Mosolyogva a hajamba túrt.
-Gyönyörű vagy- suttogta és simogatni kezdte a hajam
-Szeretném- nyeltem egy nagyot és az ajkait végigsimítottam
-Nem lehet, Dylan...- kezdett bele de az ölébe ültem és apró puszikat adtam telt ajkaira
Ő Dylan miatt aggódott, én meg Bailee miatt. Ha tudtuk volna,hogy mindkettő hazugság.
Úgy öleltem a nyakát mintha az életem múlna rajta. Jó volt újra átölelni és csókolni, nem akartam,hogy vége legyen...bár nem úgy tűnt mint aki nagyon ellenkezik.
-Menjünk a hálóba- brummogta a számba én pedig jobb irányba mutattam.
Átkulcsolva a derekát a lábammal indult abba az irányba és az elhúzós ajtót kirántva állt meg az ágy szélén. Óvatosan letett és lekapta magáról a fehér pólót és a világoskék inget. Felültem és a szépen kidolgozott hasát kezdtem puszilgatni. Ismét a hajamba tűrt és bámulta mit csinálok.
A szemébe nézve nyúltam a nadrágjának gombjához és egyesével kigomboltam. Vigyorogva harapdáltam végig a V alakját. Vigyorogva hátralökött az ágyon. Felemeltem mind a két lábam ,hogy lehúzza a bugyim. Végigpuszilva a lábamon fölém helyezkedett és újra kezelésbe vette az ajkaimat.
...
Lágyan cirógattam a karját ami a fejem alatt pihent. Hallottam a halk szuszogását a hátam mögött, elaludt. Felé fordultam és betakartam a lábát is. Áthajoltam fölötte,hogy lekapcsoljam az éjjeli lámpát de mocorogni kezdett
-Fél 1, aludj csak- pusziltam meg az orrát
-Nem lesz ebből baj?
-Reggel mindent megbeszélünk, de most ne beszélgessünk jó? - bújtam vissza hozzá
Válasz helyett bólintott egyet és megpuszilta a homlokom.
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. Dylan volt. Kibújta a takaró alól és gyorsan betakartam a mélyen alvó Tomot és felvettem.
-Szia- suttogtam mosolyogva
-Boldog Emma?
-Nagyon boldog, de nem tudok beszélni, itt alszik mellettem
-Gyere ki a folyosóra
Letettem és az ágyra dobtam a telefonom. Felvettem Tom ingét és a papucsom és kisiettem.
-Lefeküdtetek?- támadott le vigyorogva
-Le, de ne ordibálj, tudod milyenek a szomszédok-fogtam be a száját vigyorogva
-És most mi lesz?
-Nem tudom, ha felkel beszélünk
Kinyílt az ajtóm és Tom sietett ki rajta idegesen.
-Tom- szóltam utána
Mintha ott se lettünk volna, kikerült minket és sietett le a lépcsőn. Utána siettem
-Tom, várj már meg- kiabáltam utána mire a lépcsőkanyarba megállt és sóhajtva felém fordult
-Mivan?
-Jó gondolom rájöttél,hogy Dylan nem a pasim
-Jah, nagy nehezen- forgatta a szemeit
-Mikor megláttam Baileet melletted, tudtam,hogy esélyem sincs nálad, és ideges is voltam-Mire fel?- förmedt rám
Hogy Bill nem mondta el neki az igazat? Ezt hogy mondhatnám meg?
-Csak... csak egyszerűen nem akartam mást látni melletted, csak magamat
-És azt hiszed,hogy terhesen kellesz?
Megállt bennem a szó. Ez megfogott. Ordibáltam volna, sírva üvöltöztem volna,hogy te vagy az apja, de mintha megnémultam volna. Megrázta a fejét, levette a vállamról az ingét és tovább sietett. Maga után hagyva,hogy becsapódjon az ajtó.
A kezembe temetve az arcom mentem vissza a lakásba.
"Mondd el neki az igazat , vagy hívom a médiát"- írtam SMS-t Billnek
...
Bill kétségbeesetten mutatta Ellának az üzenetet
-Segíts már, mit tegyek most?
-Hát mond el neki, most egy kicsit dühös lesz, de pár nap alatt megbékél, ha pár év múlva tudná meg akkor sose bocsátaná meg Bill- simogatta Bill hátát nyugtatásképpen és egy lágy puszit adott az arcára
-Talán igazad van, essünk túl rajta
Tom zaklatottan dobta le a kulcsot a polcra és Billék felé fordult
-Azt hiszem gáz van- dugta a kezét a farzsebébe- Emma az én gyerekem várja
Bill dadogva mondott valamit, de senki se értette.
-Tőled? Tényleg? -
-Kiment a hálóból és csörgött a telefonja, mivel kórházi szám volt felvettem, ott mondták,hogy kisfiú és 26 hetes. Kiszámoltam. Szakításunk előtt 2 héttel esett teherbe-magyarázta egyre vörösebb arccal
-Beszéltél már vele?
-Nem... otthagytam, utánam jött és magyarázott minden szarságról,hogy Dylannel nem is járnak csak féltékeny... mert velem akar lenni... erre én mondtam neki valami nagy marhaságot
-Mit?- Ella és a kezébe nyomta a cigis dobozt
-Hogy terhesen azt hiszi kellene?
-Komolyan is gondoltad?
-Nem tudom, egy gyerek? Nekem?
Bill megvonta a vállát. Tomról mindig is el tudta képzelni az apa szerepet. Mindig jól bánt a gyerekekkel és a gyerekek is szerették. De egy saját? A gyerek együtt jár a felelősséggel., azzal,hogy már nem te vagy a legfontosabb és mindenek előtt áll a gyerek. Munka, Barátok , Pihenés
-Minden oké lesz - ölelte át Tomot Ella - ránk mindig számíthatsz
-Jelenleg meg tudnám ölni Emmát, mit gondolt? Titkolhatja?
Bill lelkiismerete egyre nehezebben bírta a titkolózást. Az ikre volt neki a legfontosabb, mégse mondta el neki az igazat...pláne egy ilyen fontos dologról.
-Tom, Emma nem volt teljesen hazug-szólalt meg végül-Ezt hogy érted?
-Karácsonykor eljött hozzánk, de én elküldtem azzal a hülye szöveggel,hogy most keltem fel a kómásból és szeretnék veletek lenni... ő meg odanyögte,hogy terhes
-Te tudtad már mióta és nem mondtad el?
-Sajnálom, téged akartalak védeni... tudtam,hogy nem állsz rá készen-mentegetőzött
-De egy gyerekről van szó Bill, az isten szerelmére
-Tudom jól
-Mikor akartad elmondani?
-Őszintén? Soha... küldeni akartam neki minden hónapban pénzt
Tom felnyögött és ha nem lett volna ott Ella, életében először megütötte volna az öccsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése