Los Angeles melegét kétféleképpen lehet elkerülni, úgy ahogy a gazdagok csinálják... építettnek egy nagy medencét a hátsókertbe, lemennek a strandra és egész nap koktélokat iszogatnak. És van ahogy a szegények csinálják.
Karin hangosan kacagott amikor a ventilátor felé fordult. Mindössze 5 másodpercet érezhette a hideg levegőt, de mennyei felfrissülés volt. A meleg idő hirtelen jött. Sose bírtam a meleget, mindig is a telet szerettem. - Ne legyél túl közel hozzá, beteg leszel tőle- adtam a kezébe a jeges teát
- Nagyon jó érzés Carmen, de alig várom,hogy legyen saját medencém... ha nagy leszek és gazdag, lesz a kertem végében egy medence, lehet csak műanyag, de sokan el fognak benne férni, az összes ember akinek melege van
Mosolyogva néztem ahogy beleéli magát a mesélésbe. Olyan okos lány, olyan álmodozó, olyan naiv
- Ez nagyon jól hangzik - simogattam meg az arcát
A szomszéd nyugdíjas házaspár spanyolul ordibált valamit. Minden nap ezt teszik, csapkodnak , kiabálnak aztán sírnak. Nem értem mit beszélnek, de egyet tudok... ez Karint nagyon megijeszti
- Hoztam neked valamit- tettem le a poharat az üvegasztalra és a táskámba kezdtem kutatni
Hatalmas csillogó szemekkel nézett rám.
- Egy öltöztethetős baba - sikkant fel
- Még nem vettem meg hozzá az összes kelléket, de amint meg tudom ígérem megkapod
- Remek, de nem kell sietni, ráérek- ad egy hatalmas puszit és azonnal lefoglalja a játék
A telefonom sarkában villogni kezdett a kék fény, SMSem jött
"Bob vagyok, most beszéltem a gyámügyessel, szerdán megy megnézni a házat, kéne egy pontos cím"
A nap melege már messze nem volt olyan elviselhetetlen mint pár órával ezelőtt... a kocsimból kiszállva a vállamra vettem a nagy táskám és elindultam a kapu felé.
- Gyere Karin, fogd meg a kezem
Egy vizsla szaladt felénk nagy lendülettel. Karinnal felcsillant a szeme, de én elé álltam. Nem tudtam,hogy
 |
| Kaulitz villa |
- Sziaa kutyuli, azt szeretnéd,hogy eldobjam neked a labdát? Ideadod nekem?
A kutya Karin lába elé tette és már futott is
- De hát én még el se dobtam- nézett rám felvont szemöldökkel és a háta mögé dugta a labdát
Az ajtó kicsapódott és egy szőke hajú srác szaladt ki, melegítőnadrágban , mezítláb
- Ki a fene engedett be titeket? Sammy menj a helyedre - szólt rá a kutyára aki azonnal bement a hatalmas házába
- Hello, Carmen vagyok, ő pedig Karin
Az arca azonnal ellágyult és Karinra nézett. Tudta,hogy ki ő.
- Tom nem mondta,hogy nem akar titeket látni? Holnap megy ügyvédhez
- Beszélhetnék vele?
Sóhajtva bólintott és mutatta,hogy merre menjek. Tom nem említette neki,hogy jártam itt egyik nap?
Tom egy sötét stúdióban volt és a keverő pultnál állt. Arra se figyel fel,hogy bementünk, azt hitte Bill áll ott.
- Egy kis probléma akadt, a refrén résznél fel kéne énekelned a 2. sort megint- magyarázott és végre ránk nézett
- Hello
Felkapcsolta a lámpát és egy pillanatra rám nézett majd Karinra. Karin zavarban volt, a keze egyre szorosabban fogta az enyémet
- A tesód engedett be , beszélnem kell veled
- Addig én játszhatok a kutyussal? - szólalt meg először Karin
- Persze- mosolygott rá Tom
Karin kiszaladt a szobából és hangosan nevetve szólt a kutyának ,hogy az előjöjjön.
- Holnap beszélek az ügyvéddel... havonta 500 dollárt fizetek nektek, ha az megfelel
- Az nagy segítség lenne... de lenne itt még valami- ültem le a kényelmes fotelbe és elővettem pár papírt
Kicsit hezitált, de végül leült mellém. Kellemes illata volt. Nem az az agyonparfümözött illat, hanem éppen csak érezni lehetett. Magasabb volt nálam. A haja fel folt fogva lazán , kontyba.
.jpg)
- És mi ezzel a probléma?
- Az,hogy ahol eddig élt el kell adni, mert nem tudom fenntartani, ahol pedig én élek... nem igazán mondható gyerekbarátnak... nem azt mondom,hogy veszélyes... csak se kert, a szomszédok mindig üvöltöznek, nagyon meleg van...
Tovább is soroltam volna, de a szavamba vágott
- Ugye nem oda akarsz kilyukadni,hogy egy házat is vennem kell nektek?
- Hát nem kell venned nekünk házat, ha beköltözhetünk ide
Mindkét kezét a tarkójára tette és összekulcsolta őket, úgy kezdett el nevetni. A mosolya elképesztően szexi, biztos vagyok benne,hogy minden nő odavan érte. Mikor rám nézett és látta,hogy én nem nevetek, az ő mosolya is lehervadt és inkább fájdalmasan nyögött egyet.
- Ez vicc volt, nem?
- Ilyennel sose viccelnék- forgattam meg a szemem
- Szerinted miért fizetek neked havonta majd? Hogy ne kelljen veletek foglalkozni, ne legyen gyerekem ... és főleg ne legyél te... berontasz a házamba mint egy őrült... most is ahelyett,hogy ezt az egész szarságot telefonba mondtad volna el , idejössz...
- Ne értem tedd meg, hanem Karinért
- De hát nem is ismerem... lehet papíron az apja vagyok, de soha életemben nem láttam... úgy sétáltam ki a kórházból mikor megtudtam,hogy mindketten élnek és megszületett, mintha egy gyorsétteremből jöttem volna ki... nem hatott meg, nem érintett meg érzelmileg, se sehogy... azt hiszed érdekeltek?
- Ha nem felel meg a szabályoknak a hely, elveszik tőlem
- Nem érdekel! - vonta meg a vállát
- Tom! - jelent meg az ajtóban a srác aki beengedett
- Mi van már? - förmedt rá , de nagyon nem hatotta meg a testvérét
- Csak pár nap- dőlt neki az ajtófélfának és rám mosolygott
- Csináljatok amit akartok- csattant fel Tom és kiviharzott, egy kicsit neki is ment Billnek
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm- mosolyogtam rá vidáman és szorosan átöleltem- nagyon hálás vagyok
Kedd estére a lakás felvette a "itt tényleg lakik egy gyerek" formát. A falon pár kép Karinról , az udvaron homokozó készlet, az egyik vendég szoba át lett alakítva, tele macikkal és mesekönyvekkel.
Karin nagyon jól érezte magát itt, és már most sajnáltam őt,hogy pár nap és vissza kell mennünk a
lakásomba.
Tom felszisszent mikor a forró szósz rácsöppent az ujjára.
- Várj, majd én megcsinálom- álltam mellé
- Nem kell, nem vagyok gyerek
- Öblítsd le a kezed, addig megfőzöm a tésztát
- Nem érted,hogy nem kell segíteni?
Meg se hallottam, csak kivettem a kezéből a fakanalat és megkevertem a szószt
- Köszönöm,hogy befogadtatok... tudom,hogy nem tetszik neked ez az egész ötlet, én sem így akartam
- Kit áltatsz? Élvezed,hogy szórakozol velem- forgatta a szemét
- Ez nem igaz,szerinted nekem élvezet minden nap a fancsali képedet nézni?
- Igen élvezel engem nézni... láttam reggel hogy néztél rám mikor hazaértem a futásból
- Pff... hagyjál már- fordultam vissza a szószhoz, de az igazi ok nem az volt,hogy megkavarjam a kaját, hanem mert láng vörös lett az arcom
Hát istennek tovább nem szívta a vérem. Csak szedett a vacsorából és bevitte a szobájába.
Az éjjel nagyon lassan telt, csak azon agyaltam,hogy mindent rendben találnak e a gyámügyesek.
Feszültem tördeltem az ujjaimat mikor leültem egy mogorva kinézetű, középkorú nővel szembe.
- Mióta laknak itt? - tette fel az első kérdést
- Karin és én 1 hete, időbe telt mire átpakoltunk
- És ön? - nézett Tomra
- Én már 2 éve itt lakom- nyögte oda nyugodtan és átkarolt a kezével
- Önök kapcsolatban vannak?
- Pff... az kéne még - forgattam a szemem
- Ezt hogy érti? Sokat veszekednek?
Lepattintotta a toll kupakját és írni kezdett valamit a mappába
- Dehogy is, igazán remekül megvagyunk
- Hát hogyne - kacsint rám Tom mire én megütöm a combját
- Sokat csapkodja magát? - néz ismét Tomra
- Hát üthetne többet is - vigyorog rám féloldalasan
- Ez baromság, én soha nem ütöttem meg.. és Karint se, most meg mit ír?
- Mindig ilyen ingerült?
- Én... nem , nem vagyok az - dadogtam
- Kis harcias - kellett Tomnak is hozzászólnia
- Körbenézhetnék a lakásban?- állt fel és már el is indul magától
- Ez igazából ház- javította ki Tom
Megvártam míg a nő nem figyel és megcsaptam a tarkóját.
Először Karin szobáját nézte meg. Aztán jött az én szobám, aztán Billé, majd a dolgozószoba
- Ez zárva van, kinyitná?
- Ez a raktár- állt az ajtóba Tom
- Szeretnék benézni
A szívem hevesebben vert mint eddig, ne a végén bukjuk el. Ez Tom szobája volt.
- Szép raktár - jegyezte meg keserűen és írni kezdett ismét, már a lap alján volt
Még soha nem voltam Tom szobájában. Férfi létére gyönyörű rend van. A hatalmas baldachinos ágy volt a szoba középpontja, szembe vele egy fehér kövekkel kirakott kandalló, felette plazmatévé. Ez volt az első szoba amibe be is ment, nem csak benézett.
Átment az ágy másik végébe és alaposan körbenézett... ha Tom befogta volna a száját, már nem is lenne itt a nő.
- Nocsak...- nézett az éjjeliszekrényre
Tommal mindketten előrehajoltunk,hogy lássuk mit vett észre. Üres óvszeres csomag
- Basszus Tom- fogtam a fejem
- Most mivan? Felelősségteljesen védekeztem- dugta kezét a zsebébe
A nő megfordította a lapot és gyorsan ráfirkált valamit
- Most ez komoly? Ez az én szobám.. Karin még egyszer sem járt itt bent... 24 éves vagyok, csak szexelhetek
-Tom! Tom csak fogd be- szóltam rá suttogva de egyre idegesebben
- Azt hiszem eleget láttam, majd értesítem önöket
Az ajtó becsukódott, én pedig a fejem óvatosan nekidöntöttem, pedig szívesen belevertem volna.
- Na, nem is volt olyan vészes
- Fogd be basszus, azt hiszed ez vicces? Ilyen megalázó helyzetben még sosem voltam. Tudod mi forog most kockán? Karin szerinted jól érezné magát egy intézetben? Lehet te utálod őt, de én szeretem, és ha miattad veszik el tőlem, akkor azt sose bocsájtom meg Tom - kerültem ki a felsiettem a szobámba
Malibu az előkelő és piszkos gazdagok helye, a vízparton épített villáikkal, a hatalmas medencéikkel és a kikötőben kikötött jachtjaikkal .
- Hát itt vagy- mosolygott rám Bill és az egyik bögrét felém nyújtotta
- Köszönöm- ültem fel a kényelmes kerti kanapéról - mi ez?
- Forrócsoki, egy kis rummal- ült le mellém
- Saját recept? - mosolyogtam és belekortyoltam, nagyon finom volt
- Persze, nem nehéz... majd megmutatom neked
- Majd? Nem hiszem,hogy itt maradunk Karinnal
- Muszáj lesz, és Tom nevében is szeretnék bocsánatot kérni... tudom,hogy sokszor fafej, de már megbánta, csak lúzer idejönni és bocsánatot kérni
- Nem vagyok lúzer, na tűnés innen- állt meg Tom az üvegajtóban
Bill szó nélkül visszament a házba. Tom a zsebébe csúsztatta a telefonját és leült mellém
- Bocsi, azt hiszem
Mindkét könyökével a lábára támaszkodott, így az izmos hasa kicsit húsosabbnak tűnt. Csak egy laza nadrág volt rajta
- Mi lesz ha az a nő úgy dönt,hogy elveszi tőlem Karint?
- Nem fogja... telefonáltam párszor és el lesz intézve,hogy egy új gyámügyes jöjjön... egy férfi
- Elintézted? Mégis hogyan?
- Cica... - mosolyog rám féloldalasan
- Köszönöm, azt hiszem- ittam bele a forrócsokiba
Tom felállt és elindult az ajtó felé.
- Hé, miért van az,hogy a te szobád legalább négyszer akkora mint az enyém? Ennyire nem tisztelitek a vendégeket akik ide jönnek?
- Te nem vendég vagy, hanem itt laksz, ezért nem a vendégszobában laksz- kacsint rám és továbbindul
- Mi az,hogy nem ott? Akkor hol? - siettem utána
- Az a cselédszoba- vet rám még egy csábító mosolyt és bevágja előttem a hálószobaajtaját
Mindkét kezét a tarkójára tette és összekulcsolta őket, úgy kezdett el nevetni. A mosolya elképesztően szexi, biztos vagyok benne,hogy minden nő odavan érte. Mikor rám nézett és látta,hogy én nem nevetek, az ő mosolya is lehervadt és inkább fájdalmasan nyögött egyet.
- Ez vicc volt, nem?
- Ilyennel sose viccelnék- forgattam meg a szemem
- Szerinted miért fizetek neked havonta majd? Hogy ne kelljen veletek foglalkozni, ne legyen gyerekem ... és főleg ne legyél te... berontasz a házamba mint egy őrült... most is ahelyett,hogy ezt az egész szarságot telefonba mondtad volna el , idejössz...
- Ne értem tedd meg, hanem Karinért
- De hát nem is ismerem... lehet papíron az apja vagyok, de soha életemben nem láttam... úgy sétáltam ki a kórházból mikor megtudtam,hogy mindketten élnek és megszületett, mintha egy gyorsétteremből jöttem volna ki... nem hatott meg, nem érintett meg érzelmileg, se sehogy... azt hiszed érdekeltek?
- Ha nem felel meg a szabályoknak a hely, elveszik tőlem
- Nem érdekel! - vonta meg a vállát
- Tom! - jelent meg az ajtóban a srác aki beengedett
- Mi van már? - förmedt rá , de nagyon nem hatotta meg a testvérét
- Csak pár nap- dőlt neki az ajtófélfának és rám mosolygott
- Csináljatok amit akartok- csattant fel Tom és kiviharzott, egy kicsit neki is ment Billnek
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm- mosolyogtam rá vidáman és szorosan átöleltem- nagyon hálás vagyok
Kedd estére a lakás felvette a "itt tényleg lakik egy gyerek" formát. A falon pár kép Karinról , az udvaron homokozó készlet, az egyik vendég szoba át lett alakítva, tele macikkal és mesekönyvekkel.
Karin nagyon jól érezte magát itt, és már most sajnáltam őt,hogy pár nap és vissza kell mennünk a
Tom felszisszent mikor a forró szósz rácsöppent az ujjára.
- Várj, majd én megcsinálom- álltam mellé
- Nem kell, nem vagyok gyerek
- Öblítsd le a kezed, addig megfőzöm a tésztát
- Nem érted,hogy nem kell segíteni?
Meg se hallottam, csak kivettem a kezéből a fakanalat és megkevertem a szószt
- Köszönöm,hogy befogadtatok... tudom,hogy nem tetszik neked ez az egész ötlet, én sem így akartam
- Kit áltatsz? Élvezed,hogy szórakozol velem- forgatta a szemét
- Ez nem igaz,szerinted nekem élvezet minden nap a fancsali képedet nézni?
- Igen élvezel engem nézni... láttam reggel hogy néztél rám mikor hazaértem a futásból
- Pff... hagyjál már- fordultam vissza a szószhoz, de az igazi ok nem az volt,hogy megkavarjam a kaját, hanem mert láng vörös lett az arcom
Hát istennek tovább nem szívta a vérem. Csak szedett a vacsorából és bevitte a szobájába.
Az éjjel nagyon lassan telt, csak azon agyaltam,hogy mindent rendben találnak e a gyámügyesek.
Feszültem tördeltem az ujjaimat mikor leültem egy mogorva kinézetű, középkorú nővel szembe.
- Mióta laknak itt? - tette fel az első kérdést
- Karin és én 1 hete, időbe telt mire átpakoltunk
- És ön? - nézett Tomra
- Én már 2 éve itt lakom- nyögte oda nyugodtan és átkarolt a kezével
- Önök kapcsolatban vannak?
- Pff... az kéne még - forgattam a szemem
- Ezt hogy érti? Sokat veszekednek?
Lepattintotta a toll kupakját és írni kezdett valamit a mappába
- Dehogy is, igazán remekül megvagyunk
- Hát hogyne - kacsint rám Tom mire én megütöm a combját
- Sokat csapkodja magát? - néz ismét Tomra
- Hát üthetne többet is - vigyorog rám féloldalasan
- Ez baromság, én soha nem ütöttem meg.. és Karint se, most meg mit ír?
- Mindig ilyen ingerült?
- Én... nem , nem vagyok az - dadogtam
- Kis harcias - kellett Tomnak is hozzászólnia
- Körbenézhetnék a lakásban?- állt fel és már el is indul magától
- Ez igazából ház- javította ki Tom
Megvártam míg a nő nem figyel és megcsaptam a tarkóját.
Először Karin szobáját nézte meg. Aztán jött az én szobám, aztán Billé, majd a dolgozószoba
- Ez zárva van, kinyitná?
- Ez a raktár- állt az ajtóba Tom
- Szeretnék benézni
A szívem hevesebben vert mint eddig, ne a végén bukjuk el. Ez Tom szobája volt.
- Szép raktár - jegyezte meg keserűen és írni kezdett ismét, már a lap alján volt
Átment az ágy másik végébe és alaposan körbenézett... ha Tom befogta volna a száját, már nem is lenne itt a nő.
- Nocsak...- nézett az éjjeliszekrényre
Tommal mindketten előrehajoltunk,hogy lássuk mit vett észre. Üres óvszeres csomag
- Basszus Tom- fogtam a fejem
- Most mivan? Felelősségteljesen védekeztem- dugta kezét a zsebébe
A nő megfordította a lapot és gyorsan ráfirkált valamit
- Most ez komoly? Ez az én szobám.. Karin még egyszer sem járt itt bent... 24 éves vagyok, csak szexelhetek
-Tom! Tom csak fogd be- szóltam rá suttogva de egyre idegesebben
- Azt hiszem eleget láttam, majd értesítem önöket
Az ajtó becsukódott, én pedig a fejem óvatosan nekidöntöttem, pedig szívesen belevertem volna.
- Na, nem is volt olyan vészes
- Fogd be basszus, azt hiszed ez vicces? Ilyen megalázó helyzetben még sosem voltam. Tudod mi forog most kockán? Karin szerinted jól érezné magát egy intézetben? Lehet te utálod őt, de én szeretem, és ha miattad veszik el tőlem, akkor azt sose bocsájtom meg Tom - kerültem ki a felsiettem a szobámba
Malibu az előkelő és piszkos gazdagok helye, a vízparton épített villáikkal, a hatalmas medencéikkel és a kikötőben kikötött jachtjaikkal .
- Hát itt vagy- mosolygott rám Bill és az egyik bögrét felém nyújtotta
- Köszönöm- ültem fel a kényelmes kerti kanapéról - mi ez?
- Forrócsoki, egy kis rummal- ült le mellém
- Saját recept? - mosolyogtam és belekortyoltam, nagyon finom volt
- Persze, nem nehéz... majd megmutatom neked
- Majd? Nem hiszem,hogy itt maradunk Karinnal
- Muszáj lesz, és Tom nevében is szeretnék bocsánatot kérni... tudom,hogy sokszor fafej, de már megbánta, csak lúzer idejönni és bocsánatot kérni
- Nem vagyok lúzer, na tűnés innen- állt meg Tom az üvegajtóban
Bill szó nélkül visszament a házba. Tom a zsebébe csúsztatta a telefonját és leült mellém
- Bocsi, azt hiszem
Mindkét könyökével a lábára támaszkodott, így az izmos hasa kicsit húsosabbnak tűnt. Csak egy laza nadrág volt rajta
- Mi lesz ha az a nő úgy dönt,hogy elveszi tőlem Karint?
- Nem fogja... telefonáltam párszor és el lesz intézve,hogy egy új gyámügyes jöjjön... egy férfi
- Elintézted? Mégis hogyan?
- Cica... - mosolyog rám féloldalasan
- Köszönöm, azt hiszem- ittam bele a forrócsokiba
Tom felállt és elindult az ajtó felé.
- Hé, miért van az,hogy a te szobád legalább négyszer akkora mint az enyém? Ennyire nem tisztelitek a vendégeket akik ide jönnek?
- Te nem vendég vagy, hanem itt laksz, ezért nem a vendégszobában laksz- kacsint rám és továbbindul
- Mi az,hogy nem ott? Akkor hol? - siettem utána
- Az a cselédszoba- vet rám még egy csábító mosolyt és bevágja előttem a hálószobaajtaját
Hát szégyellheti magát Tom! Nem szabad így viselkedni. ;) Karin annyira aranyos. Carmenre büszke vagyok mert ennyire ki áll a kislány mellett segít neki vigyázz rá. Remélem helyre teszi Tomot. :D ;) :) Szupi lett :) <3
VálaszTörlés