California Dream 2.rész

A hatalmas franciaágy Tom szobájában akkora volt , mint az én német lakásom összesen. Imádtam minden percet ebben a hatalmas luxuséletben. A vele töltött a perceket. A családi és baráti összejöveteleket.

*
-Bill, kelj fel- rángattam a halkan szuszogó szőkeséget és próbáltam hajnalok hajnalán felkelteni.
-Na már, fáradt vagyok
-Segítened kell, kérlek

Bill felemelte a fejét és az órára nézett.Pár percig szenvedett azon,hogy még csak 3 órája alszik, de aztán lerántottam róla a takarót. Cseppet se jöttem zavarba,hogy meztelen, hirtelen pottyantam egy pasi házba...Felvett egy szűk boxert és lejött velem a konyhába.
-Na te kamerázz...ez tényleg fontos, szeretném ha minden perc meg lenne örökítve, most vagyunk 1 évesek Tommal, sütök neki
-És ezt miért videózzam le?-húzta fel a szemöldökét , de már forgott a kamera
-Mert soha nem sütöttem még, és ha nem hiszi el,hogy én csináltam, akkor legyen bizonyíték

Szégyen vagy nem szégyen ha egy nő nem tud a konyhában tevékenykedni. Egész életemben éttermi vagy fagyasztott ételeken éltem. Egy virslit ki tudok főzni, de ha olyan ételt kell megcsinálnom aminek még a nevét se tudom kimondani, mondhatni muris látványt nyújtok.

-Mit csinálsz most?-kérdezte Bill a kamera mögött
-Előételnek tojásfasírtot. Szerintem én titokba fogok húsosat csinálni magamnak, utálom a tojást-nevetve vertem fel a tojást ,hogy aztán összekeverhessem a tejes zsömlével.

A gyertyafényes asztal mellett ültem, mikor SMSem jött.
"Nem tudok hazamenni még, csak a fele anyag van meg és sürget az idő. Boldog évfordulót kicsim"
Megittam a maradék bort  és elfújtam a gyertyákat. Mindent otthagyva mentem fel az emeletre letusolni.
Mindig ez van , soha nincs elég idő.Meg kéne tanulnom kezelni ezt az életet.

Az évfordulót 2 hónap múlva ünnepeltük meg, egy színvonalas bárban, a barátokkal....
-Baj van édes?-hajolt a fülemhez Tom és belepuszilt
-Mikor mondta,hogy megünnepeljük az évfordulót nem gondoltam volna,hogy ők is jönnek
-Tudod,hogy ezer éve nem láttam őket-simította el a hajam a vállamról és megpuszilta

Tudta jól,hogy ez a gyengém, hogyha ezt csinálja....és ezt utálom benne.
-Miért engem talán többször látsz?- néztem rá

Sóhajtva elhúzódott tőlem de a kezünk még mindig össze volt kulcsolva. Egész éjjel nem szóltunk egymáshoz. Ő is elég csendes volt az elkövetkezendő időkben, talán néha nem is figyelt arra mikor neki beszéltek.Bill és Tara elment táncolni, Andy és a haverjai pedig a pulthoz italt rendelni.
-Haza szeretnél menni?-kérdezte meg
-Hívok taxit, de te maradj nyugodtan
-Nemár, ne csináld már ezt-húzott vissza maga mellé
-Fáradt vagyok, de nincs semmi baj, majd holnap beszélünk
-Ne menj, tudom,hogy nem egy évfordulós este ez, de ha megpróbálnád jól érezni magad-fordította maga felé a fejem és lágyan szájon csókolt.

A táncterem tömve volt, a fiatalok a műanyag pohárral a kezükben tomboltak a zenére, fel se tűnt mindenkinek,hogy Bill mennyire nem ért a tánchoz.
-Bocsi- mondta félrehúzott szájjal már legalább háromszor az este folyamán
-Ne kérj mindig bocsánatot amiért rálépsz a lábamra- mosolygott a lány és átkarolta Bill vállát
-Pancsernek érzem magam amiért egyedül én nem tudok táncolni. Jobbra balra dülöngélek mint egy hülye gyerek-sajnáltatta magát. De ezt is ellenállhatatlanul csinálta
-Nekem tetszik-csókolta meg mosolyogva

*

Bill a fekete audival elindult a partra,hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Az életükben nagyon sok áldozatot kell hozni. A hírnév az első pár évben , talán a hirtelen változás miatt csodás volt. Még a nehéz napokat is örömmel vették, mert új volt. De 2-3 éve rájött,hogy semmit sem tud a hétköznapi életről. Nem mehet ki a boltba reggeliért, nem ülhet ki a barátaival kávézni, nem járhat egyedül kikapcsolódni. Ezért is menekültek Amerikába. A sztárok itt minden napos jelenségek. Szembejön veled egy filmsztár, talán kér egy közös képet, de nem ugrik visítozva a nyakadba. Ez kellett most nekik, legalább egy kis időre, aztán majd meglátják mi lesz.

A part tömve volt visítozó kisgyerekekkel, bulizó tinikkel. Sóhajtva visszaszállt a kocsiba, és elindult egy belvárosi étterem felé. A forgalmas North Alameda Streeten kiszállt a kocsiból és odaadta a kulcsot a fiúnak aki hátraáll a luxuskocsival.Az ablak melletti asztalhoz ül és int,hogy szeretne étlapot. Az éppen felszolgáló pincér int,hogy egy pillanat,de amint felismeri,hogy ő a nagy sztár ,otthagyja az éppen rendelő fiatalokat és odasiet Billhez.
-Mit parancsol uram?
-Gyümölcssalátát és narancslevet kérnék szépen , lehet itt dohányozni?
-Sajnálom de...-kezdett bele de elharapta a mondat végét- azonnal hozok önnek egy hamutálcát-sietett el

Bill a falra nézett,ahol ember nagyságú cigi volt áthúzva, alá vagy 10 nyelven kiírva,hogy dohányozni tilos!
Mosolyogva a telefonját nyomkodta mikor az éttermi lámpa fényeit eltakarta valami.
-Már megbocsáss, de ki a fene vagy,hogy itt cigizel és akkor hívod magadhoz a pincért mikor éppen kiszolgál? -vette ki a szájából a cigit és elnyomta
-Nem láttalak téged. És nem ordítottam rá ,hogy most azonnal jöjjön ide.
-Tökfej- fordult meg és visszaült a barátnői mellé

Bill mosolyogva figyelte a lányt. Tetszett neki,hogy nem ismeri fel és ennyire kiosztotta egy apróság miatt. Rágyújtott még egy szálra és direkt figyelte a lány reakcióját, de ő rá se hederített.Az utca aszfaltján hirtelen pattogni kezdett az eső. Sorra nyíltak ki az esernyők és az emberek összetömörülve álltak a buszmegállókban. A fekete felhők miatt olyan volt, mintha már le is ment volna a nap. Bill az esős ablakon keresztül még mindig csak a nevetgélő lányt nézte.
-Parancsol még valamit uram?
Lassan a pincérre nézett és halkan sóhajtott.
-A számlát kérném
-Az esernyőinas azonnal érkezik
-Hogy ki?
-Kikísérjük az autóig, piszkosul rossz idő van kint
-Rendben, köszönöm- tett az asztalra 190 dollárt és az ajtónál megvárta míg az inas odaér.
Kilépve a szakadó esőbe körbenézett, és elindult a srác felé aki a kocsijával leparkolt
-2362-mondta Bill a számot és az öltönyös fickó máris elővette a kocsikulcsot és elsietett a kocsiért

Bill mögött az esernyőtartó ember már bőrig ázott, de nem volt választása.
Az étteremből hangos nevetés hallatszott. Nem telt bele pár perc mire Bill esernyője alá állt valaki és tovább beszélgetett a barátnőivel
-Nem jössz tovább bulizni? Louis szólt,hogy van nála egy kis party, innen pár saroknyira- szólalt meg a szőke lány a barátnőjének
-Nem köszi, már hívtam taxit, és elég fárasztó nap volt. Majd hívlak- ölelte át barátnőjét aki tovább sietett nevetgélve

Bill megmoccanni sem mert a meglepettségtől.
-Gondolom nekem már elfogyott az esernyő- nézett rá a lány és tovább várta a taxiját
-Biztosan- szólalt meg halkan Bill
-Mi az? Félsz tőlem?
-Nekem estél az étteremben
-Az nem neked esés volt, csak megkérdeztem mire vagy annyira oda
-Ne ítélj el azért mert rosszakat hallottál rólam, nem is tudod mik az igazságok
-Mi van? Miért mégis ki a fene vagy? De komolyan....  legalább 100 dollár  borravalót adtál a pincérnek,de azt is látom,hogy mögötted a csávó aki tartja az esernyőt mert neked biztos lerohad a kezed , bőrig ázott.De azt nem tudom, mire ez a nagy felhajtás
-Bill Kaulitz, mondd valamit?
-Azon kívül,hogy német vagy?
-Van egy bandám, modellkedem , ruhákat tervezek és szinkronizálok
-De attól még ember vagy- fordult hátra- köszönjük, innentől megoldjuk- vette ki az inas kezéből az esernyőt- na, mire vársz? fizess neki- nézett Billre

Bill sóhajtva adott neki 50 dollárt.
-Nyisd szét a tenyered- Tara

Bill engedelmesen kinyitotta. Tara a kezébe adta az esernyőt aztán a szépen beállított hajába túrt
-Ügyes kisfiú- cinikusan - hol van már a szaros taxim?
-Messze laksz?
-Haza akarsz vinni?
-Ha közel laksz, nem kocsikázom miattad olyan sokat
-Appleton Way és Walgrove Ave
-Jesszus, az csak 5 saroknyira van tőlem-fintorgott Bill amire Tara beleboxolt a karjába
-Tara vagyok amúgy, drága Bill Kaulitz németországból

Bill autója megérkezett és mindketten beszálltak.
Amint leindult a motor a rádió bekapcsolt és Cecilia Krull örökklasszikusa szólt benne
-Hagyd! Ezt szeretem- csapott Bill kezére,hogy nehogy elkapcsolja

Bill nevetve indult el. Beszélgetésből nem volt gond. Mindig volt valami téma. Bill már az első perctől jól érezte magát.
-Hé, tudok egy levágó utat! - kiáltott fel a lány

És mint mindenki tudja, a női levágó út veszélyekkel és akadályokkal teli.