-Na és hogy ismerkedtetek meg?- törte meg Tom a csendet és bekapott egy olívabogyót
-Egy koncerten
-Egy házban lakunk
Pontosan egyszerre válaszoltunk, több mint kínos
-Egy házban lakunk, így elhívott koncertre, hogy megismerjük egymást-mosolyogtam Tomra vöröslő arccal- na és ti?
-Mi 5 hónapja ismertük meg egymást egy fogadáson- válaszolt a lány teli vigyorral
5 hónap? Épphogy 5 hónapja ért véget a kapcsolatom Tommal.
-5 hónap? Azta... -vágtam fancsali képet és nem akartam Tom szemébe nézni, kezdett felfordulni a gyomrom- bocsánat, egy kicsit kimegyek levegőzni, túl meleg van itt- tettem le a szalvétát az asztalra és kisiettem
Tom várt pár percet, hogy ne legyen túl feltűnő,hogy utánam jön...pláne,hogy a mosdó teljesen más irányban van.
A hideg levegő lehűtötte az arcom. A villanyoszlopnak dőltem
-Hülye, hülye hülye- suttogtam magamnak
-Jobban vagy? Tényleg meleg volt bent- gyújtott rá mellettem
-Komolyan azt hiszed,hogy amiatt jöttem ki? 5 hónap? Akkor szakítottunk
-Bailee gyógyította a sebeimet- kacsintott rám, de a reakcióm láttán visszaszívta volna
-Nagyon nem vagy vicces Tom, miatta szakítottál velem?
-Nem ismertem mikor veled vége lett
-Szóval velem szakítottál mert megtudták a rajongóid, vele mikor fogsz? Nála is megvárod,hogy beléd szeressen?
-Miért csinálod most ezt? Babát vársz a tökéletes férfitól... ő a megfelelő neked, nem én- emelte fel ő is a hangját
-Miért kiabálsz velem?- remegtem meg és sírni kezdtem
Tom megforgatta a szemeit, tudta,hogy a baba miatt vagyok ilyen érzékeny. Ebben a pillanatban örült,hogy nem kell engem a nap 24 órájában elviselni
-Menj vissza Baileehez, én hívok egy taxit
-Emma-fogta meg a kezem
Hezitáltam. Nem tudom hány másodpercig, de nem húztam ki a kezem.
-Őhm... jó éjszakát-dadogtam
-Ne menj el, ez olyan baromság
-Fáradt vagyok, üzend meg Dynennek,hogy ne aggódjon csak fáradt vagyok
-Hazakísérlek
Nem válaszoltam rá, makacs és hiába ellenkezem, tudja,hogy szeretném ha jönne velem.
Körbenézett aztán beszállt a taximba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Kínos csend volt, mióta ismerjük egymást először. Mindig találtunk közös témát, de most semmi nem jutott az eszünkbe. Tom a telefonja után nyúlt és írt SMS-t Billnek
"Emmát kísérem haza, nem tudom mikor megyek, Baileet hívd fel,hogy lépjen le és add oda neki a bérét. Köszi"
Kinyomta a képernyőt és felém nézett. Én is pötyögtem valamit a telefonba
"Velem van Tom, hívj fel és játszd el,hogy üzleti útra kell menned és már a reptéren vagy, de beszélj hangosan,hogy ő is hallja."
Csörögni kezdett a telefonom.
-Szia szívem- vettem fel
-Szia életem szerelme, sajnálom,de a főnököm most hívott
-Oh ne már- próbáltam hiteles lenni, de az arcomra mosoly ült ki
-2-3 nap és otthon is vagyok
-Rendben, vigyázz magadra, szia, szeretlek - tettem le és kettőnk közé dobtam a telefonom
-Minden oké? -nézett rám furcsán Tom, látta az előbbi mosolyom
-Persze, csak egyedül leszek itthon 3 napig, és sok dolgom lenne
-Ha gondolod segítek
-És Bailee?
-A barátnőivel megy valami Wellness hétvégére-vonta meg a vállát
-Hát jó, van egy kényelmes kanapém- szálltam ki és elindultam befelé.
Tom mosolyogva gyorsan fizetett a taxisnak és kiszállt. A mosolya alábbhagyott mikor meglátta a környéket
-Hagyd már, szerintem egész elviselhető környék, éjjel meg nem jövök ki
-Láttad hogy elviharzott innen a taxi? Szerintem még a piroson is átment
-Akkor gyere gyorsan be, mielőtt még a város titokzatos gyilkosa észrevesz Columbo hadnagy- nevetve húztam be a lépcsőházba és elindultam felfelé
-Jól áll a terhesség amúgy- jött mögöttem és néha le-le nézett a fenekemre
-Köszönöm- mosolyogtam rá hátra és a kulcsot kezdtem keresni
Az ajtó nyikorogva kinyílt, és azonnal megláttam a falamon a Tomos dolgokat, visszarántottam az ajtót és a könyököm egyenesen Tom hasába ütődött.
-Jaj sajnálom, csak eszembe jutott valami, várj meg itt kint oké?
-Viccelsz?
-5 perc-bújtam be az ajtón,hogy ne lásson be és ledobva a kabátom a nappaliba siettem.
3 héttel korábban:
A kezemet a pultra téve igyekeztem a ruhám gyűrését abbahagyni. A titkárnő megijedt tőlem, nem hallotta,hogy jövök.
-Jah bocsánat, csak... topánkába vagyok-nevettem idegesen, de ő csak fapofával ült tovább
-Segíthetek? -kérdezte unottan és félretette az újságot amit éppen olvasott
-Mrs. Steepleshez jöttem , Emma Ziegler
-Folyosó végén balra
-Köszönöm
Ez volt a 4. állásinterjúm a mai nap folyamán. Fáradt voltam, és esélytelennek éreztem,hogy ez is összejön, hiszen ez az egyik legnagyobb cég a városban. A szokásos bemutatkozás után leültünk és feltett pár kérdést, amit az éjszaka begyakoroltam. Hiába próbáltam eltakarni a kerekedő pocakom, ő azonnal kiszúrta.
-Miért akar terhesen dolgozni? Pár hónap múlva nem tud bejönni és 8 órát dolgozni
Ezt a kérdést nem vártam, erre nem gyakoroltam.
Mosolyogva levette a szemüvegét.
-Az első pillanattól tudtam,hogy magának története van
-Történetem? Dehogy... -nevettem bugyután
-Meséljen kicsit az apukáról
-Ez... ezt muszáj?
-Szeretném-ivott bele a kávéjába
-Hát 2 éve ismertem meg Los Angelesben, az elején minden oké volt...aztán kiderült ,hogy járunk és inkább szakított vele, utána tudtam meg,hogy terhes vagyok, szóltam a tesójának és nem tudom,hogy elmondta e neki mert azóta nem is hívott...
-És gondolja ,hogy tudja?
-Elég zűrös élete van, nem akarna gyereket
-Fel van véve- mosolyogva fogott velem kezet
-Komolyan? Ez... komoly? Az írásaimat még meg se mutattam - matattam a táskámba
-Azokat vésztartaléknak tegye el, nekem a maga története kell... írja meg az életét
-Hogyan? A magánéletemet nem akarom eladni az embereknek
-Névtelenül is lehet, más neveket ír a történetbe, de érzem,hogy ez nagyon nagy siker lenne
-Át kell gondolnom
-Próbálja meg, ha megírja és nem tetszik magának akkor nem adja oda, de ha úgy érzi ,ha meggondolja magát, akkor várom az irodámba
-Köszönöm , de nem tudom, az életem 2 oldalban?
-Akkor írja meg könyvbe, mit bánom én- mosolyogva a szekrényéhez sietett és kivett belőle egy hatalmas naptárat
-Itt van , vigye haza és írjon cetliket, mikor,hol,kivel,mit és miért csináltak... kap 2 hónapot, az első fejezetet írja meg, ha úgy érzi hozza be és elolvasom
Túl gyorsan történt minden. Fél órája még a másik lapnál próbáltam rábeszélni az igazgatót,hogy vegyen fel és hagy írjak az állatok szaporodásáról, most meg a saját életemet adjam el? Egy halk átgondolom után hazasiettem és a kanapéra vágtam az üres naptárat. Hatalmas lehetőség, mindig is erről álmodtam,imádok írni és ez hatalmas lehetőség. Tom is biztos megértené, ő is tett már őrültséget a karrierje miatt.
~
Leszedtem a falról a naptárat és a kanapé mögé dobtam. A hálószobából eltettem a Tomos cikkeket és az összes olyan tárgyat vagy emléket amit tőle kaptam vagy rá emlékeztet.
-Jöhetsz- nyitottam ki az ajtót
A tenyerem izzadt, a szívem lüktetett, elfelejtettem volna valamit?
-Otthonos- vette le a cipőjét és mosolyogva felém nézett-Tudom,hogy nem ez álomotthon,de kezdem megszokni
-Hé nyugi, nem kell magyarázkodnod
-Kérsz valamit? Vaaan- siettem a konyhába és onnan ordibáltam ki - sajt, kenyér és lekvár, na meg uborka, de abból nem akarok adni
-Rendelek pizzát, már ha nem egy szadista fogatlan belehamuzós csávó jön ki-vette elő a telefonját
-Nagyon kedves a futár, tudd meg- húztam fel a szemöldököm
A kanapén fetrengve beszélgettünk a múltról, jó kedvünk volt. Hiányzott a nevetése és a hangja, a mosolya és az ahogy jóízűen eszik.
-Dylen itt lakik?
-Még nem
-Tervbe volt a gyerek?
-Nem igazán, meglepetés volt, te mit szólnál ha bejelentené Beilee ,hogy terhes?
-Kiakadnék és szerintem szétvernék valamit- nevetett - de szerencsére még egy ideig nem leszek apa, nagyon odafigyelünk
-Szereted őt?
-Persze, jól megvagyunk-vonta meg a vállát- és ti? Igazán figyelmes férfit találtál magad mellé
-Hát igen, bár tudod,hogy én szeretem a rossz fiúkat
Féloldalasan rám mosolygott. A taxis csendhez képest ez egyáltalán nem volt kínos.
-Szeretném ha megcsókolnál- suttogtam és letettem a földre a tányért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése