California Dream 4.rész

-Jó, nincs térerő- dobta a hátsó ülésre Bill a telefonját és a tarkóját a

fejtámlához  csapta

Tara bámult a semmibe, aztán pár perc után kitört belőle a nevetés

-Most mi olyan vicces? Itt vagyunk a semmi közepén és a drága kocsim félig a sárba süllyedt-nézett rá felhúzott orral
-Miért nem tudsz ilyen dolgokon nevetni?
-Mert semmi vicces nincs benne - csapott a kormányba és kicsatolta az övét
-Fejedbe szállt a hírnév haver...- csatolta ki Tara is magát és kinyitotta az ajtót
-Fejezd ezt be! Nem ismersz, nem vagyok a haverod és nem mondhatod meg nekem miért vagyok ilyen
-Talán ha jó fej lennél, lenne szerelmed és akkor nem lennél ilyen begolyózott -vette le a cipőjét és kimászott a térdig érő sárba-
Normális vagy? Mit csinálsz?
-Haza sétálok... te meg várd itt a gazdag haverjaid akik kihúznak téged aranybevonatú vontatóval-

-Kac-kac... -kiabálta oda neki aztán halkabbra vette-komolyan mondom ez a nő nem normális- fogta a fejét, aztán ő is levette a cipőjét, a zokniját szépen becsúsztatva a márkás cipőjébe, az egyedi tervezésű nadrágját pedig szép egyenletesen felhajtogatva az ajtóra állt, onnan fel a kocsi tetejére. Ráült és úgy csúszott le a motorházra

-Megvársz? - szólt Tarának és nagy lendületet véve próbálta átugrani a mocsaras részt. A kocsitól körülbelül 4 méterre már rendes földes rész volt. Bill pontosan 2 métert ugrott, így egyenesen a saras részre érkezett. A feje búbjától egészen a talpáig mindenhol a felismerhetetlenségig saras lett.

-Úristen , úristen- ült fel pánikolva és végignézett magán- anya tuti kinyír

Tara a fűben eldőlve küszködött a könnyeitől. A mellkasa szaporán járt a nevetéstől és az arcát eltakarta.


-Segítenél kihúzni kérlek?
-Dehogy, berántasz
-Nincs olyan hangulatom...
-Morcogi- kelt fel és megfogta Bill csúszós kezét és segített neki kimászni

Bill sóhajtva mögé állt és egy könnyed mozdulattal belökte a lányt.

*
Nyöszörögve nyújtózkodtam a hatalmas franciaágy közepén. Hunyorogva oldalra néztem, de Tomnak már hűlt helye volt. Feltámaszkodtam és körbenéztem, a ruhái amit este a karfára tett már sehol. Felvettem a hoteltől kapott köntösöm és a hajam megigazítva mentem ki a nappaliba. Sehol senki... A dohányzóasztalon mindössze egy csésze , az alján 1-2 csepp kávéval és egy üres Marlboros doboz volt.

-Tudhattam volna-dobtam le magam a kanapéra és a talpammal belerúgtam az asztalba. A csésze felborult és a maradék egy fehér kis cetlire folyt. Leráztam róla a cseppeket és megfordítottam. Ugyan egy kicsit elfolytak a betűk,de jól ki tudtam venni,hogy mindössze ennyi van ráírva " T. K."
-Mi a fene... ennyit árult el nekem a nevéből? Ez komoly? -dobtam vissza, de nem telt bele 5 perc és már mosolyogva szorongattam a kis cetlit
-Titokzatos? Lefeküdtél vele és csak annyit tudsz mondani,hogy titokzatos? - jött a reakció az én drága nővéremtől
-Az az este... Cassie-haraptam az ajkamba és már a nappali padlóján fetrengtem
-Te szerelmes vagy?
-Dehogy.Nem.Talán.Neeeeeeem
-Emma ennek nem lesz jó vége. 2 hétig vagy ott, nem örökre
-Soha nem tudhatod
-Tudod,hogy anya nem engedné
-Nem vagyok már kislány
-19 vagy Emma, nem 30
-Jó tudod mit? Kár,hogy felhívtalak mert tudtam,hogy ez lesz... szia
-Ne tedd le Emma

Nem érdekelt a mondandója. Eddig mindent meg tudtam vele beszélni, nem is értem mi üthetett belé.
T.K. jobban foglalkoztatott most , mi lehet az a T. , mikor látom legközelebb?

2 nap telt el a bizonyos éjszaka óta és semmi hír Tről. 2 napja a nem mozdultam ki a hotelszobából és ez nem lesz így jó... 2 hetet tölthetek itt, nem egy egész életet. Felvettem az amerikai mintás nadrágom és a sima egyezerű felsőm , gyorsan felhúztam a szandálom és elindultam a városba.

A Penmar és a Victoria Ave saroknál volt egy kis étterem, így beültem oda,hogy harapjak valamit.
Kávéval a kezemben fordultam meg a sarkon mikor szemből nekem jött valaki és az egész kávé a fehér pólómra ömlött
-Ezt jól megcsináltad, figyelj máskor az orrod elé- Kezdtem törölgetni a felsőm anélkül, hogy felnéztem volna

-Igazán sajnálom, csak nagyon siettem és elég álmos is vagyok
-Jó mindegy-morcosan és ekkor pillantottam fel rá

Gyönyörű barna szeme fáradtan csillogott, még az apró karikák is jól álltak neki.


A haja hátrafésülve,a felsője félig kigombolva.

-Itt lakom 2 házzal arrébb, ha gondolod adok neked egy tiszta felsőt
-Nem hiszem hogy felvennék férfi felsőt
-Szerintem találunk pár nőiesebb felsőt is-mosolygott rám az agyonpiercingelt szájával. Tetszett nekem, különleges volt ez a fickó... Olyan porcelánbaba amit félsz megölelni, nehogy összetörjön. Elindultam vele a házhoz. Már messziről kitűnt a ház. Gyönyörű kertje az egész utcát háttérbe szorította A hatalmas ablakok csillogtak a napfénytől.
-Azta mindenit, ez a te házad?

-A tesóm lakik itt a barátnője és a 4 kutyánk. Na meg persze én-húzta le a kártyáját és előre engedett


A bejárati ajtó azonnal a nappaliba nyílt, a szoba közepén 2 hatalmas fehér kanapé közöttük egy üveg dohányzóasztal. A hatalmas házimozi az egész falat beterített, a kandalló a másik oldalon előtte egy fehér perzsaszőnyeg. A konyhába egy boltíven kellett átmenni ahol azonnal megláttam az amerikai konyhát. Tipikus főzőpult a konyha közepén, kétszárnyú hűtő és bárpult..
A 10 személyes étkezőasztal mögött az egész fal üvegből volt. Kint a kertben pedig a hatalmas medence, jakuzzi és grillező terasz. Mintha a mennyországba pottyantam volna.

- Mindig is ilyenről álmodtam, nyugalomban élni egy ilyen helyen. Kiskoromban egy német kis faluban éltem mindentől távol. Az uszoda is fél óra kocsikázásra volt.
-Én is Németországból származom, ott is élek. Csak most ide jöttem nyaralni
-Meg fogod szeretni és nem is akarsz majd hazamenni - ment fel a lépcsőn és elindult az utolsó ajtóhoz
-Túl drága nekem Amerika, sajnos- mentem utána de az ajtóba megálltam
-Gyere csak be- nyitotta ki a szekrényajtót és kutatni kezdett édesen
-Igazán nem kell a te pólóidból adni
-Ugyan, ezeket mind csak egyszer vettem fel- vett ki egy szegecses felsőt
-Azta, ez állati felső-néztem meg alaposan és megláttam a márkáját- Ez Tommy Hilfiger? Ez egy vagyon
-Ingyen kaptam az üzlettől, fogadd csak el
-Ugye nem valami maffiózó vagy?
-Bill a nevem, és nem-nevetve- hagylak felöltözni , lent leszek a konyhába


Gyorsam magamra kaptam a felsőt és megnéztem a tükörbe. Lehet kicsit neveletlen viselkedés volt tőlem, de egy kicsit még körbenéztem. A szoba felét a szekrények foglalták el, mégis hatalmas volt az egész helység. A franciaágyon krémszínű selyemtakaró. Csak egy szett volt, ezzel is jelezve,hogy egyedül él itt. Az erkélyajtó elhúzhatós üveg volt és a kertre nézett, de lehetett látni a távolból a várost
Egy pillanatra elgondolkoztam azon milyen lehetne itt élni. De felocsúdtam és inkább Bill után mentem a konyhába. Az emeleti folyosó végén résnyire nyitva volt az ajtó. Hangos vita hallattszódott ki. Nem akartam hallgatózni de el kellett mennem előtte,hogy a lépcsőhöz érjek. Egy pillanatra felnéztem , de éppen elég volt,hogy a résen keresztül felismerjem Tomot. Ledermedtem... ez nem lehet igaz

-Hol voltál? - ült a barna hajú lány az ágyon és halkan sírt
-Mondtam már, dolgoztam
-Hívtalak , de nem vetted fel
-Mondom a stúdióban voltam!
-Sajnálom én csak...- magyarázkodott

Tom legyintett egyet és elindult az ajtó felé. Azonnal meglátott engem. Ijedten lerohantam a lépcsőn. De ő jobban járatos volt a házban, így hamar utolért

-Te követtél? -szorította meg a karom idegesen
-Nem, én csak...

Bill értetlenül állt egy üveg sörrel a kezében. A szájában lógott még a meggyújtatlan cigi.

-Tom, mit művelsz? Velem van
-Te engedted be?
-Igen

Tom végignézett rajtam és azonnal felismerte Bill felsőjét. Fintorgott egyet és a hasamhoz csapta a kezem.