4. rész - A kávé próbája az ivás

Az ajtó hangosan nyikorogva nyílt ki mikor beléptünk a kávézóba. A lépteim visszahangzottak ahogy a pult mögé mentem és végighúztam a poros szekrényen a kezem. Sóhajtva Billre néztem és megráztam a fejem

-Ez nekem nem fog menni
-Dehogynem, egy kicsit felpofozzuk a helyet és olyan lesz mint újkorában - mosolygott rám és letette a táskáját az ablak melletti asztalra - olyan sokszor jöttem el a kávézó előtt - nézett körbe
-Most már te állandó tag leszel , remélem... egyedül nem tudom ezt megcsinálni
-De nem vagy egyedül, na vigyük haza azokat a kávékat és siessünk haza mert el se tudom képzelni Tom mit kezd Karinnal

*

Tom a kézfejére támaszkodva nézte a mellette ülő, göndör fürtös kislányt. Gondolatai elkalandoztak a pisze orrán és a kis telt ajkain, amit teljesen tőle örökölt.

-Kérdz belőle, hogy így nézel? -nyújtotta felé Karin a szendvicses tányérját
-Nem köszönöm
-Akkor miért nézel? -kíváncsiskodott csillogó szemekkel
-Tudod te, hogy kid vagyok én? -kapcsolta le Tom a mesét és most már egész testével a kislány felé fordult
-Persze, az apukám -mosolygott rá
-Ki mesélt neked rólam?
-Carmen, egyszer mesélt nekem és elmondta hogyan néz ki az apukám
-Anya mesélt neked rólam?
-Ühüm, kaphatok kakaót?

Tom a konyhába sétált Karin kezét fogva és felültette a konyha közepén lévő szigetpultra

-Szeretsz oviba járrni?
-Persze, már le is tudom írni a nevem, megmutassam? -csillant fel a szeme és összeütötte a két aprócska tenyerét

Az előszoba felől hangos nevetést lehetett hallani. Bill pár másodperccel később berobbant a konyhába és ledobott mindent a kezéből

-Vigyázz ki ne szakadjanak- szóltam rá amint beértem én is
-Mik ezek? -csomagolta ki az első zacskót Tom ami a kezébe akadt
-Kávé-dobálta le a cipőjét Bill
-És abba? -mutatott rá arra ami az én kezembe volt
-Kávé, mindenhol kávé- mosolyogtam rá-meg kell tudnom melyik a legfinomabb kávé, és ti lesztek a tesztalanyaim-csapkodtam meg barátságosan Bill hátát
-Királyság-csillant fel a szeme és a pultra készítette a cigijét

A 7. kávé után kezdtem elveszteni a reményt, hogy megtalálom a számomra tökéletes kávét.

-Egy kis szünet jó? Le kell dőlnöm pihenni-állt fel Bill és a szobájába sietett
-Remek, ez is szar volt- dobtam vissza a zacskóba a 7. verziót
-Van itt még több 100 féle, egy biztos ízleni fog
-És ki tudja hanyadik? Bill már most kávémérgezést kapott
-Bill a kávéktól befárad, csak kedveskedni akart neked, de én bírom

*
A rengeteg kávétól egy pillanatra se tudtam behunyni a szemem, az agyam ezer felé járt, a bolton, Karin nyári balett táborán, Tomon
Felhúztam a selyemköntösöm és egy laza csomót kötöttem rá. A papucsom az ágy alá rúgva mezítláb mentem ki a teraszra. Bill cigicsikkje még ott füstölgött, fél perce ha bement aludni.
A korlátnak dőltem és előrehajoltam, hogy megnézzem Sammy alszik e, de sehol sem láttam
-Sammy-fütyültem neki mire előszaladt a bokor mögül és farolgatva odaszaladt hozzám-hát szia-guggoltam elé és megvakargattam a füle tövét

A hegyek között villámlott eggyet, és vele együtt a szél is feltámadt

-Na menj aludni-pusziltam még meg a fejét és kinyitottam az ajtót, hogy visszamenjek a szobámba. Sammy fellökve engem besietett az előszobába és a lépcső tetején lefeküdt. Tom ajtaja mellé tettem neki egy kis vizet. Az ajtó résén láttam, hogy Tomnál is ég a villany

-Szia, bejöhetek?

Semmi választ nem kaptam így bementem. Tom a laptopjával a hasán aludt. Mosolyogva odalépkedtem és kivettem a kezéből azt. Egy pillanatra megláttam , hogy egy örökbefogadási weboldalt néz. Letettem a szekrényre a gépét és betakartam Tomot. Mocorogni kezdett így gyorsan lekapcsoltam a villanyt és elindultam a szobám felé.
-Te vagy az Bill? -kérdezte rekedtes hangon és felkapcsolta a kislámpát
-Carmen vagyok, csak vihar lesz kint és Sammy bejött, láttam hogy ég a villany és azt hittem ébren vagy
-Szerettél volna valamit mondani?-ült fel az ágyon
-Csak szerettem volna megköszönni, hogy ma túladagoltad magad kávéval miattam, sikertelenül
-Hát az biztos, hogy tartozól nekem egyel, de nagyon szívesen
-Nem akartam leskelődni, de láttam, hogy a laptopon az örökbefogadásról olvastál valamit
-Könnyebb lenne neked is meg Karinnak is, nem?
-De, azt hiszem...köszönöm-mosolyogtam- na megyek mielőtt még ideér a vihar
-Csak nem félsz? -nevetett fel
-Fogd be, megkeresem az egyetlen férfit a házban aki megért engem...Sammyt-nyújtottam ki rá a nyelvem de a végén már együtt nevettünk
-Na gyere, aludj ma itt velem- dobálta le a földre a ruháját ami az ágy másik oldalán pihent
-Aludjak veled?
-Ez a jutalmam a mai segítségemért
-Csak alvás?- sétáltam az ágy másik oldalára-Fordulj el
-Miért tenném?
-Mert csak, fordulj el
-Pucér vagy?
 -Dehogy, csak nem akarom,hogy bámulj

Mosolyogva elfordult én meg lekaptam magamról a köntöst és a ruhái közé dobtam. Bebújtam mellé és magamra húztam a takarót.
-Hé, egy takarónk van, nekem is hagyjál
-Hozz magadnak egyet- fordítottam neki hátat és lekapcsoltam a villanyt

Éreztem,hogy felemeli a takarót és mellém bújva a derekamra teszi a kezét és lágyan végigcirógat rajta.
Aztán Tom ölelésében egy pillanat alatt mély álomba merültem

*

Bill rontott be dél körül Tom szobájába.A takarót a fejemre húzva reménykedtem benne,hogy nem vett észre

-Nem láttad Carment?-nézett Tomra
-Nem-aludt tovább
-Csaj van nálad?
-Nyilván, mit akarsz?
-Elviszem Karint balettra, és megígértem neki,hogy megnézem hogyan táncol, aztán beülünk fagyizni, olyan 5 fele jövök, addig hazamegy ugye?
-Szia Bill - dobta neki a kispárnáját és még jobban magához ölelt

Bill a szemét forgatva sietett Karin után,így a ház csak a miénk volt. Sóhajtva dobtam le magamról a takarót és Tom kezére tettem a kezem.
-Ilyen többet nem fordulhat elő
-Igazad van, ezentúl bezárom az ajtót
-Nem Tom, ez veszélyes, és nem akarom,hogy azt higgye bedőltem a két szép szemedben vagy a csajozós dumáidnak-takartam el a szemét mert megint úgy nézett rám

Nem mondott semmit csak az arcát a karomnak nyomta és apró puszikat adott rá.
-Ez nem helyes-csuktam be a szemem és hagytam,hogy tovább csinálja

Félretolta a hálóingem pántját és mutató ujjával végigsimított a vállamon.

-Mik a terveid mára? -próbáltam másra figyelni, de akaratlanul is végigsimítottam a hátán
-Szeretkezni veled-bújt a nyakamba
-És ha nem vagy nagy szám? Akkor utána együtt kell élnünk egymással-nevettem fel és a lábam a derekára tettem
-Kockáztatok
-Nem, majd legközelebb- fogtam meg az arcát és egy lágy puszit adtam rá
-És egy csók?
-Egy?
-Egy-nézett mélyen a szemembe
-Egy csók még belefér

3. rész - Az összehozós Dzseki

Mosolyogva feküdtem el a kanapén mikor Tom kikísérte a férfi gyámügyest. Sokkal jobb volt most mint a múltkor. Nem keveredtünk kínos kérdésekbe, nem talált üres óvszeres zacskót.

- Miért mosolyogsz? - jött vissza Tom
- Mert ez most jó volt... azt mondta,hogy egészen biztos abban,hogy  megtarthatjuk Karint
- Épp ezaz... tarthatjuk? Azt mondta most az elkövetkezendő 1 hónapban bármikor jöhetnek ellenőrizni, nem erről volt szó
- Valld be,hogy nem is olyan szörnyű,hogy itt vagyunk - mosolyogtam rá
- De! Utálom ezt az egészet. Mindig a sarkamban vagy, belekotyogsz mindenbe, egy bulit se csinálhatok, mert Karinnak aludni kell, soroljam még?
- Csinálhatsz bulit napközben, mikor óvodában van, én meg dolgozok
- Hallottál te már napközben bulikról?
- Nem veszekszem veled, sajnálom oké? De mit szeretnél? Hogy menjünk el?
- Ha meg jönnek felügyelni azt mondom kirándultok, hívlak és ti jöttök

Megkérdeztem,hogy biztos e ebben, és mivel elég magabiztosan bólintott, felkeltem és kikerülve őt felsiettem a kis cselédszobámba.
A kétségbeesés és a harag ebben a fél évben annyira bennem maradt. Soha nem adtam ki, nem ordítottam egy jót, nem sírtam ki magam.
Az ágy szélére ültem , a felhúzott lábaimat összekulcsoltam és csak kiengedtem a feszültséget. A könnyeim magától folytak végig az arcomon, tovább sietve a hálóingemig, átáztatva azt.

Nem hibáztatom Tomot. Az első hónapban én is elleneztem azt,hogy Karin hozzám kerüljön. Minden nap buliztam, szórakozni jártam és pasiztam, nem voltam anyának való. De elfogadtam a helyzetet és megszerettem őt. Talán Tomnak is idő kell, hiszen a saját vére, szeretnie kell őt legalább egy kicsit.

Reggel dudorászva kentem meg a forró pirítóst. Karin csipás szemét dörzsölve jött oda hozzám és egy puszit adott a karomra.

- Jó reggelt- mosolygott Karin Tomnak, mikor megjelent az ajtóban
- Neked is- mosolygott rá kicsit

Mellém állt és töltött magának kávét.

- Bocsánat a tegnapiért, tudom,hogy megbántottalak
- Elegem van a folytonos bocsánatkérésből, mi lenne ha normálisan viselkednénk egymással?  Nem is ismerjük egymást, mégis mindig megbántjuk egymást. 

*

Egy könnyed nyári ruha volt rajtam. Elegáns, de nem az én pénztárcámnak való.
Mosolyogva néztem végig az előnyös alakomon. 16 évesen kezeltek molett alkatom miatt. A szüleim erőltették rám és ma már nem is bánom.

-Min agyalsz? - jött be Bill és a szennyes kosárra ült
-Hogy a szüleim vajon most mibe kötnének bele-mosolyogtam rá szomorúan
-Gyönyörű vagy, semmibe sem köthetnek bele
-Hát már nem is, 2 éve meghaltak, a születésnapomon
-Ezt nem tudtam, sajnálom
-Ne sajnáld, nem voltak minta szülők- tettem fel egy halvány szájfényt
-De biztosan szerettek
-Tudod, azt az elvet vallották,hogy ha az embernek vannak barátai akkor nem tud a tanulásra figyelni, így nem lehettek barátaim csak Selly volt, ő is csak azért mert a szülei jóban voltak az én szüleimmel, mindig megjegyzéseket tettek az alakomra, aztán 19 évesen csodálkoztak ,hogy elköltözöm , semmi munka nem tetszett nekik amit csináltam...áh mind egy hagyjuk is- erőltettem magamra egy mosolyt - bevallom , kicsit féltékeny vagyok rátok, mert anyukátok annyira aranyos, már amit mondtatok róla
-Ő igen, de az apánk ellenünk fordult, így már nem tartjuk vele a kapcsolatot, Tom mindig is elég apás volt így elég nehezen viselte, de azt hiszem tudom min mehettél keresztül
-Gondolhattam volna,hogy te tartod fel, már 20 perce lent várok, késésben vagyunk és a foglalást nem tartják fent nekünk... szóval mehetnénk? - állt meg az ajtóban Tom
-Persze, 1 perc

Gyorsan megigazítottam a hajam és felvettem a kis táskám
-Akkor este találkozunk- öleltem meg Billt és Tom után siettem aki már a kertben volt és éppen az utolsót szívta a cigijéből.

Beült az autóba és elindította a motort. Nem értettem soha miért kell egy nő előtt kinyitni az ajtót, de hogy oldjam a feszültséget csak megálltam az ajtó előtt és vártam. Tom az anyós ülés felé hajolt és belülről kinyitotta. A ruhám még rövidebb lett amint beültem az ezüst Audiba , így oda dobtam a táskát, de láttam,hogy Tom egy gyors pillantást vet a combjaimra

-Na és hova viszel?
-Egy előkelő étterembe, szóval ha megkérhetlek légy kulturált
-Most megint miért kóstolgatsz?
-Az a törzshelyünk, és ha már el kell mennem veled ebédelni, akkor gondoltam szólok
-Nem kell velem enned ha nem akarsz, akár haza is mehetünk
-Bill meg te erősködtél velem a "jó ügy" érdekében, hogy barik legyünk...
-Azt hiszed veled móka együtt lógni? Unalmas vagy, kicsit se udvarias és beképzelt. Nem vagy Tom nagy szám, lehet más lány odavan érted, de jó ha tudod,hogy egyik sem téged akar csak a szaros pénzed és a hírneved

Szabálytalanul megállt a főút kellős közepén , majd indexelés nélkül megfordult a szembe sávba és elindult vissza felé

-Ilyen szarul esnek nekem is a sértegetéseid, legalább tudom mi a gyenge pontod-mosolyogtam az ablak felé- amúgy ezért simán elvehetik a jogsid, csak 20 kamera vette fel a kis bemutatód
-Fogd már be!

A hangja majd berobbantotta az üveget olyan hangosan ejtette ki ezt a pár szót.
-Takarodj el a házunkból és az egész életünkből, nem érdekel mit gondolsz rólam, nem is ismersz...
-Te ismersz engem? De oké, nagyon szívesen elmegyek, csak érjünk haza
-Remek

Az autó hangosan csikorogva ért a kapu elé. Meg se vártam míg kinyílik az elektromos kapu már ki is pattantam. Bill már az ajtóban állt mire odaértünk

-Na ne, 20 perce se mentetek el
-Ez a barom azt hiszi egy kutya vagyok-böktem Tom felé
-Menj fel és pakolj össze, nem fogom a hülyeségeid hallgatni

Bill az utamba állt és megcsóválta a fejét.

-Ti most visszaültök abba a szarba és elmentek valahová, mert nekem este 9-ig programom van, és nem szúrjátok el

Most vettük csak észre,hogy Bill inge félre van gombolva. Gondolhattuk volna,hogy van valaki nála

-Szóval most elmentek valamerre és nem jöttök vissza estig
-De legalább egy felsőért hagy menjek be...- kezdtem bele de egy ajtócsapódást kaptam válaszként

Tom gyors léptekkel ment mellettem a földúton. Nem mondta,hogy vele mehetek, de mióta elindultunk nem is szólt,hogy ne kövessem

-Légyszíves, ebbe a cipőbe nem tudok menni ilyen gyorsan

Ismét nem szólt semmit csak lelassított és ismét rágyújtott egy cigire

-Mióta éltek itt?

Megfogadtam, hogy nem fogok kérdezni tőle semmit, mert csak rossz irányba mehet a beszélgetés, de az ilyen alap kérdésekbe csak nem bukhatok bele. Nem szeretem ha kínos csend van.

-4 éve
-És jobban szerettek itt élni?
-Aha, nyugisabb
-Nyugisabb? Itt sosem áll meg az élet- mosolyogtam
-De Németországban a boltig nem jutottunk el, a rajongók nem hagytak nekünk szabad teret, itt szinte senki sem ismer minket, csak hát a család hiányzik kicsit, de legalább anya jár ide 3 havonta
-Nem szeretne ideköltözni?
-Tervbe van, de a mostani férjének elég jó állása van ott
-Kedveled a férjét?
-Ő nevelt fel, mintha az igazi apám lenne
-Bill mesélt az apukátokról, azt mondta elárult titeket, elmeséled mit csinált?
-Nem bírta elviselni azt,hogy nem érünk rá már annyira mint régen és,hogy ha bármi van anyut vagy Gordont hívjuk, így kiadott pár titkot a médiának és anyuékat lehordta, aztán pereskedés meg minden... soha nem volt mintha apa, de ezt te nem értheted
-Igazad van, én ezt nem érthetem

A nap már kevésbé volt erős, a ruha pedig szellős volt így az idő nagyon kellemes volt, bár egyre jobban fújt a szél. Tom megállt és körbenézett. Egy domboldalban voltuk, és a környező házakat lehetett látni. Gyönyörű látvány volt, bár éjjel még gyönyörűbb lehetett.

-Azta, ez gyönyörű. sokat jártok ide fel?
-Sammyvel igen, Bill nem szeret sétálni, ott a házunk, látod? - állt mellém és megmutatta

A ház olyan aprónak tűnt ilyen messziről, ha előtte állok viszont olyan hatalmas.

-Remélem Bill büszke lesz ránk, hogy még mindketten élünk, mert nem tudom észrevetted e, de már vagy 2 órája együtt vagyunk és még mindketten élünk-nevettem fel jókedvűen

Tom ugyan még mindig visszafogott velem és tudom,hogy nem a legszebb napjait éli meg velem, de ez a kis séta talán kicsit közelebb hozott minket egymáshoz

-Te mióta élsz itt? -támaszkodott a korlátnak
-Los Angelesbe 7 éve költöztem, előtte Texasban éltem a szüleimmel
-19 évesen ekkora utat tettél meg egyedül?
-Hát tudod az én gyerekkorom sem volt mennyország, szerettem volna szabadulni onnan, hogy a saját életem éljem-támaszkodtam én is a korlátnak
-És boldog vagy itt?
-Selly volt az egyetlen barátom itt, és most ő vele is...-akadt el a hangom és háttal állva neki a tarkómra kulcsoltam a kezem

Némán maga felé fordított és magához ölelt. Hirtelen jött egy a nagy váltás, de jól esett az ölelése. Az elején még féltem átkarolni , de tudtam,hogy most tényleg azért ölel magához mert törődik velem. Talán félreismertem. 

Végigsimítva az oldalán öleltem át a derekát. Dzsekin keresztül is érezni lehetett,hogy izmos.
Percekig ölelhettük egymást mire eltávolodtam tőle.

-Azért én szeretek veled veszekedni
-Nyugi, ez nem változtat semmin-kacsintott rám vigyorogva
-Seggfej, add már ide a dzsekid
-Vetkőztess le-tárta szét a karját

Vigyorogva megfogtam a cipzárt és lassan lehúztam, végig a szemébe nézve.Finom illata volt, mintha percekkel ezelőtt tusolt volna le. Izmai megfeszültek mikor a hideg levegő elérte a bőrét.

-Te nem fogsz megfázni?-álltam meg

Megrázta a fejét és levette magáról és rám húzta. Bő volt rám, de nagyon kényelmes.

-Azt hiszem megtartom-mosolyogva indultam el mellette
-Ez a kedvenc dzsekim
-Nem baj, ha jó fej leszel velem legalább 2 hónapig, akkor visszakapod
-Esélytelen-sóhajtott fel-de legyen, 2 hónap

2. rész- Köszönöm

Los Angeles melegét kétféleképpen lehet elkerülni, úgy ahogy a gazdagok csinálják... építettnek egy nagy medencét a hátsókertbe, lemennek a strandra és egész nap koktélokat iszogatnak. És van ahogy a szegények csinálják.

Karin hangosan kacagott amikor a ventilátor felé fordult. Mindössze 5 másodpercet érezhette a hideg levegőt, de mennyei felfrissülés volt. A meleg idő hirtelen jött. Sose bírtam a meleget, mindig is a telet szerettem.

- Ne legyél túl közel hozzá, beteg leszel tőle- adtam a kezébe a jeges teát
- Nagyon jó érzés Carmen, de alig várom,hogy legyen saját medencém... ha nagy leszek és gazdag, lesz a kertem végében egy medence, lehet csak műanyag, de sokan el fognak benne férni, az összes ember akinek melege van

Mosolyogva néztem ahogy beleéli magát a mesélésbe. Olyan okos lány, olyan álmodozó, olyan naiv

- Ez nagyon jól hangzik - simogattam meg az arcát

A szomszéd nyugdíjas házaspár spanyolul ordibált valamit. Minden nap ezt teszik, csapkodnak , kiabálnak aztán sírnak. Nem értem mit beszélnek, de egyet tudok... ez Karint nagyon megijeszti

- Hoztam neked valamit- tettem le a poharat az üvegasztalra és a táskámba kezdtem kutatni

Hatalmas csillogó szemekkel nézett rám.
- Egy öltöztethetős baba - sikkant fel
- Még nem vettem meg hozzá az összes kelléket, de amint meg tudom ígérem megkapod
- Remek, de nem kell sietni, ráérek- ad egy hatalmas puszit és azonnal lefoglalja a játék

A telefonom sarkában villogni kezdett a kék fény, SMSem jött

"Bob vagyok, most beszéltem a gyámügyessel, szerdán megy megnézni a házat, kéne egy pontos cím"

A nap melege már messze nem volt olyan elviselhetetlen mint pár órával ezelőtt... a kocsimból kiszállva a vállamra vettem a nagy táskám és elindultam a kapu felé.

- Gyere Karin, fogd meg a kezem

Egy vizsla szaladt felénk nagy lendülettel. Karinnal felcsillant a szeme, de én elé álltam. Nem tudtam,hogy

Kaulitz villa

barátságból szalad ennyire felénk vagy mert a területét őrzi, de amikor felkapott egy labdát és a lábunk elé farolt , megkönnyebbültem.

- Sziaa kutyuli, azt szeretnéd,hogy eldobjam neked a labdát? Ideadod nekem?

A kutya Karin lába elé tette és már futott is

- De hát én még el se dobtam- nézett rám felvont szemöldökkel és a háta mögé dugta a labdát

Az ajtó kicsapódott és egy szőke hajú srác szaladt ki, melegítőnadrágban , mezítláb

- Ki a fene engedett be titeket? Sammy menj a helyedre - szólt rá a kutyára aki azonnal bement a hatalmas házába

- Hello, Carmen vagyok, ő pedig Karin

Az arca azonnal ellágyult és Karinra nézett. Tudta,hogy ki ő.

- Tom nem mondta,hogy nem akar titeket látni? Holnap megy ügyvédhez
- Beszélhetnék vele?

Sóhajtva bólintott és mutatta,hogy merre menjek. Tom nem említette neki,hogy jártam itt egyik nap?
Tom egy sötét stúdióban volt és a keverő pultnál állt. Arra se figyel fel,hogy bementünk, azt hitte Bill áll ott.

- Egy kis probléma akadt, a refrén résznél fel kéne énekelned a 2. sort megint- magyarázott és végre ránk nézett
- Hello

Felkapcsolta a lámpát és egy pillanatra rám nézett majd Karinra. Karin zavarban volt, a keze egyre szorosabban fogta az enyémet

- A tesód engedett be , beszélnem kell veled
- Addig én játszhatok a kutyussal? - szólalt meg először Karin
- Persze- mosolygott rá Tom

Karin kiszaladt a szobából és hangosan nevetve szólt a kutyának ,hogy az előjöjjön.

- Holnap beszélek az ügyvéddel... havonta 500 dollárt fizetek nektek, ha az megfelel
- Az nagy segítség lenne... de lenne itt még valami- ültem le a kényelmes fotelbe és elővettem pár papírt

Kicsit hezitált, de végül leült mellém. Kellemes illata volt. Nem az az agyonparfümözött illat, hanem éppen csak érezni lehetett. Magasabb volt nálam. A haja fel folt fogva lazán , kontyba.

- Tegnap kaptam egy levelet, miszerint szerdán a gyámügy megnézi a házat ahol Karin él
- És mi ezzel a probléma?
- Az,hogy ahol eddig élt el kell adni, mert nem tudom fenntartani, ahol pedig én élek... nem igazán mondható gyerekbarátnak... nem azt mondom,hogy veszélyes... csak se kert, a szomszédok mindig üvöltöznek, nagyon meleg van...

Tovább is soroltam volna, de a szavamba vágott


- Ugye nem oda akarsz kilyukadni,hogy egy házat is vennem kell nektek?

- Hát nem kell venned nekünk házat, ha beköltözhetünk ide

Mindkét kezét a tarkójára tette és összekulcsolta őket, úgy kezdett el nevetni. A mosolya elképesztően szexi, biztos vagyok benne,hogy minden nő odavan érte. Mikor rám nézett és látta,hogy én nem nevetek, az ő mosolya is lehervadt és inkább fájdalmasan nyögött egyet.

- Ez vicc volt, nem?
- Ilyennel sose viccelnék- forgattam meg a szemem
- Szerinted miért fizetek neked havonta majd? Hogy ne kelljen veletek foglalkozni, ne legyen gyerekem ... és főleg ne legyél te... berontasz a házamba mint egy őrült... most is ahelyett,hogy ezt az egész szarságot telefonba mondtad volna el , idejössz...
- Ne értem tedd meg, hanem Karinért
- De hát nem is ismerem... lehet papíron az apja vagyok, de soha életemben nem láttam... úgy sétáltam ki a kórházból mikor megtudtam,hogy mindketten élnek és megszületett, mintha egy gyorsétteremből jöttem volna ki... nem hatott meg, nem érintett meg érzelmileg, se sehogy... azt hiszed érdekeltek?
- Ha nem felel meg a szabályoknak a hely, elveszik tőlem
- Nem érdekel! - vonta meg a vállát
- Tom! - jelent meg az ajtóban a srác aki beengedett
- Mi van már? - förmedt rá , de nagyon nem hatotta meg a testvérét
- Csak pár nap- dőlt neki az ajtófélfának és rám mosolygott
- Csináljatok amit akartok- csattant fel Tom és kiviharzott, egy kicsit neki is ment Billnek
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm- mosolyogtam rá vidáman és szorosan átöleltem- nagyon hálás vagyok

Kedd estére a lakás felvette a "itt tényleg lakik egy gyerek" formát. A falon pár kép Karinról , az udvaron homokozó készlet, az egyik vendég szoba át lett alakítva, tele macikkal és mesekönyvekkel.
Karin nagyon jól érezte magát itt, és már most sajnáltam őt,hogy pár nap és vissza kell mennünk a

lakásomba.
Tom felszisszent mikor a forró szósz rácsöppent az ujjára.

- Várj, majd én megcsinálom- álltam mellé

- Nem kell, nem vagyok gyerek
- Öblítsd le a kezed, addig megfőzöm a tésztát
- Nem érted,hogy nem kell segíteni?


Meg se hallottam, csak kivettem a kezéből a fakanalat és megkevertem a szószt

- Köszönöm,hogy befogadtatok... tudom,hogy nem tetszik neked ez az egész ötlet, én sem így akartam
- Kit áltatsz? Élvezed,hogy szórakozol velem- forgatta a szemét
- Ez nem igaz,szerinted nekem élvezet minden nap a fancsali képedet nézni?
- Igen élvezel engem nézni... láttam reggel hogy néztél rám mikor hazaértem a futásból
- Pff... hagyjál már- fordultam vissza a szószhoz, de az igazi ok nem az volt,hogy megkavarjam a kaját, hanem mert láng vörös lett az arcom

Hát istennek tovább nem szívta a vérem. Csak szedett a vacsorából és bevitte a szobájába.
Az éjjel nagyon lassan telt, csak azon agyaltam,hogy mindent rendben találnak e a gyámügyesek.

Feszültem tördeltem az ujjaimat mikor leültem egy mogorva kinézetű, középkorú nővel szembe.

- Mióta laknak itt? - tette fel az első kérdést
- Karin és én 1 hete, időbe telt mire átpakoltunk
- És ön? - nézett Tomra
- Én már 2 éve itt lakom- nyögte oda nyugodtan és átkarolt a kezével
- Önök kapcsolatban vannak?
- Pff... az kéne még - forgattam a szemem
- Ezt hogy érti? Sokat veszekednek?

Lepattintotta a toll kupakját és írni kezdett valamit a mappába
- Dehogy is, igazán remekül megvagyunk
- Hát hogyne - kacsint rám Tom mire én megütöm a combját
- Sokat csapkodja magát? - néz ismét Tomra
- Hát üthetne többet is - vigyorog rám féloldalasan
- Ez baromság, én soha nem ütöttem meg.. és Karint se, most meg mit ír?
- Mindig ilyen ingerült?
- Én... nem , nem vagyok az - dadogtam
- Kis harcias - kellett Tomnak is hozzászólnia
- Körbenézhetnék a lakásban?- állt fel és már el is indul magától
- Ez igazából ház- javította ki Tom

Megvártam míg a nő nem figyel és megcsaptam a tarkóját.
Először Karin szobáját nézte meg. Aztán jött az én szobám, aztán Billé, majd a dolgozószoba
- Ez zárva van, kinyitná?
- Ez a raktár- állt az ajtóba Tom
- Szeretnék benézni

A szívem hevesebben vert mint eddig, ne a végén bukjuk el. Ez Tom szobája volt.
- Szép raktár - jegyezte meg keserűen és írni kezdett ismét, már a lap alján volt

Még soha nem voltam Tom szobájában. Férfi létére gyönyörű rend van. A hatalmas baldachinos ágy volt a szoba középpontja, szembe vele egy fehér kövekkel kirakott kandalló, felette plazmatévé. Ez volt az első szoba amibe be is ment, nem csak benézett.

Átment az ágy másik végébe és alaposan körbenézett... ha Tom befogta volna a száját, már nem is lenne itt a nő.

- Nocsak...- nézett az éjjeliszekrényre

Tommal mindketten előrehajoltunk,hogy lássuk mit vett észre. Üres óvszeres csomag
- Basszus Tom- fogtam a fejem
- Most mivan? Felelősségteljesen védekeztem- dugta kezét a zsebébe

A nő megfordította a lapot és gyorsan ráfirkált valamit
- Most ez komoly? Ez az én szobám.. Karin még egyszer sem járt itt bent... 24 éves vagyok, csak szexelhetek
-Tom! Tom csak fogd be- szóltam rá suttogva de egyre idegesebben
- Azt hiszem eleget láttam, majd értesítem önöket

Az ajtó becsukódott, én pedig a fejem óvatosan nekidöntöttem, pedig szívesen belevertem volna.

- Na, nem is volt olyan vészes
- Fogd be basszus, azt hiszed ez vicces? Ilyen megalázó helyzetben még sosem voltam. Tudod mi forog most kockán? Karin szerinted jól érezné magát egy intézetben? Lehet te utálod őt, de én szeretem, és ha miattad veszik el tőlem, akkor azt sose bocsájtom meg Tom - kerültem ki a felsiettem a szobámba

Malibu az előkelő és piszkos gazdagok helye, a vízparton épített villáikkal, a hatalmas medencéikkel és a kikötőben kikötött jachtjaikkal .
- Hát itt vagy- mosolygott rám Bill és az egyik bögrét felém nyújtotta
- Köszönöm- ültem fel a kényelmes kerti kanapéról - mi ez?
- Forrócsoki, egy kis rummal- ült le mellém
- Saját recept? - mosolyogtam és belekortyoltam, nagyon finom volt
- Persze, nem nehéz... majd megmutatom neked
- Majd? Nem hiszem,hogy itt maradunk Karinnal
- Muszáj lesz, és Tom nevében is szeretnék bocsánatot kérni... tudom,hogy sokszor fafej, de már megbánta, csak lúzer idejönni és bocsánatot kérni
- Nem vagyok lúzer, na tűnés innen- állt meg Tom az üvegajtóban

Bill szó nélkül visszament a házba. Tom a zsebébe csúsztatta a telefonját és leült mellém

- Bocsi, azt hiszem

Mindkét könyökével a lábára támaszkodott, így az izmos hasa kicsit húsosabbnak tűnt. Csak egy laza nadrág volt rajta

- Mi lesz ha az a nő úgy dönt,hogy elveszi tőlem Karint?
- Nem fogja... telefonáltam párszor és el lesz intézve,hogy egy új gyámügyes jöjjön... egy férfi
- Elintézted? Mégis hogyan?
- Cica... - mosolyog rám féloldalasan
- Köszönöm, azt hiszem- ittam bele a forrócsokiba

Tom felállt és elindult az ajtó felé.

- Hé, miért van az,hogy a te szobád legalább négyszer akkora mint az enyém? Ennyire nem tisztelitek a vendégeket akik ide jönnek?
- Te nem vendég vagy, hanem itt laksz, ezért nem a vendégszobában laksz- kacsint rám és továbbindul
- Mi az,hogy nem ott? Akkor hol? - siettem utána
- Az a cselédszoba- vet rám még egy csábító mosolyt és bevágja előttem a hálószobaajtaját

1.rész - Kék Dosszié

Az infúzió durván felsértett kezén simítok végig. Olyan megtört, olyan szomorú. A gépek csipogásán és a kintről jövő zajokon kívül síri csend van. A gondolataim az egyetlenek amik hangosan üvöltenek.

Felhajtom a takarója végét és leülök a lábához.

- Ma Karin belopózott az óvoda menzájára és vagy 10 párizsis zsemlét megevett, az egész arca csupa vaj volt-nevettem fel-bárcsak láttad volna, annyira édes volt... persze lecseszett engem a dada, de hát még csak 3 éves... és a jó étvágyat volt kitől örökölni

Az ajtó felől egy halk torokköszörülést hallottam. Elengedtem a puha kezet és fáradt szemekkel oldalra fordultam

- Vége a látogatásnak asszonyom, menjen haza pihenni
- Hányszor volt ma megvizsgálva?

Meg se moccantam, ezernyi kérdés volt bennem, és nem érdekelt,hogy az ápolónő is fáradt vagy esetleg haza szeretne menni a családjához. Nekem itt volt a családom, egy fehér kórteremben , ezernyi gépek között.

- Minden órában, de semmi változás, nem reagált egy kezelésre sem... és nem hiszem,hogy hallaná amit maga mesél

A szám elé tettem a mutató ujjam,jelezve,hogy hallgasson el

- Nem vagyok bolond... ne nézzen hülyének- túrtam a hajamba
- Én nem...- kezdett bele de a szavába vágtam
- Nem érdekel... én hiszek benne, és ha meg sem próbálnám, azt nagyon bánnám

Felvettem a táskám és megcsókoltam a kézfejét.

- Szeretlek, holnap mikor idejövök légy még egyben,  jó? 

Az államon támaszkodtam az asztalon és néztem,ahogy a szívószálban megjelenik a körtelé, majd eltűnik...

végül  a jellegzetes szürcsölő hang, mikor az ember az utolsó cseppet is próbálja kiszívni a doboz aljából

- Levágod a tetejét? Még van az alján- szólalt meg egy gyermeki hang

Sóhajtva merengtem tovább. Kenyér, tej, felvágott... ezek nincsenek már itthon. 

Karin óvatosan, ám kizökkentően belerúgott a lábamba

- Hm? - ocsúdtam fel
- Levágod a tetejét az üdcsimnek?
- Mire jó az? - húztam fel a szemöldököm
- Mert egy fél korty van még az alján... kérleeeeek
- Oké - vettem ki a kezéből
- Köszi Carmen - mosolygott rám angyalian
- Minden reggel vennem kell ilyet neked?
- Igen , de ha lehet almalevet, nem szeretem a körtét
- Akkor miért ittad meg ezt?  Szólhattál volna
- A mami miatt vagy szomorú?

A szék még túl magas volt neki, így ugrania kellett,hogy földet érjen. A barna fürtjei  lágyan simultak a vállára. Egy rózsaszín hello kittys póló volt rajta, csipkés szoknyával és szintén rózsaszín harisnyával. Ugyan 4 éves volt, de az első perctől kezdve amint lábra állt szerette maga kiválasztani mit vegyen fel, és felnőtteket megszégyenítő tudással tudta kiválogatni a ruháit.

- Miért gondolod ezt?- vettem fel és a pultra ültettem
- Hallottam éjjel mikor sírtál. Tudom,hogy a mami beteg, az oviban mindig erről beszélnek

A szívem szakad meg ezért a kislányért. Tudtam,hogy eljön ez a pillanat, de nem vártam. 3 éves, nem fogja még fel annyira a dolgokat mint mi felnőttek, talán nem is bonyolítja túl, de Karin annyira okos.

- Ugye tudod,hogy mennyire szeretlek? - simogattam meg a haját és egy lágy puszit adtam a homlokára

Az irodai zajok egyre elviselhetetlenebbek voltak. A tűzőgép kattanása, a nyomtató zúgása, a csésze kávé amikor a tálcához ér. Minden zaj irritált.

Oldalra néztem és egy üres asztalt találtam. Egy letakarított, fényes felületet amin egy papír sem volt. Az enyémre néztem , csupa mocsok, papír papír hátán.

- Miss Evans, ez így nem lesz jó... két napi elmaradása van - fordult felém a főnököm a gurulós székével
- Tudom, és sajnálom... csak annyi minden történt
- Igen, és elhiszem,hogy nehéz... de ha nincsenek meg időben akkor nekünk lesz belőle kárunk
- A legjobb barátnőm kómában van - fakadtam ki
- Mint mondtam, elhiszem,hogy nehéz... de akkor is ez egy munkahely
- És mégis milyen? - forgattam a szemem - egy napot sem hiányoztam az elmúlt években... ha kellett túlóra

én mindig itt voltam... most,hogy egy 3 éves kislányra kell vigyáznom aki nem egyszer megkért,hogy almalevet vegyek... nos én körtelevet vettem

A hangom szóról szóra egyre hangosabb lett.

- Ő még csak egy gyerek... megissza a körtelevet ha szomjas
- Kapd be- dobtam le az asztalára a névkártyám
- Hogy mondja?
- Utálja a körtét, én meg utálom, ha valaki így beszél róla... 3 éves de nem hülye. Több esze van mint ebben az irodában bárkinek is lenne... egy 3 éves gyerek akinek szüksége van az anyukájára de ő nincs mellette... az apja meg... Jézusom az apja, egy seg*fej, azt sem tudja,hogy mi van a gyerekével... egy kis szex bármikor jöhet, de a felelősség szót nem ismeri... dupla számlát fizetek, kórházba járok, gyereket nevelek és még itt is dolgozok... eddig az életem abból állt,hogy leléptem innen, vettem egy üveg sört, hazamentem és filmet néztem vagy olvastam... azt se tudom kit kell hívni ha a gyerek beteg... vagy ki a legjobb barátnője... itt rohadtul nem a körtéről van szó
- Egy hét szabadságot kap, menjen haza - fordult vissza a gépe elé
- Köszönöm- sóhajtva mentem vissza az asztalomhoz

Karin futott le a lépcsőn, egy rózsaszín táskával a kezében és nagy szemekkel nézett fel rám.

- Mondd- tettem le a koszos tányért és megsimogattam a haját
- Indulnunk kell, ma van balett órám
- Ohm... én ezt nem tudtam, hova kell menni?
- 3 éves vagyok, még nem tudok utcatáblát olvasni... egy fehér épület, ablakokkal és ajtókkal
- Jah így már értem... nincs ilyen 1000- nevettem fel - menj mosd meg a fogad , addig kiderítem

A bejárati ajtó melletti falon volt egy hatalmas parafatábla, tele névjegykártyákkal, számlákkal, elintézni valókkal. Sóhajtva néztem végig rajta. Hiába vagyok 2 napja szabadságon, a munkák egyre gyűlnek és én lassan megfulladok. Egy gyerek ennyi melóval járna?

A parkolóház második emeletén találkoztam az öltönyös fickóval. Az autója hátuljának dőlt és egy kék dossziét szorított a mellkasához.

- Jó napot Miss Evans, Bob Vesli vagyok, Selly ügyvédje
- Jó napot, miben segíthetek?
- Talán egy  nyugisabb helyen kéne megbeszélnünk, elég fontos
- Persze

Egy csendes kis kávézó sarkába ültünk be
- Hozhatok valamit? - állt meg mellettünk egy pincér

- Én egy Caffé Lattét kérnék szépen - mosolyogtam rá

Bob intett,hogy neki nem kell semmit és kinyitotta a dossziét
- Nem tudom hallott e róla, de Selly a kislánya születése után 1 hónappal megírta a végrendeletét
- Nekem nem mondta, de miért?
- Ha bármi történne, és milyen jól tette ugye?
- De Selly él, ez még nem érvényes
- Karin része de... ugyanis nincsenek nagyszülei akik nevelnék, így ideiglenesen érvényesíteni kell azt a pontot a levelében,hogy ha vele történne valami akkor ön a hivatalos gyám
- És az apja?
- Az apuka lemondott mindenről
- Én nem tudok eltartani egy gyereket, fele annyi a fizetésem mint Selnek
- Igen erre is kitér, ugye nem tett el Selly megtakarítást csak Karinnal , és ahhoz csak a 18. születésnapja után lehet hozzányúlni. Minden hónapban 1200 dollár megy a számlára. Valamint az is ide van írva,hogy ha életbe lép a gyámság, akkor a munkahelyét is átveheti
- Dolgozzak a kávézóban?
- Maga a hivatalos tulaja - pillantott fel a papírból
- Vezessek egy kávézót? - nevettem fel  keserűen
- Akkor el tudná tartani Karint

Fájdalmasan sóhajtva dőltem hátra a kényelmes fotelben . Enélkül is én vigyáztam volna a kislányra, de hogy ez most hivatalos lett... leesett nekem,hogy ez mennyire nehéz lesz.

- Ha elfogadja akkor alá kell írni pár papírt
- Na és az apja? Most hogy én vagyok a gyám, lehetnek követeléseim
- Félő,hogy perelni fog... Sellyt is bíróság elé vitte volna. Joga van arra,hogy minden lehetőség szerint távol maradjon a kislánytól. És mivel nem az apja nevét kapta a kislány, csak apasági teszttel tudjuk bizonyítani,hogy ő az apa... és abba nem fog belemenni

A barna faajtó hangosan csapódott a szépen kifestett falhoz. Egy kis vakolat is potyogott , de ez érdekelt a legkevésbé, a táskámat megigazítottam a vállamon és magabiztosan, mintha jártam volna már erre, elindultam a nappali felé. A kanapén ült egy szőke szilikonnal az ölében és néztek felém. Ha nem egy másodperc lett volna az egész, biztos már ugrott is volna, hogy kidobjon a házából. De a megszeppent lánnyal az ölében nem tudott megmozdulni

- Ki ez a nő szívem? Megint az új szeretőd? - dobtam le a táskám
- Miii? Te neked barátnőd van? - nézett rá felháborodva a szőke bombázó
- A felesége kis szívem, most pedig húzz innen
- Nem is ismerem ezt a nőt, ne menj már el... - fogta meg Tom a kezét de már mindegy is volt

Amint megcsapódott az ajtó Tom a kaputelefonhoz sietett és hívta a biztonságiakat

- Hogy jutottál be ide? És ki a fene vagy?

Egy képet vettem ki Karinról és a dohányzóasztalra dobtam

- Ő a kislányod Karin

Tom felvette a képet és megnézte. Nem láttam az arcán semmilyen megbánást,szomorúságot. Megvonta a vállát és visszadobta az asztalra

- Nem kétség, szép kislány
- Bíróság elé foglak vinni
- Hogy mondod? - nevetett fel hangosan - mégis ki a fene vagy te?
- Karin gyámja
- Az anyjával már megtárgyaltuk,hogy mindenféle formában távol tartja tőlem a gyereket... születésénél fizettem neki egy nagyobb összeget, ha elköltötte az ő baja... nem én tehetek róla,hogy nem a lányának tett félre a pénzt hanem mindenféle pasikra költötte
- Csak,hogy már én vagyok a gyám... így én dönthetem el mit akarok, és engem nem vezetsz az orromnál fogva... Selly szerelmes volt beléd, és azt hitte, ha ezeket elnézi, akkor visszamész hozzá... ostoba volt, de én nem vagyok. Engem nem érdekel ki vagy, mit értél el eddig és hogy nézel ki vagy milyen vagy az ágyban... nekem egyedül Karin a fontos... megértetted?

Csak töltött egy jack daniels whiskeyt a poharába és azt tanulmányozta. Meg fogom találni a gyenge pontját.

- Itt van pár dolog amit még ebben a hónapban el kell intézned. Karin betegbiztosítása, az autó javítása és a havi biztosítások, a balett órákat is ki kell fizetned, és Karin szülinapi bulijába is be kéne szállnod... azt hiszem ez a pár száz dollár nem árt a pazar életednek
- Nem fizetek semmit basszus. 3 évig nem kellett semmi segítség, most miért kéne? És Selly miért nem tud maga jönni? Ennyire gyáva?
- Mint mondtam, én vagyok már a gyámja Karinnak... és nekem nincs saját kávézóm , egy kis irodánál dolgozok, és nem hogy egy gyerekre nincs pénzem, még magamra is alig jut

Végignéz rajtam kacéran.
-  Azt látom...
- Megmondtam, ha nem segítesz akkor bíró elé megyünk
- Tudod te ki vagyok egyáltalán? - emeli fel a hangját
- Jézusom, mint mondtam már, nem érdekel ki vagy
- Húzz a fenébe, majd az ügyvédem megkeres
- Látom nem értesz... akkor egy kicsit mesélnék magamról. Carmen Evans vagyok, 26 éves és 27 éve ismerem Sellyt... a szüleink egyszerre voltak terhesek. Egy kis garzonban lakom, egyedül... aztán most jött hirtelen Karin... szeretem őt, mintha a kishúgom lenne. Fel kell nevelnem havi 390 dollárból. Ha ahhoz,hogy Karinnak mindene meglegyen az életben az kell,hogy az egész életem minden másodpercét arra szánom,hogy téged zaklatlak és fenyegetlek...akkor isten bizony megteszem

A hangom végig nyugodt maradt. Határozottan léptem be azon az ajtón, és határozottan is távozom. Nem fog egy ilyen szar ember a lelkembe tiporni.

- Ja és a legjobbat kihagytam,cikket írok havonta egyszer... egy elég híres magazinnak... szóval ha titokban akarod tartani a kis titkodat, akkor erre a számlaszámra utald a pénzt, majd még jelentkezem szépfiú - kacsintottam rá és mire válaszolhatott volna, már beültem a rozoga Fiaromba és Karin balettiskolája felé vettem az irányt. 

;-)

Sikeresen leérettségiztem,így a Német utam előtt minden szabad percem a történetnek szentelem ^^ már 3 rész meg van belőle, de egy 5-6 részt meg szeretnék írni belőle még mielőtt elkezdem felpakolni :)

New!

Hát igen, éreztem,hogy ez lesz :) annyi ideig "húztam" ezt a történetet,hogy teljesen kifogytam minden ötletből :/ de nem hagyom abba, várom,hogy új ötleteket szerezzek a befejezéshez :) VISZONT!!!

Pár hete történtek velem olyan dolgok amik nagyon elgondolkoztatnak és nyomasztanak, így elkezdtem kiírni magamból. Nem teljesen az a történet mint ami a valóság, de valós alapokat, valós problémákat írok le, ami nem csak az ismerőseimmel és barátaimmal történik/történt/történhet meg,hanem az egész világon mindenkivel :) Addig amíg nem írok meg belőle jó pár részt, nem kezdem el feltenni,de jó hír,hogy gyorsan haladok ;-) Ma meg is csináltam a történethez a "borítóképet" ez volna az:

California Dream 16.rész

Darin annyira belemerült a munkába,hogy néha el is feledkezett rólam. Én elvoltam az ő bámulásával. Legszívesebben egész éjjel szeretkeztem volna vele. Imádtam az erőteljes borostáját és a kék szemét. Annyira férfias volt és olyan magabiztos. Az öltönye pedig teljes extázisba ejtett.

-Telefonálhatnék egyet? Senki sem tudja hol vagyok... csak,hogy ne aggódjanak értem- ültem fel
-Persze- adta oda a mobilját és rám mosolygott

Ahogy elvettem a kezéből figyeltem,hogy végigsimítsak a kézfején.

Kimentem a folyosóra és bepötyögtem Dylan számát. Két csörgés után azonnal felvette
-Háló?
-Szia, Emma vagyok
-Hol a fenében vagy? -esett nekem idegesen
-Jó helyen, ne aggódj
-Tom hívott- mondta halkabban
-Igen?
-Az üzeneted után odament hozzád, de nem voltál ott... 2 óra után már kezdett aggódni, pláne,hogy ilyen szar környéken laksz... felhívott engem,hogy tudok e rólad valamit
-Megmondhatod neki,hogy jól vagyok
-Hol vagy? Nem csinálsz semmi hülyeséget ugye?
-Továbbléptem... miért várjak rá? Odatett elém egy valagpénzt,hogy fogjam be a szám és soha ne keressem... hát nem fogom...különben is, mit érdekli ő,hogy mi van velem?
-Csak megijedt az SMSed miatt... tudja milyen vagy
-Milyen vagyok Dylan?

Hallottam,hogy a fejére csap és beleharap az ajkába.

-Nem bírod a fájdalmat... tudom,hogy most kiakadsz és rám vágod a telefont...de ez az igazság... talán ha végighallgattad volna mit akar mondani
-Kinek a pártját fogod? Mi bajod van basszus? Azt hittem az én barátom vagy, nem voltál ott... de te biztos boldogan reagáltál volna arra,hogy lefizet... ment a francba te is-nyomtam ki idegesen és megfordultam

Darinba botlottam. Gondolkodás nélkül átölelt és a hajamba puszilt
-Főzök neked forró teát és ha szeretnél mesélhetsz- fogta meg a kezem és behúzott az irodájába.
Visszaült az asztalához és azt hittem tovább dolgozik, de hallottam,hogy a gép kikapcsol és miután lehajtotta a képernyőt felnézett rám

-Haragszol majd rám?- kérdeztem tőle
-Miért haragudnék? Mert babát vársz vagy mi? -kelt fel és töltött két csésze teát és leültünk a kanapéra

A karját mögém tette és lágyan simogatta a hátam. Nagyon jól esett a figyelmessége. Már kezdem azt hinni,hogy talán ő a megfelelő szerelem.

-Hát amit mondtam...hogy minek várjak az apjára...nem akarom,hogy azt hidd,hogy csak bosszúból vagyok veled
-Nem is gondoltam erre, de feltételeznem kéne? Nem érdekel mi volt veled régen. Túl rég óta vagyok egyedül, és melletted jól érzem magam. Milyen hülyén hangzik igaz? Alig 3 órája találkoztunk- mosolyogva ült közelebb
-Olyan helyes vagy- csúszott ki a számon

Féloldalas mosollyal odahajolt és lágyan megcsókolt.
-Mi lenne ha ott folytatnánk,ahol a liftben abbahagytuk? -puszilgatta lágyan a nyakam

A forró víz lassan végigfolyt a hajamon, onnan tovább a hátamon és a fenekemen. Félénken takarva a melleimet néztem ahogy lerugdossa magáról a nadrágját és vele együtt a boxerét. Beáll mellém a zuhany alá és becsukja az ajtaját. Közelebb rántott magához és tovább csókolt.

Minden olyan tökéletes volt. Figyelmes volt és nem csinált olyat amit én ne szerettem volna. Minden olyan volt mint egy mesében. Mégis valami nagyon hiányzott. Vagyis inkább valaki.

Szörnyű beismerni magamnak is,hogy itt áll előttem egy jóképű, figyelmes és kedves pasi....és én mégis arra gondolok aki nem egyszer megbántott és megalázott. Komolyan ilyen irányíthatatlan lenne az érzelem?

-Na jó, hazudtam neked- néztem fel rá már a kanapén feküdve

Rám nézett kíváncsian. Már fáradt volt, de azért türelmesen várta,hogy megtaláljam a megfelelő magyarázatot
-Itt lakom már egy ideje, csak nem akartam hazamenni... felzaklatott Tom és muszáj volt sétálnom,de rám sötétedett és én nem is voltam magamnál... annyira nem vagyok megfelelő az anyaságra...bármi történhetett volna- ültem fel és a tenyerembe temettem az arcom
-De nem történt... és ez a hazugság nem nagy dolog... annyit kell nekem is hazudnom emiatt a munka miatt...és egy ilyen kis apróság miatt nem foglak elengedni magam mellől, értetted? - csókolt meg mosolyogva- most pedig aludj...még dolgozok egy kicsit, aztán visszafekszem melléd- takart be és adott még egy lágy puszit

Talán csak idő kell nekem, hogy elfelejtsem Tomot és beleszeressek Darinba. Hiszen mit ne lehetne benne szeretni?
Az álom azonnal elfogott, Darin pedig pár órát még dolgozott. Sóhajtva rám nézett aztán a telefonjához nyúlt és tárcsázott egy számot
-Túlóráznom kell, ma nem tudok hazamenni... de hétvégén elviszlek vacsorázni, esküszöm-
...

Mosolyogva nyújtózkodtam és oldalra fordulva csodáltam a mellettem alvó férfit. Felsőteste szabadon volt. Késztetést éreztem,hogy megsimogassam a mellkasát, de a telefonom csengése megzavart. Gyorsan felvettem,hogy Darin ne kelljen fel.
-Igen?
-Tom vagyok, a házad előtt vagyok, engedj be- hadarta el köszönés nélkül
-Nem otthon vagyok-tekertem magam köré a lepedőt és bementem az irattárba
-Hanem?
-Azt hiszem ez nem tartozik rád, mit akarsz Tom?
-Hoztam pár papírt... át kéne beszélnünk
-Miféle papírt? És mit keresel itt? Nem Los Angelesbe kéne lenned?
-De...csak van pár dolgom itt, na mos akkor idejössz vagy nem?
-20 perc és ott vagyok, a lábtörlő alatt találsz kulcsot, de ne kutass a cuccaim között mert észreveszem - nyomtam ki sóhajtva

Darin már a kanapén ült és dörzsölte a szemét.
-Jó reggelt ültem mellé és egy lágy puszit adtam a szájára- remélem nem én keltettelek fel- karoltam belé és hozzábújtam
-Dehogy, már 2 órája fel kellett volna kelnem-ásított
-Mennem kell, pár dolgot el kell intéznem... aztán ha gondolod együtt is ebédelhetnénk
-Jól hangzik,akkor érted megyek
-Rendben, majd hívlak

Összeszedtem az összes holmim és egy hosszú csók után hazasiettem. Tom a kanapén ült és újságot olvasott.

Ledobtam a kulcsot amitől észrevette,hogy megjöttem.Nem kelt fel, csak rám pillantott aztán becsukta az újságot és visszatette a helyére
-Nem is tudtam,hogy újságíró lettél
-Csak ilyen apró cikkeket írok...nem nagy szám
-Jah értem - húzta fel a szemöldökét
-Hé, ez mi volt?
-Mi?
-Ez a szemöldökcseszegetésed... ne ítélj el.. a te munkádban sokkal több a szarság
-Nem kéne minden hülyeséget támadásnak venni.... nem csináltam semmit
-Attól félsz,hogy megírom mit tettél mi?

Megvonta a vállát. Muszáj volt mosolyognom rajta. Még mindig elképesztően jól nézett ki. A haja egy kicsit mintha rövidebb lenne, de így is a mellkasáig ér. A teste pedig egyre kidolgozottabb.
-Hát majd talán egyszer, ha már kiégett sztár leszel- ültem le mellé - szóval?

Elővette a táskájából a papírokat. Egész sok volt.Az első lap után kérdőn néztem rá
-Ez komoly? Tom... szerződés,hogy fogjam be? Büntetés meg minden ... mire jó ez neked?
-Azt akarom,hogy soha senkinek ne beszélj arról,hogy velem voltál
-Nem fogok
-De fogsz... máris lefogadom,hogy egy tucat ember tudja... Dylan meg ilyenek
-Igen, de ő a legjobb barátom
-Akkor neki is küldök majd pár példányt
-Mi a fene bajod van Tom? Mi bajod van velem? - pattantam fel és egy kicsit messzebb mentem.

Féltem,hogy ha mellette maradok még szándékomban állna megütni őt.
-Mindig is nehéz volt az életem, tapasztaltad
-És panaszkodtam is valaha?
-Nem erről van szó, kotyogsz mindenkinek... azok elmondják a másik barátnőnek, azok meg az újságnak... nem tudom mi nem érthető.. nem kivégzést kell aláírnod...csak,hogy többet nem ejted ki a nevem

2 évvel korábban:

Mintha az éghajlat sejtette volna milyen feszültség van az autóban.A távolból villámokat láttunk és az eső egyre erősebben esett a szélvédőre.  Tom annyira markolta már a kormányt,hogy az ujjai elfehéredtek. Mellette ültem, de azt kívántam bár Billék autójába ültem volna. Féltem Tomról... sosem volt még ilyen ideges

-Tom, én ...- kezdtem bele
-Fogd be, nem vagyok kíváncsi most rád

Lenyeltem a szavakat és tovább bámultam rá. Tovább akartam mondani.
-Mondom fogd be- emelte fel a hangját mikor hallotta a lélegzetemből,hogy készülök a magyarázatra
-Nem haragudhatsz rám
-Hogy mondod? Az egyetlen szó amit kimondhatnál, az a sajnálom...
-De nem sajnálom-suttogtam, hogy hallja, de talán mégse annyira

Rám nézett a fekete szemeivel. Valami olyasmit akart mondani,hogy kifelé a kocsiból, gondolom én... de mégse mondott inkább semmit
-Honnan tudtam volna, ha nem is meséltél róla soha?
-És szerinted miért nem meséltem? Mert semmi kapcsolatot nem akarok az apámmal... erre te- fújtatott
-Azért nem meséltél mert nekem soha semmit nem mesélsz el... folyton mástól tudom meg a dolgokat... mintha velem se lennél - kiabáltam vele
-Na jó, most fejezd be és inkább tényleg ne szólalj meg - kapcsolta be a rádiót és max hangerőre tette

A fejem belevetem a fejtartóba és leengedtem az ablakot résnyire,hogy friss levegő érje az égett arcom.
Olyan jól telt a hétvégénk... Bill, Ella,Tom és én lementünk a Piute Ponds tavakhoz. Csak másfél órára van Los Angelestől, hogy faházas kis pihenést tartsunk. Minden jól is ment... mindaddig amíg Tom meg nem látta a telefonomon az apja számát. Még csak elmagyarázni sem tudtam,hogy miért beszélek vele... Billel leordították a fejem és összepakoltak.

-Most miért sírsz?- kérdezte pár perc múlva, egy fokkal kedvesebb hangon

Megvontam a vállam és még mindig kifelé néztem az ablakon.
-Remek...-dünnyögte és tovább bámulta az utat

~ (jelen)

-Mégis mit mondhatnék a médiának? Nem tudtam rólad semmit

Felkelt és lassan elém lépkedett.
-Kérlek, csak írd alá... és tényleg békén hagylak.. ez nekem sokat jelentene
-Soha nem látogatod meg a kislányod majd?
-Kislány? - csillant fel a szeme
-Ühüm- bólintottam egy apró mosollyal az arcomon.

Szomorú volta, de a mosolyt magamra erőltettem... muszáj volt erősnek látszanom,hiszen nekem van barátom... legalábbis szeretném azt hinni
-Nem foglak titeket egyedül hagyni... de olyan hirtelen jött
-Tudom,de nekem is... egy baba ami majd mindig rád emlékeztet? Mindig mikor ránézek vagy beszélgetek vele? Neki mesélhetek rólad?
-Emma...- sóhajtva simogatta meg az arcom-persze,hogy beszélhetsz...de az apja leszek, én is szeretnék majd vele találkozni

Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Csak az a pénz amit adtál,hogy hagyjalak téged... annyira nem értelek néha- döntöttem a falnak a fejem

A tarkómra csúsztatta a kezét és odahúzva magához lágyan megcsókolt. És én hagytam.