... tudnom kell,hogy hol vannak... muszáj megtudnom-kezdte el mesélni köszönés nélkül a telefonba
-Gyere át vacsorára, most lett kész éppen... itt alszol és átbeszéljük az éjszakát
-Nem tudom...lehet hívni fog Elena, és akkor mit mondok neki?
-Ne érdekeljen... majd kitalálunk valamit
-Rendben, fél óra és ott vagyok -tette le , felvette szabadidő nadrágját és szakadt felsőjét...a kocsiba ült és elindult az uticél irányába

*

-Jó napot, egy liter cola lesz és egy kék Multifilter-vette elő Tom a pénztárcáját és már fizetett is. Megköszönte és a kocsiba ülve rágyújtott egyre- a francba... azért a hülye gyógyszerért nem mentem be- csapott a kormányra és megfordult

Rossz döntés volt részéről. A sötét utat hirtelen megvilágította a kék és a piros szín tánca.

2 megjegyzés:

  1. miiiiiiiiii? :O csak el ne kapják a gonosz Tomot :(:( és kivel találkozik Bill? :O úristen és Abby is :O szegény :( remélem hamarosan meggyógyul :( siess a folytatással :)

    VálaszTörlés
  2. Hello!:)

    Jó rész lett, remélem Tomot nem csukják le. Siess a kövivel!:) Tschüs.:)

    VálaszTörlés